Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,
Harmatos erdők az ő szemei,
Küszöbe elé terítném magam
Lábtörlőképpen, de nem engedi.

Szavunk zugában megbuvik a csók,
Testvéreihöz lopva jön ide...
Mező álmodhat össze annyi jót -
Az én kedvesem a füvek szive.

Este a csókok megszöknek velünk
S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.

1924 első fele


Elemzések

A vers teológiai szempontból egy szerelmi dalnak tekinthető, amely megmutatja az ember és a transzcendencia közötti kapcsolatot. Az első versszakban az életet a csillagos éghez hasonlítja, ami a teremtőre és a végtelenre való utalást jelenti. Ez a bejelentés lehetőséget ad az élet tiszteletére és a boldogságra, amit az Isten ad. A friss patak jelképezi az élet forrását és az Isten általi megújulást.

A második versszakban az isteni szépség és tisztaság jelképe lesz személyesítve a versekben említett kedvesen keresztül. Haját megegyeztetik az arannyal, és a szemeit a harmatos erdőkhöz hasonlítják, ami a természeti szépséget jelképezi. Az istenszeretet és a hozzá való kötődés mélysége megmutatja, hogy az ember teremtettsége és ajándékokat kapása révén képes kapcsolatban lenni Istennel. Azonban a költő elismeri, hogy még ha szeretné is megközelíteni a kedvesét és a transzcendenciát, akkor is van egy határ vagy küszöb, amit át kell lépnie ahhoz, hogy a kapcsolat megtörténjen.

A harmadik versszakban a versekben említett szavak és csókok mint a szeretet és az intim kapcsolat jelképei kerülnek előtérbe. A csók, mint az intimitás és a szeretet kifejezése, azt mutatja, hogy a testvérek közötti kapcsolat áthidalja az időt és a távolságot. A mező, mint a büntetés helye, és a fű, mint a megújulás és a lehetőség szimbóluma arra utal, hogy Isten mindenhol jelen van, és minden szépséget át lehet élni.

A negyedik versszakban azt látjuk, hogy a versekben említett csókok nem csak a földi életben történnek, hanem a hajnalban az égben is. Ez a sugallat arra utal, hogy az Isten szeretete és áldása örökké tartó, és elviszi az embert a végtelenbe. A vers befejeződik azzal, hogy csodálkozunk az életen azáltal, hogy felfedezi és elmerül a szeretetben és a transzcendenciában.

Tekintve a bibliatudomány nézőpontját, a vers az ember emberi kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozza, valamint azt mutatja be, hogy Isten jelen van és befolyásolja ezeket a kapcsolatokat. A patrisztika nézőpontjából a vers az ember és az Isten közötti kapcsolat mélységét és az Istennel való egyesülés lehetőségét mutatja be. A skolasztika nézőpontjából a vers az élet misztériumára és a transzcendencia megismerésére ösztönöz.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva számos érdekes összefüggést mutat a mai legfrissebb felfedezésekkel.

Az első sorban az élet csodájáról van szó, amit a csillagokhoz hasonlít. A mai természettudományban is egyre inkább felismerik az univerzumban meglévő galaxisok és csillagok szerepét az élet kialakulásában és fejlődésében. Kutatások szerint a csillagokban és a bolygók körülöttük keletkező exobolygókon megtalálhatók azok az alapvető elemek és feltételek, amelyek az élet kialakulásához szükségesek. A csillagok tehát szorosan összekapcsolódnak az élet eredetével.

A második sorban a friss patak a szomjúság csillapítására utal. Az élet fenntartásához elengedhetetlen a tiszta és ivóvíz, amelyet a természet számos formában, például folyók, tavak és patakok révén biztosít. A friss vízforrások fontosságát a természettudomány is hangsúlyozza, hiszen az emberek számára szükséges tápanyagok és energiának az alapja a víz.

A harmadik sorban megjelenik az ég és az a képesség, hogy csak egy személynek szabad megcsókolni a kedvesét. Ebben a sorban a legfrissebb felfedezésekhez talán kevésbé lehet összekapcsolni a természettudományt, inkább a társadalmi normákat és az emberi kapcsolatokat érinti.

