Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937. febr. - márc.


Elemzések

A vers teológiai szempontból elemzve, számos aspektusa és összefüggése látható a bibliatudomány, patrisztika, és skolasztika perspektíváival is.

A bibliatudomány szempontjából, a versben megjelenik az égi folyó csillagának a képe, amely az Ószövetségben is gyakran szerepel. Az éji folyó csillag képe az örök életet és reményt jelképezi, amely a költő számára vonzó lehet. A költészet tehát a szellem és a szerelem közötti kapcsolatot tükrözi, amely az isteni és emberi dimenziók találkozását jelenti.

A patrisztika szempontjából, a versben megjelenik a bölcselet és a tanítás, amelyek szorosan kapcsolódnak az értelemhez és a tudáshoz. A költő túllép a kocsmák világán, és az értelemig és tovább jut el, ami a bölcseleti és filozófiai gondolkodást tükrözi. Ezen keresztül a vers arra utalhat, hogy a költészet képes átívelni a világi dolgokon és eléri az isteni dimenziót is.

A skolasztika szempontjából, a versben megjelenik a szabadság és az emberi méltóság fontossága. A költő nem hajlandó szolgálni aljas, nyomorító hatalmakat, és ragaszkodik a szabadsághoz és a boldogsághoz. Ez kapcsolódik az emberi méltóság elvéhez, amely a skolasztika fontos fogalma. Az ember méltóságának megőrzése és tiszteletben tartása alapvető fontosságú, és a versben a költő ezt érzékelteti.

Ezen kívül, a versben megjelenik az emberi lét törékenysége és hiányosságai is, amelyek a patrisztikus és skolasztikus gondolkodásban is jelen vannak. Az ember, bár még nem nagy, szertelenül képzeli magát, és ebben a képzelt nagyságban gyakran nem ismeri fel a szellem és a szerelem fontosságát.

Ezen értelmezések mellett, azonban más megközelítések is lehetségesek. Például, a versben megjelenő örök élet és remény képe szimbolikus jelentéssel is bírhat. Az éji folyó csillaga akár az életút alakulását, az élet fontosságát és a halálon túli reményt is jelentheti.

Másrészről, a versben megjelenő költészet összekapcsolódhat más művészeti ágakkal is, nem csak teológiai szempontból. A költészet ugyanis a művészi kifejezés és az emberi tapasztalat mélyebb megértésének eszköze is lehet.

Összességében, a vers teológiai, bibliatudományi, patrisztikus és skolasztikus szempontokat is felvillant, és jelentőségteljes kérdéseket és összefüggéseket vet fel az emberi lét, a tudás, a szabadság, és az isteni dimenziók témájában.

József Attila "Ars Poetica" című verse irodalomtudományi szempontból számos összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az alábbiakban néhány ilyen összefüggést részletezhetünk:

1. Modernista irodalmi irányzat: József Attila versei a 20. századi modernizmusnak a magyar irodalomba történő bevezetésének egyik példái. Az "Ars Poetica" is ezt az irányzatot követi a vers felépítése és nyelvezete tekintetében.

2. Önkifejezés és lírai én: A versek lírai énje, azaz a költő személye és érzései központi szerepet kapnak a műben. József Attila az "Ars Poetica" verseiben is önmagát fejezi ki, és a költészet erejével mutatja meg gondolatait és érzéseit.

3. Szimbolizmus: A "Ars Poetica" számos szimbólumot és mélyebb jelentést tartalmaz. Például az éje folyó csillaga, a mesék teje vagy a forrás mind metaforaként szolgálnak a költészet és a költői kifejezés jelentésének és erejének kifejezésére.

4. Társadalmi és politikai kritika: József Attila versei a társadalmi és politikai környezetre is reflektálnak. Az "Ars Poetica" is megszólaltatja a költő politikai és társadalmi nézeteit, például a hatalmi struktúrák és felszabadító gondolatok kritikájában.

5. Expresszionizmus: Az expresszionizmus a költészetben és a művészetben általában a külső világ belső érzésekben való kifejezésére összpontosít. József Attila verseiben jelentős expresszionista elemek találhatók, például az érzelmek intenzív kifejezése és a szenvedéses hangulat átadása.

