Sakált kiált, hollót hörög,
ki jól dalolni restel;
és idenyög a Dala-dög,
az éveire mester.
      Nem a szipolyt, ő azt gyalázza,
      kinek nem álma pálmaháza.

Pálmáját öntözzék ebek,
álljon közibük ő is.
Kertésszen őszi kerteket,
hol megtrágyázzák őt is.
      És orrát vájván, mint a vermet,
      csak higyje azt, hogy elmerengett.

Mit koslat ködgyűrűk körül
szárnyaska szamarával,
ha nem vivódik emberül
a népek nyomorával!
      S a poshadt ködöket habossá,
      ha nem habarja viharossá!

Ha nem bú, nem baj őneki,
hogy oszladozó felhő
ez édes nép, mert szétszedi
az úri szél, a dörgő.
      Míg sorsunk rongy és alant szárnyal,
      tapogatódzó ökörnyállal!...

Kóró a lelke, űl azon
kis varasbéka ékül;
vartyog s míg zizzen a haszon,
vénebb békákkal békül.
      Ha hitted messziről smaragdnak,
      csak fogd meg, ujjaid ragadnak.

... Olcsón adódott el, hiszen
szerény, akár a kórság.
Adjuk rá néki iziben
ezt a jószagú rózsát.
      'sz künn azért zúg nemes viharja,
      mert benn a hasikát csikarja.

1930. ápr.


Elemzések

A József Attila "Egy költőre" című versének természettudományos szempontból történő elemzése nehéz feladat, mivel a vers túlnyomórészt a költészet és a társadalmi kérdések kifejezésével foglalkozik. Azonban, néhány részlet vagy metafora kapcsolódhat a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban a sakál kiáltása és a holló hörögése metaforikus módon ábrázolja valakinek a dalolásra való képtelenségét. Ez kapcsolódhat a modern énekelt állatok kutatásához, amely segíthet megmagyarázni a dallamok és zenei jelenségek eredetét az élővilágban.

Az "az éveire mester" kifejezés utalhat az emberi életkor növekedésével kapcsolatos friss kutatásokra, amelyek a testi öregedés hatásait vizsgálják. József Attila szerint az éveikre megtanultak dalolni, ami elsősorban az idős korban szerzett tapasztalatokra utal.

A második versszakban az "őszi kertek" és a "megtrágyázzák" kifejezések a növénytermesztéshez kapcsolódnak. A modern mezőgazdasági kutatások sok új módszert és technológiát fejlesztenek ki a természetes trágyázás és a termőföld minőségének javítása érdekében.

A harmadik versszakban a "ködgyűrűk" és a "poshadt ködök" kifejezések a légköri jelenségekre utalnak, amelyeket a természettudományok, például a meteorológia és a klímakutatás vizsgálnak. Az "emberül vivódik" kifejezés azt jelzi, hogy az emberi tevékenység befolyásolja ezeket a jelenségeket.

A negyedik versszakban a "szétszedi az úri szél, a dörgő" kifejezés arra utal, hogy az erős széllökések és viharok pusztító hatással lehetnek a természetre és az emberek életére. Az "ösztönző ökörnyál" hasonlóan az előző versszakhoz a légköri jelenségekre utal, amelyek képesek pusztítást és ártalmat okozni.

Az ötödik versszakban a "kis varasbéka ékül" kifejezés talán a kis, nem feltétlenül szép állatok kutatásához kapcsolódhat. A "ha hitted messziről smaragdnak, csak fogd meg, ujjaid ragadnak" kifejezés lehet, hogy az optikával vagy a látással kapcsolatos alapkérdésekre utal, amelyeket a természettudósok vizsgálnak.

Bár a vers természettudományos vonatkozásai a fenti részletekhez kapcsolódnak, a vers fő témája és hangulata még mindig a költészet és a társadalmi problémák kifejezése. A kapcsolódások ezért csak korlátozottak és értelmezés kérdése lehetnek.

A fenti vers József Attila "Egy költőre" című műve. Az alábbiakban bemutatom a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.

