József Attila "Az árnyékok..." című versének teológiai elemzéséhez először röviden áttekintjük a vers tartalmát és hangulatát.
A vers első részében az árnyékok megnyúlnak, a csillagok pedig kigyúlnak, ami a természet és a világegyetem dinamikus mozgására utal. Ezt követi a "megbonthatatlan rend szerint" kifejezés, amely arra utal, hogy a kozmosz és a világban megfigyelhető folyamatok egy összetett rendszert alkotnak.
A második részben pedig a költő az éjszaka rengését és a szoruló mellemet említi, ami a belső feszültséget, szenvedélyt és vágyat jelzi. Itt találkozunk a spirituális és testi síkok egymással való kapcsolatával.
Bibliatudomány szempontjából a vers megidézi az örök igazságokat és a teremtett világra vonatkozó isteni tervet. Az árnyékok és csillagok metaforikus jelentése az isteni rend és teremtett világ kapcsolatára utal. Az "megbonthatatlan rend szerint" kifejezés pedig azt a tudást sugallja, hogy az isteni rend nem változik, és minden esemény és folyamat része ennek a nagyobb egységnek.
Patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő lírai én vágya, szenvedélye és melankóliája az emberi létezést, bűnt és megtisztulást idézi. A feszültség és vágy költői kifejezése az emberiség bűntudatának és Krisztus megszabadító küldetésének tematikus megidézése. Az "engemet" megfogalmazás azt sugallja, hogy a lírai én a megtisztulást és megváltást Krisztusban találhatja meg.
A skolasztika nézőpontjából értelmezve a vers a maga kis univerzumában reprezentálja a világ egészét, a tudatban létező feszültséget és az emberi vágyakat, ami a lélek mélyén legbelül húzódik. A "hálóját mélyre bennem" kifejezés pedig arra utal, hogy az emberi lélek fogva tartva érzi magát a vágyakban és szenvedélyben. Ez a fogoly lélek képe kapcsolódhat a vallási hagyományokhoz, amelyek az emberi lélek tisztulására és felszabadulására törekednek.
Összességében tehát a vers a teológiai aspektusokra való utalással és a lírai én belső feszültségének és vágyakozásának kifejezésével fordul a spirituális dimenzió felé. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival összefüggésben pedig a vers lehetőséget teremt arra, hogy az emberi létezés, bűntudat és remény megnyilvánulását lássuk a versekben.