6. Szabadság és individualitás vágya: Az "Ars Poetica" számos utalást tartalmaz a költői szabadság, az individualitás és az autonómia értékére. Például a versben megjelennek a költői önállóság és különlegesség jellemzői, valamint a hatalmi hatalmasságokkal szembeni ellenállás.

7. Szolidaritás és társadalmi felelősség: József Attila verseiben gyakran jelenik meg a szolidaritás és társadalmi felelősség gondolata. Az "Ars Poetica" is utal a költő társadalmi szerepére és a közösséggel való kapcsolatára, például a munkásosztály iránti érzelmek és kötelezettségek megjelenítésével.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyek érvényesek lehetnek a "Ars Poetica" című versre mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

József Attila Ars Poetica című versét természettudományos szempontból vizsgálva számos összefüggést találhatunk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.
A vers első szakaszában a költő a költészet és a természettudomány közötti kapcsolatot boncolgatja. Azt mondja, hogy ő költő, de nem érdekli pusztán a költészet maga. A költészetnek törekednie kell arra, hogy az égbolt csillagaihoz hasonlóan felkeljen és elérje az eget. Ez utalhat az asztrofizika és az űrkutatás területén elért eredményekre, amelyek újabb és újabb csillagokat és égitesteket fedeznek fel.

A második szakaszban a költő az idő múlásáról beszél. Azt mondja, hogy nem lóg a mesék tején, hanem valóságos világot felfedez. Ez arra utalhat, hogy József Attila figyelemmel követi az idő és a térrel kapcsolatos tudományos kutatásokat. A kvantumfizika és az általános és a speciális relativitáselmélet területén elért eredmények mind azt mutatják, hogy az idő folyamatosan változik és a térrel együtt határozza meg a világot.

A harmadik szakaszban a költő a természet szépségéről és az emberi érzelmekről beszél. Azt mondja, hogy gyönyörű a forrás, és a nyugalom és a remegés együtt jár, miközben társalogva készül a hab. Ez a természettudományos kutatásokban felfedezett összefüggésekre utalhat, amelyek a vízről és a kapillaritásról szólnak, valamint az érzelmi és pszichológiai reakciókról az emberi agyban.

A negyedik szakaszban a költő kritikát fogalmaz meg más költőkkel szemben, akik képeket és szeszt használnak a költészetben ahelyett, hogy a valóságot tükröznék. Ez arra utalhat, hogy József Attila a valóság megszemlélésére és az objektív megismerésre törekszik, ami a természettudományos módszer alapelve is.

Az ötödik szakaszban a költő az értelmet és a szabadságot említi. Azt mondja, hogy nem akarja ocsmány módon szolgálni a hatalmat, és nem enged a nyomorító hatalmaknak. Ez arra utalhat, hogy József Attila az egyéni szabadságot és önrendelkezést hangsúlyozza, amely szintén fontos a modern természettudomány számára, amely a tudományos módszert és az objektív valóság megismerését állítja előtérbe.

A hatodik és hetedik szakaszban a költő a boldogságról és a megértésről beszél. Azt mondja, hogy szeretné, ha boldog lehetne a maga útján, és nem törődik a véleményekkel és a támadásokkal. Ez arra utalhat, hogy József Attila az egyéni boldogságot és függetlenséget részesíti előnyben, ami igen fontos az emberi természettel és pszichológiával kapcsolatos aktuális kutatásokban is.

Végül a költő arról beszél, hogy a munkás testében és a nézők között várják, valamint hogy a költői verseiért harcolnak. Ez arra utalhat, hogy József Attila művei társadalmi és politikai hatást gyakorolnak, és az emberek azonosulnak vele és küzdenek a verseinek eljuttatásáért. Ez összefüggésbe hozható a modern közösségi média és az információs technológia hatásával, amelyek lehetővé teszik az üzenetek széleskörű terjesztését és elérést.

Összességében elmondható, hogy József Attila Ars Poetica című versében számos összefüggés található a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A költői képek, metaforák és kritikák érzékeltetik azt a szoros kapcsolatot, amely a természettudomány és a költészet között áll fenn, és azt a hatást, amelyet ezek az új felfedezések gyakorolnak az emberi tudatosságra és világnézetre.