Keresés:

József Attila

BALATONSZÁRSZÓ

1

Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.

Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.

Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.

2

Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
      a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
      meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.

Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,
      az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,
      mikor elkezdnek a szelid öregek köhögetni.

3

      Je n'ai point de thème,
      excepté que je t'aime -

      költeni csak ezt tudtam,
      mert mindig elaludtam,

      hisz annyiszor öleltem,
      ahányszor rája leltem.

      Szemüveg volt az orrán,
      az alól nézett énrám

s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.

      Szivemben bizony kín dúlt,
      mikor a vonat indult,

      de nem sokat merengtem -
      esett, hát hazamentem.

      Száz gramm dohányt hagyott rám,
      hogy legyen cigarettám.

      S nem álmot, hanem alvást.
      Nem látjuk többé egymást.

1936. szept.

Írd meg a véleményed József Attila BALATONSZÁRSZÓ című verséről!
József Attila további versei: