Csodálkozó bogarak közt lépkedek bátran,
Ha felhő volnék, szárazságban járnék csak erre,
Elkerülném a kirándulókat, összeszedik ők a papirt, nehogy
jövőre eső legyen,
Viseltes ruhájuk alól forró testük felesel a siető nyárral,
Hétnapravalót játszadoznak és egy bujtató lombról
Feledékeny madár figyeli
Az örömüket.

A lányok szagos lépte nyomán kibútt ez az ártatlan kavics,
Ez a kavics nem József Attila és a fű se, én se vagyok az,
Én a barátja vagyok itt mindennek, tenyeremben a jó dió
háládatosan roppan ketté,
A belékevert szalmaszálat hajamból vigyázva kihúzza az ág -
Mező, mező, szaladtató, akár a kedvesem termékeny karjaival,
Téritő lengésű szoknyájával a fiatalemberek élén jár ő,
Minden szagodat néki adtad, virágozzunk most hát nélküle.

Te rengeteg,
Ég felé fordított paizs!

1926. jún.


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból elemezhető a következő összefüggések alapján:

1. József Attila költészete: A vers József Attila egyik alkotása, így elemzői szempontból azonosíthatóak az ő jellegzetességei. Például a versre jellemző erős képi megfogalmazások, az érzelmek szuggesztív bemutatása, valamint a társadalmi kontextus kiemelése.

2. Az avantgárd irányzat: A vers az avantgárd irányzatnak, konkrétan a szürrealizmusnak a jegyeit mutatja. Az irracionális képek és a megszemélyesítés például a szürrealista költészet jellemző elemei.

3. A természetmotívumok és az ember-természet kapcsolata: Az ábrázolt képekben megjelennek a természet jellegzetességei, például a felhők, a kirándulók, a bogarak és a fű. Ezek a motívumok kapcsolatban vannak az emberi érzelmekkel, ábrázolva az emberi természet és a külvilág kölcsönhatását.

4. Az élet és halál konfliktusa: A versben megjelenik az élet és halál konfliktusa, amely a főszereplő belső vívódásaival, a szövegben ábrázolt helyzetekkel és a fű és kavics szimbolikus ábrázolásával jelenik meg.

5. Az idő és az emlékezet: A versben megjelenik az idő múlása és az emlékezet fontossága. Az elmúlás és a múlt előhívása az emlékek segítségével a vers alapvető motívuma.

6. A szenvedély és az érzékek ábrázolása: A versen átívelő motívum az érzéki és szenvedélyes világ ábrázolása. A lányok szagos lépése, a forró testek, a szagok és a virágok mind a szenvedély és az érzéki élet szimbólumai.

7. A költészet és az alkotói szerep: A versben a költészethez és az alkotói szerephez való viszony ábrázolása is megjelenik. A versben megjelenik egyfajta alkotói identitáskalauz, aki egy baráti kapcsolat erejével képes a természet szépségét és a költészetet megtapasztalni.

Ezek az összefüggések és témák mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban általánosságban megtalálhatóak, és az irodalomtudomány segítségével elemezhetők és értelmezhetők.

A József Attila "Csodálkozó bogarak között" című versét természettudományos szempontból is meg lehet vizsgálni. A versben szereplő képek és metaforák többek között kapcsolatba hozhatók a modern élettudomány és ökológia területeivel.

A vers elején a szerző "ha felhő volnék, szárazságban járnék csak erre" sorában az időjárás és éghajlat változásainak hatására utal. Ma már ismerjük a felhők képződését és mozgását befolyásoló tényezőket, valamint az éghajlatváltozás okait és következményeit.

A "kirándulók" része figyelemfelhívás lehet a tájvédelmi és természetvédelmi szempontokra. A turizmus hatása, például az erdőkben és hegyekben való túrázás, a papírhulladék kezelése és az eső által kiváltott változások mind olyan témák, amelyekkel napjainkban is foglalkozik a természettudomány.

A "forró testük felesel a siető nyárral" sor újra az éghajlatváltozásra utalhat, ahogyan a globális felmelegedés hatására a nyarak egyre forróbbá válnak. Ez a jelenség ma már jól dokumentált és tanulmányozott a klímakutatásban.

A "feledékeny madár" figyelése az emberi tevékenység és az állatvilág közötti kapcsolatra utalhat. Az emberi jelenlét és hatások befolyásolják az állatok viselkedését és életmódját, amelyeket a modern ökológia is tanulmányoz és dokumentál.

A vers második részében a szerző az "ártatlan kavics" és a "fű" szerepét megkérdőjelezi. Ez a gondolatmenet a természeti rendszerek és ökoszisztémák összetettségére utal, amelyek több tényező kölcsönhatására épülnek. A mai természettudományban fontos téma az ökológiai hálózatok és az ökoszisztémák működése.

A "belékevert szalmaszál" kifejezés arra utal, hogy az emberi beavatkozások változtathatják természetes állapotokat. Az emberi tevékenységek hatására sokszor nincs lehetőség a természeti folyamatok spontán működésére, és ezáltal megváltozhatnak az élőlények közötti kapcsolatok és függőségek.

A vers végén a "rengeteg" és az "ég felé fordított paizs" metaforikus kép az ember és a természet viszonyára utal. Az emberi tevékenység hatása országokra, kontinensekre és az egész bolygóra kiterjed, és a természet megőrzése, védelme elengedhetetlen a jövő generációk számára.

Összességében a József Attila "Csodálkozó bogarak között" című verse a természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe hozható témákat érint. Az éghajlatváltozás, az ökológiai kapcsolatok, az emberi hatások a természetre és a természeti rendszerek törékenysége mind olyan témák, amelyek a mai természettudományban és környezettudományban folyamatos vizsgálat, leírás és megértés tárgya.

A vers elején József Attila egy közönséges életképet mutat be, ahogy bogarak közt lépked. Ezzel a képpel azt fejezi ki, hogy ő maga is csak egy egyszerű ember, aki a mindennapi életben helyezkedik el.

Azonban a második szakaszban átvált egy lírai hangnemre, és valami magasabbrendű létezőre utalva azt mondja, hogy nem József Attila a kavics, nem is a fű, és ő sem az. Ezzel azt sugallja, hogy létezik valami más, amiben része van.

Ezt a magasabbrendű létezőt "barátjának" nevezi, és itt már a teológiai szempontok is bejönnek a képbe. A "barát" itt valamilyen isteni vagy transzcendens lényre utalhat, aki a teremtés részeként jelen van és köze van mindennek. A "tenyeremben a jó dió háládatosan roppan ketté" metaforája pedig azt sugallhatja, hogy a művész szárnyalását, kreativitását vagy életét valamilyen magasabb erő vagy isteni jelenlét táplálja.

A következő sorokban a természeti képek és az emberi érzékek felhasználásával továbbra is ezt a spirituális dimenziót hangsúlyozza. Az "élén jár" kifejezéssel akár az isteni jelenlétre vagy vezetésre is utalhat. A "Minden szagodat néki adtad, virágozzunk most hát nélküle" sor pedig azt jelenti, hogy az isteni jelenlét nélkül az ember nem teljes, nem tud virágozni vagy teljes értékű életet élni.

A vers vége pedig egy rövid, elszigetelt szakasz, melyben csupán a "Te rengeteg, Ég felé fordított paizs!" szerepel. Itt az "ég felé fordított paizs" kifejezéssel az ég felé törő erőt, a transzcendenciát és az isteni jelenlétet jelképezi. A "rengeteg" pedig azt jelenti, hogy ez a transzcendencia sokrétű és méltóságteljes.

Bibliatudományi nézőpontból az első rész a mindennapi életre, az emberek hétköznapi cselekedeteire és az egyéni tapasztalatokra utal. A második részben pedig betekintést nyerünk egy spirituális dimenzióba, ahol egy isteni létező jelenlétét érzékelteti.

A patrisztika az első évszázadok keresztény íróit és gondolkodóit jelenti, akik az egyház tanításainak fejlesztésében és megértésében játszottak szerepet. A versben a szellemi tapasztalatot és a törekvést arra, hogy kapcsolatba lépjünk egy magasabbrendű létezővel, jól tükrözi. A patrisztika gondolkodói gyakran vizsgálták a kozmoszt és a teremtés misztériumait, és azt állították, hogy az isteni jelenlét minden teremtett dologban jelen van.

A skolasztika az középkori papság és filozófusok gondolkodásának korszakát jelenti, akik a filozófia és a teológia szintézisét igyekeztek kialakítani. A versben a lírai hangvétel és a transzcendens létezőre utaló képek megfelelnek a skolasztikus gondolkodásnak, amely az érzéki tapasztalat és a racionalitás összhangját kutatta. Az isteni jelenlétet itt a racionalitás és az érzékek harmonikus egyesülşésével próbálta megérteni és kifejezni.

Ezenkívül a vers analizálható társadalmi vagy pszichológiai nézőpontból is, az emberek hétköznapi elvárásai és tapasztalatai között való navigálással és a transzcendencia keresésével összefüggésben. De a teológiai és filozófiai értelmezések leginkább illenek a vers hangulatához és József Attila stílusához.