A negyedik sorban a haj szurokkal elkevert arany és a szemek olanak a harmatos erdői megjelennek. A mai természettudomány a nanotechnológia és a biológia területén is rendkívül sok új felfedezést tett, amelyek kapcsolatban lehetnek a természetben előforduló arannyal és a növények mikroszkopikus részeivel. Az arany nanorészecskéknek számos különleges tulajdonsága van, amelyeket kihasználhatunk például a nanorészecskékkel gyógyításra vagy környezetvédelemre. A növények mikroszkopikus részei pedig az fotoszintézis során elengedhetetlenek az energiatermeléshez.

A következő sorokban a versben az én kedvesemről van szó, akinek küszöbe elé terítené magát a lírai én. Ez a sor talán kevésbé vonható összefüggésbe a természettudományos felfedezésekkel, hanem inkább a személyes érzelmekre és kapcsolatokra fókuszál.

Az utolsó sorokban az élet csodájára csodálkozik a lírai én, amikor a csókokkal hajnalig járja a világot. Az élet csodájának megértése és a felfedezések ennek kapcsán jelentős eredményeket hoztak a természettudományban. Az evolúció, a genetika, az ökoszisztémák és az élőlények közötti kölcsönhatások terén való felfedezések mind hozzájárultak ahhoz, hogy mélyebb megértést szerezzünk az élet csodájáról.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból is több témát érint, amelyek kapcsolatban lehetnek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A csillagok szerepe az élet kialakulásában, a tiszta víz mint az élet fenntartásának alapja, az arany nanorészecskék és a növények mikroszkopikus részeinek fontossága, valamint az élet csodájának megértése mind olyan témák, amelyek az élet és a természettudomány kapcsolatáról szólnak.

József Attila "Csudálkozunk az életen" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos érdekes összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Stílus és költői eszközök: A vers József Attila lírai költészetének jellegzetességeit mutatja. A szimbolikus képek, a metaforák és a hasonlatok gazdag használata jellemző rá. Például a "mosolya csupa csillag" és "friss patak" képekkel él arra utalva, hogy a kedvese olyan ragyogó és megnyugtató számára, mint a csillagok vagy egy patak frissessége. Emellett a harmatos erdők a szemének hasonlata, valamint az, hogy az én kedvesem a füvek szíve, további költői képek, amelyek a természet szépségét és erejét tükrözik. A vers hangulata lírai és romantikus, erőteljesen érzelmekkel teli.

Szerelem és romantika: A vers a szerelmes érzelmeket és a romantikát öleli fel. A szerelmes líra József Attila költészetének meghatározó főszála, amely az emberi kapcsolatok, a szerelem megtapasztalását és az ezzel járó fájdalmakat is ábrázolja. A versben a költő leírja, hogy a kedvese valódi szerelemmel van iránta és nem engedi senkinek, hogy hozzáférjen, csak neki szabad megcsókolnia. Ez a szerelmeskapcsolat egyedülálló és különleges, ami mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban általánosan jelen van. Az "örök szerelem" vagy a "tiltott szerelem" motívumai szintén megtalálhatók a világirodalomban.

Természet és ember kapcsolata: József Attila verseiben gyakran van jelen a természet és az ember kapcsolata, és ez az elem a "Csudálkozunk az életen" című versében is megjelenik. A természet szépsége és ereje mindig kapcsolódik az emberi érzelmi élethez. A versben a természet képi motívumokon keresztül tükrözi a szerelmesek szoros kapcsolatát: "Haja szurokkal elkevert arany", "harmatos erdők az ő szemei". Emellett a költő leírja, hogy a szerelem "mező álmodhat össze annyi jót", ezzel a természet és az ember szerelemének egységét hangsúlyozva. Ez a természet és emberi kapcsolat, valamint az ember és a világ közötti szoros kötelék mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran jelentkezik.

Emberi élmények és az élet csodája: A vers címe, "Csudálkozunk az életen", és a vers utolsó sora ("És csak csudálkozunk az életen") arra utal, hogy a költő és a kedvese meglepődnek és ámulnak az életen és annak sokféle csodáján. Ez az élet és az emberi lét állandóan visszatérő témája mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Az élet értelmét, a boldogság és a fájdalom összefüggéseit, valamint az emberi tapasztalatok mélységét sok irodalmi mű megvizsgálja.

Összefoglalva, József Attila "Csudálkozunk az életen" című versében számos irodalomtudományi szempontból értékelhető elem található. A költői stílus, a szerelmes líra, a természet és az ember kapcsolata, valamint az emberi élmények és az élet csodája mind olyan témák és motívumok, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran jelen vannak.