A vers, József Attila "Altató" című műve, teológiai szempontból több értelmezést is magában hordozhat. Az alábbiakban bemutatom az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.
Bibliai szempontból a versben megjelenik az elalvás, a pihenés és az álmok témája, amelyek a Bibliában is gyakran előfordulnak. Az ég lehunyja kék szemét, ami lehet az isteni gondviselésnek az átélése, hiszen az élet számos területén tapasztalhatjuk, hogy Isten gondoskodik rólunk. Az isteni gondoskodásra utalhat az is, hogy a ház is lehunyja sok szemét, hogy otthont nyújtson a szendergőknek.
A patrisztikus hagyományban az alvás és az álmok spirituális tartalommal is felruházták. Az álmoskodó bogarak és darazsak azt jelképezhetik, hogy a természet is megpihen, és hatalmas teremtő erő irányítja azt. Az álmában csöngető villamos pedig olyan törekvést jelenthet, hogy a modern korral együtt haladva is megtaláljuk a lelki nyugalmat.
A skolasztika hagyományában a versben megjelenő személyek és dolgok egyetemi hiérarchiára utalhatnak. A kabát, a lapda, a szakadás vagy a cukor mind-mind olyan objektumok, amelyeknek álomban is megvan a saját hierarchiájuk. A távolság üveggolyóként való felajánlása pedig a középkori skolasztikus gondolkodásban megtalálható, hogy Isten a mindenható teremtő, aki mindent visszaad számunkra.
Természetesen a vers további teológiai értelmezésekre is alkalmas lehet. Például a gyermekek szerepe az Istenhez való kapcsolatban vagy az Isteni gondviselésre való bizalom hangsúlyozása.
Végső soron a versek értelmezése viszonylag szubjektív, és az olvasó szemszögétől függ. Az adott versben az alvás, a pihenés, az álmok és az egyedi szereplők sokféle értelmezést és összefüggést hordozhatnak. A teológiai szempontok mellett további szimbolikus, pszichológiai vagy kulturális értelmezések is felmerülhetnek.