Beteg vagyok, 3 napja nem láttam senkit, a szomszédasszony
tejes köcsögöt állított asztalomra,
Nem halhatok meg, nem szabad, mig meg nem találtam a tisztaságot,
Nem tudom még, milyen lehet, szeretném, ha sok haja volna,
én a hajat kedveltem mindig,
Beletúrnék az ujjaimmal, de csak vigyázva,
Belevesznék egészen végül s jószagától nyujtózkodva ott elaludnék.

Igen kicsim, egyszer még mi is örülni fogunk.

Mert leheletem segít a felhőn s a kis öreg hosszan bámul
az eltünő csapat után,
Óvatosan indul meg aztán, pipája is kialszik közben.
Hűvösödik,
Az uccára dobott cselédlány fiacskája holttestét költögeti.

1926. ápr.


Elemzések

A vers kezdő sorát természettudományos szempontból vizsgálva, azonnal feltűnik a betegségre utaló kép. Az emberi szervezetet érintő betegségekkel foglalkozó legújabb kutatások egyik fontos aspektusa a kórokozók és az immunrendszer közötti kölcsönhatások feltárása. Az immunrendszer egyik fontos eleme a fertőzések elleni védekezésben, és annak hiányában a betegségek kialakulásában játszik szerepet. Az immunrendszer kölcsönhatása a kórokozókkal és a felismerés módja összefügg a tisztasággal is, amely az egészségügyi higiénia részeként fontos tényező.

A vers második részében a haj említése érdekes lehet a hajsejtek és a hajnövekedés kutatása szempontjából. A hajsejtek és a hajfolliculusok struktúráját és működését vizsgáló kutatások segíthetenek az új hajnövekedést serkentő gyógymódok vagy kezelések kifejlesztésében. Az ujjak érintése és az illat nyújtotta élmény megemlítése utalhat az érzékelési folyamatokra és a szaglás kutatására is.

A következő sorokban a lehelet szerepét említik a felhő képződésében. A légkörben végzett kutatások során vizsgálják a levegő páratartalmát és összetételét, valamint az ezekre gyakorolt hatásokat, például a felhőképződést. A lehelet egyike lehet ezeknek a tényezőknek, ezért a költő arra utalhat, hogy a lélegzetvételünkön keresztül befolyásolhatjuk a környezetünket.

A vers befejező részében található utalások a környezeti változásokra és az emberi tevékenységgel járó hatásokra utalnak. Az emberi tevékenység és az emberi beavatkozás a természetbe komoly kihatással lehet, ami általában negatívan befolyásolja a természetes környezetet és az élőlényeket. A cselédlány fiacskájának holtteste a természet pusztító hatásaira utalhat.

Összességében a vers több olyan eleme található, amelyek kapcsolódhatnak a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és kutatásaihoz. Az immunrendszert érintő betegségekkel kapcsolatos kutatások, a hajnövekedéssel és az érzékeléssel kapcsolatos vizsgálatok, valamint a környezet és az emberi tevékenység hatásait vizsgáló kutatások mind olyan területek, amelyek kapcsolatba hozhatók a versben megjelenő témákkal.

A vers József Attila által írt, és a költő kétségbeesetten fogalmazza meg betegségének és társadalmi elszigeteltségének érzését. A költemény irodalomtudományi szempontból a szocialista realizmus jegyeit is magán hordozza, ugyanis a kor szociális kérdéseit és az egyéni küzdelmeket mutatja be.

A versben megjelenik az egyéni szenvedés és elszigeteltség motívuma, amikor a költő azt mondja, hogy "3 napja nem láttam senkit". Ez a magányosság, az elszigetelődés érzése jelenik meg, ami a modernista irányzatból fakadóan Attila műveiben gyakran megjelenik.

A vers másik fontos eleme a betegség, amely metaforikusan az elidegenedést, a társadalomból való kirekesztettséget jelképezi. A költő úgy fogalmazza meg a betegséget, mint amiből csak a tisztaságon és a szereteten keresztül lehet kilábalni. Ez a motívum a személyes katarzis és önreflexió jegyeit hordozza magán.

A versben megjelenik a haj és az ujjak motívuma is. A haj a nőiességet, a gyengédséget és életet képviseli, míg az ujjak a felfokozott érzékiséget. Ezek az motívumok a szépírói hagyományban megtalálhatók, ám József Attila által új kontextusba helyezve új jelentést kapnak.

