A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken
sejhaj
úsznak a hűvös vizeken - -

Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk
sejhaj
piszokban élünk s meghalunk - -

Mért görbül kicsikém a szád?
új inget gondolok reád
sejhaj
új inget gondolok reád - -

Senkije sincs, nem éri gyász,
akire csak egy párt vigyáz
sejhaj
akire csak egy párt vigyáz.

1927. jan. / 1928 vége


Elemzések

A József Attila DÚDOLÓ című vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár a versek jellegéből adódóan ez nem az elsődleges szempont. Azonban a költő választott képei, metaforái rávezetnek néhány olyan jelenségre vagy összefüggésre, ami a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatba hozható.

Az első versszakban például a rétek és útak csendesen úsznak a hűvös vizeken. Ez az utalás a víz tulajdonságaira és annak úszás közbeni megjelenésére. A legújabb tudományos kutatások azt mutatják, hogy a vízközpontú folyadékok, mint például a víz, különleges dinamikai tulajdonságokkal rendelkeznek, és úgy mozognak, mintha úsznának a meghajló térben. Ez az úszás jelenség csak a mikroszkopikus méretekben észlelhető, de ez alapján József Attila képei könnyen összekapcsolhatóak a modern fizikai elméletekkel.

A második versszakban a költő említést tesz a piszokban való életről és halálról. A természettudományban a hulladékgazdálkodás és a környezetszennyezés kérdései kulcsfontosságúak. A modern korban a hulladékkezelés és a környezettudatosság fokozott figyelmet kap, és az emberek egyre inkább próbálnak megfelelő módon kezelni a hulladékot, hogy minimalizálják annak környezeti hatásait. A versben említett piszokban élés és meghalás lehet némi utalás erre a jelenségre.

A harmadik versszakban a költő a "görbülő száj" képét használja, és azt mondja, hogy új inget gondol egyénre. Újabban a biológia is felismeri a test és az érzelem közötti kölcsönhatás fontosságát. Például a mimikával kapcsolatban kimutatták, hogy a testtartás és a kifejeződések hatással vannak az érzelmi állapotokra. Ez az összefüggés felvetheti a képet, hogy hogyan befolyásolja a külső tényezők változása az emberi érzelmeket és reakciókat.

A negyedik versszakban a költő azt állítja, hogy senkinek sem éri gyászát, csak annak, akire egyedülálló módon egy pár vigyáz. Ez lehetővé teszi a gondolkodást az emberi kapcsolatok és társadalom szintjén, valamint az egyedülállóság és a közösség fontosságával kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok és a társadalmi támogatás fontossága az egészség és a boldogság terén számos kutatás tárgya, és ezek az eredmények kapcsolatba hozhatóak a vers képével.

Összességében bár a József Attila DÚDOLÓ verse nem közvetlenül kapcsolódik a természettudomány mai legfrissebb felfedezéseihez, néhány kép és metafora jól megfelel a modern tudományos felfedezésekkel kapcsolatos ismereteknek. Az ilyen értelmezések felhívhatják a figyelmet a természettudomány és a művészet közötti kölcsönhatásra és összekapcsolódásra.

József Attila "Dúdoló" című versében teológiai szempontból több értelmezés is lehetséges, amelyek összekapcsolhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.

Egy lehetséges értelmezés szerint a vers a létezés, az emberi élet, az igazság és szegénység témáit boncolgatja. A rétek és útak csendesen úsznak a hűvös vizeken, ami a természet harmóniájára és öröklétérzésre utalhat. Ez a bibliatudományban a Teremtés könyvére utalhat, ahol az Isten teremtményei létezésük célját teljesítik, részeik a teremtett világnak.

Ugyanakkor a második versszak azt sugallja, hogy piszokban élünk és meghalunk. Ez az emberi bűn, a romlottság és a változás témájához kapcsolható, amely szintén a bibliatudományban megjelenik, például a Teremtés esemény utáni világban. A kettősség és kontraszt az emberi sors állandó kérdése, amelyet a féktelen vágyak, az önzés és a vétkes cselekedetek okoznak.

A harmadik versszakban a kérdés, hogy miért görbül egyesek szája, lehet arra utalás, hogy az emberi boldogság és elégedettség hiányzik az életükből. Új inget gondolok reád - ezt az életben megvalósuló megtérést, a változást és az újjászületést jelentheti. Ez a patrisztika több gondolataira emlékeztet, amelyek hangsúlyozzák a lelki megújulást és a hit erejét.

Az utolsó versszakban az "akire csak egy párt vigyáz" kifejezés úgy értelmezhető, hogy az emberi életben a szeretet és az áldozattétel fontos, és ez lehet a válasz a senkiházi lét gyászának, valamint a társadalmi igazságtalanságnak. Ez összeköthető a skolasztika gondolatával, amely hangsúlyozza az emberi kapcsolatok és az igazság közötti összefüggéseket.

Ezen kívül más értelmezések is lehetségesek, például a vallás és az ateizmus kontrasztja, az emberi élet értelmének megkeresése vagy a szükségletek és anyagi javak fontossága. Ezek a témák szintén összefüggésben vannak a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.

József Attila "Dúdoló" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első és talán legfontosabb összefüggés a vers formai felépítésében mutatkozik meg. A dúdoló forma hagyományosan az angol nyelvű balladákra jellemző. József Attila itt átülteti ezt a formaelemet a magyar irodalomba. Ezáltal a versben megjelenik a népdalra jellemző ritmus és dallamosság. Ugyanakkor az angolszász balladákban gyakran találkozhatunk a lírai én személyes érzéseit kifejező monológokkal, amit itt is megtalálhatunk József Attila versében.

Az elemzett vers részben az urbanista költészet irányzatához sorolható. Az urbanista költészet a XX. század elején jelent meg Európában és a tőkés városokban kibontakozó társadalmi-történeti jelent megváltozásokat festette meg. Az itt bemutatott vers is a városi élettel való szembenállást, a társadalmi kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzését fejezi ki. Ez a motívum a nemzetközi irodalomban is többször megjelent, például az amerikai beat költészetben is.

A versben szereplő motívumok közül kiemelendő a természeti képek és azok szimbolikája. Az útak, rétek és hűvös vizek metaforikus jelentéseit figyelembe véve lehetőség nyílik az emberi élet és a szabadság kérdéseire vonatkozóan is értelmezni a verset. Ezáltal a vers általánosabb emberi problémákat és érzéseket, mint a boldogság utáni vágy, a kilátástalanság vagy az otthontalanság, ábrázolja. Ez a tematika nemzetközi szinten is gyakran felbukkan a szépirodalomban.

Az utolsó versszak, amely a "Senkije sincs, nem éri gyász, akire csak egy párt vigyáz" sorral zárul, hangot ad a társadalom számára fontos és a nemzetközi szépirodalomban is megjelent problémáknak. Ez a versszak a társadalmi igazságtalanságra, a kapitalizmus válságára és a társadalmi egyenlőtlenségre utal.

Összességében, József Attila "Dúdoló" című verse irodalomtörténeti szempontból egy egyedülálló alkotás, amelyben a magyar és a nemzetközi szépirodalom különböző áramlatai és motívumai fedezhetőek fel. A vers formája, tematikája és szimbolikája mind fontos összefüggéseket mutatnak a magyar és a nemzetközi irodalomtörténetben.