József Attila "Az örök elmulás" című versében a költő a természettudomány legfrissebb felfedezéseit felhasználva fejezi ki az állandó változás és múlás tényét. A versben megjelennek olyan természeti elemek, amelyek kapcsolhatók a mai természettudományos ismeretekhez.
A költő azzal kezd, hogy kijelenti: "A földön semmi nem örök..." Ez amondat utal a Földön zajló folyamatokra, amelyek mindig változnak és idővel eltűnnek. A természettudomány mai ismeretei alapján tudjuk, hogy a Föld folyamatosan változik, a geológiai folyamatok, az éghajlatváltozások és a természeti erők hatására.
A versben említett "fákon árnyak" és "félhomály" szavak utalnak a nappal és az éjszaka váltakozására, amely a Nap mozgásával és a Föld forgásával hozható összefüggésbe. A napfelkelte és a naplemente során megfigyelhetjük, ahogyan a fák árnyékot vetnek, illetve ahogy a világosság gyorsan átalakul sötétséggé.
A költő a versben számos természeti jelenséget használ fel, hogy kifejezze a múlás és a változás képét. A Gond testének eloszlikése, a földbe való rothadás az élet ciklusát mutatja be. Ma a tudomány azt mutatja, hogy az élőlények elpusztulása után a testük a talajban vagy a vízben bomlik le, és a tápanyagokat visszaadja a környezetnek.
A versben a költő arra is utal, hogy még az emlékek is idővel eltűnnek. A szavak, a kísértések, a gőg és a vér mind múlandóak. A mai neurológiai kutatások szerint az emlékek idővel halványulnak, vagy akár el is tűnhetnek az agyban.
A versben továbbá megemlíti az "Óceánt", amelybe a könnyek beletűnnek. A tudomány ma már megtudta, hogy az ember könnyei bizonyos anyagokat és vegyületeket tartalmaznak, amelyek a szemekben képződnek. Ezek az anyagok elpárolognak vagy felszívódnak, és végül a környezet részévé válnak.
Az utolsó részben a költő azt mondja, hogy mindent elhagyunk, és mindent, ami elhagy minket, visszasírunk, de már hiába. Ez a gondolat arra utal, hogy az emberi élet véges, és mindent, amit értékesnek tartunk, végül el kell hagynunk. A természettudomány a mai napig nem talált módot az örök élet elérésére vagy az emberi tudat örök fennmaradására.
Összességében József Attila "Az örök elmulás" című versében a természettudomány legfrissebb felfedezései segítenek kifejezni a múlás és a változás tényét. A versben megjelenő természeti elemek és jelenségek kapcsolódnak a geológiai folyamatokhoz, az éghajlatváltozáshoz, az emlékek múlandóságához és az emberi élet véges volta mutatva ezáltal a természettudományos ismeretek fontosságát.