A második versszakban az öröm és a boldogság vágya is megjelenik. Ezzel a motívummal a költő azt a reményt is közvetíti, hogy a társadalom megváltozhat és az egyéni boldogság is elérhető lehet.

A versben megjelenik az eltűnő csapat motívuma is, amely a háború és a szocialista forradalom időszakára utalhat. Ez a motívum nemzetközi szépirodalmi kontextusban is megtalálható, hiszen a háború és a politikai változások időszakában több költő és író is a társadalmi feszültségekkel, valamint a kirekesztéssel foglalkozott.

Végül, a vers megjelenik a kétségbeesés és a halál motívuma is, amikor a cselédlány fiacskája holttestére utal. Ez a motívum a gyermek elvesztését vagy az ártatlanok szenvedését is jelképezheti.

Összességében tehát a vers József Attila egyéni érzéseit és társadalmi elszigeteltségét fejezi ki, miközben olyan motívumokat használ, amelyek nemzetközi irodalmi hagyományokhoz kapcsolhatók. A versben a szocialista realizmus elemek, a modernista jegyek és az egyéni katarzis is egymás mellett jelennek meg, ami egyedülálló és komplex irodalmi alkotást eredményez.

A József Attila által írt "Beteg vagyok..." című vers teológiai szempontból is értelmezhető, ám először meg kell értenünk a vers sajátos atmoszféráját és jelentését.

A vers első részében a költő betegségével és távolságtartásával kapcsolódik össze a szomszédasszony tejes köcsöggel, amely a mindenféle társas érintkezéstől való elzárkózást szimbolizálja. A betegség képes az embereket elszigetelni egymástól, és a költő azt is kifejezi, hogy halála előtt megtalálni kívánja a tisztaságot. Ez a tisztaság tehát valószínűleg nem csak a testi, hanem a lelki tisztasággal is kapcsolatos.

Ezután a költő kifejezi vonzódását a hajhoz, amely lehet egy szimbólum a nőiesség vagy az élet teljessége iránti vágyat jelképezve. Az ujjai által való óvatos belemélyedés a hajba pedig az intimitás és a harmónia keresését jelzi. A költő ezen ábrándozik, hogy valaha is megtalálja ezt a tisztaságot és boldogságot. Ebben a részben tehát a vers a testi és lelki betegségek, a társas kapcsolatok hiánya és a tökéletesség iránti vágy szempontjából is teológiai érzéseket idézhet elő.

A vers második részében a költő hozzájárulása az emberiség sorsához kerül előtérbe, ahol a lehelete a felhőn átsegíti az embereket a nehéz időkön. Ezeket az embereket egy "kis öreg" figyeli, akinek pipája elalszik közben. Ez a jelenet a halál közeledtét vagy az idő múlását jelképezheti. A vers záró sorai pedig arra utalnak, hogy bár a világ folyamatosan változik és ellentmondásokkal teli, de a remény mindig megmarad, és az emberek örülni fognak.

A bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjából az emberi betegségeket és a hiányzó emberekkel való kontaktusokat a bűn által generált állapotnak láthatjuk. Az első emberpár bűne után az emberiség teljes egészében megfosztotta magát az eredeti tisztaságtól és háborúba kezdett Istennel. A betegség és a távolságtartás ezért mindkettőnek a következménye. Azonban az emberi vágy a teljességre mindig ott marad, így a versben megfogalmazott vágy is tükrözi az ember örök vágyát, hogy újra egyesüljön Isten szeretetével és harmóniában éljen.

A skolasztika nézőpontjából is érthetjük a verseket, amikor a költő Istent vagy az objektív valóságot keresi a betegség és a távolságtartás mögött. A skolasztika szerint Isten az objektív valóság, amelyet csak az emberi tapasztalat és az érzékszervek korlátai határoznak meg. A költő, aki beteg és elszigetelt, szenved a korlátoktól, és hiányzik neki az objektív valóság, amelyet csak Isten képes megadni.

Összességében a "Beteg vagyok..." című vers teológiai szempontból az ember vágyát tükrözi az önvaló, a tisztaság és a boldogság felé. A betegség, a távolságtartás és a halál mind arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberiséget bűn által alávetette az elszigeteltségnek és a korlátoknak, de még mindig ott van a remény és az öröm lehetősége a teljesség és az egység vágyában.