Kezdhetjük azzal, hogy a vers József Attila költői létéről és szerepéről szól. A költőt sajátos képzetekkel ábrázolja, aki a verseiben megtestesíti a más költészetét megvető, dalolni alig képes sakkalkotók ellenpontját. Ennek a költőnek az erejét jelenti a versbeli "Dala-dög", ami az évek során mesterré érett. Ez a megkülönböztetést hozza be a versbe, hogy a költő nem tűri a középszerűséget, és a világméretű befolyást is megveti.

A következő szakaszban a vers arról beszél, hogy az emberek és kutyáik között mozog a költő. Ez metaforikusan a tömegek között, a népek szenvedéseivel szembeni érzékenységére utal, amelyet a korlátozott környezetben élők és a hatalmi konfliktusok romjai között kell megtalálnia. A verse ennek a szembenézésnek a fontosságát hangsúlyozza azzal, hogy a ködöket viharrá változtatja, azáltal, hogy a költő ábrázolásával a társadalmi problémákat felkavarja.

A következő rész arról szól, hogy a költőnek nem számít a haladó társadalom romjai vagy a káosz, amelyet a hatalom részben okoz, mert a költő az igazságot keresi. Ez a rész a költészet társadalmasításának gondolatát hozza be, ami sok más nemzetközi irodalmi mozgalomhoz is köthető.

A következő szakaszban a költőt egy békaként jeleníti meg, amely a szemétben él, és a régi, tapasztaltabb békákkal együtt érzi magát. Ez a rész arra utal, hogy a költő a nemzetközi irodalomban is helyet talál, az egyetemes emberi tapasztalatokkal való azonosuláson keresztül.

A vers végén a költő a rózsát kapja a közösségtől, de az erőteljes vihar jelképeként azt sugallja, hogy ez a közösség még mindig nyomorúságban és konfliktusban van. Ez arra utal, hogy a költő csak akkor fogadja el a közösségtől a megbecsülést, ha az egyenlőtlen társadalmi helyzetek és az igazságtalanság megszűnik.

Ami a magyar irodalmi hagyományt illeti, a versben megtalálható a szimbolizmus és a költői kifejezésmódok gyakori alkalmazása, amelyek jellemzőek a József Attila költészetre. Az önreflexió és a társadalmi problémák, valamint az egyéni identitás és az egyetemes emberi tapasztalatok közötti feszültségek ugyancsak fontos témák a magyar irodalomtörténetben.

Nemzetközi szempontból a vers ismerős lehet más korszakon belül működő szimbolista vagy modernista költők műveiből. Az egyetemes emberi tapasztalatok figyelmeztetése és a társadalmi igazságtalanság felvetése olyan témák, amelyek az egyéb nemzetközi költészeti mozgalmakat is jellemzik. A versben jelenlévő metaforák és szimbólumok pedig széles körben elterjedtek más nemzetközi költők műveiben is.

Összességében a "Egy költőre" című vers irodalomtörténeti szempontból jelentős darabja József Attila munkásságának. Az olyan témák, mint a költő szerepe és az egyéni identitás, valamint a társadalmi igazságtalanság és az emberi tapasztalatok feszültségei mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén megtalálhatóak.

József Attila "Egy költőre" című versében a költő a költészet és a költő helyzetét elemzi. A vers vallási és teológiai képeket használ, amelyek a bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontokat is felvetnek.

A versek első részében a költőnek a környezetéből érkező kritikákra és megvetésekre reagál. A "sakált kiált, hollót hörög" képpel a költő a társadalom kritikáját, és azokat a hangokat jelképezi, akik megvetik a költészetet és a költőt. A "Dala-dög" képpel pedig azt fejezi ki, hogy a költő mestere annak, hogy éveken át a költői tehetségét gyakorolja és fejleszti.

Ezek a képek a bibliatudomány szempontjából is érdekesek lehetnek. Az Ószövetségben is találunk olyan szakaszokat, amelyek a prófétákról és a költészetükről beszélnek, és amelyekben kritikákat fogalmaznak meg velük szemben. A Patrisztika - az egyházi apologetikát és teológiát elemző irányzat - is vizsgálja a próféták és a költők szerepét az isteni üzenet közvetítésében.

A második részben a költő a költészet és a költő viszonyát fejezi ki. A "pálmáját öntözzék ebek" kép arra utal, hogy a költő értékes munkásságát nem becsülik kellőképpen, és az általa alkotott műveket lenézik. A "kertésszen őszi kerteket" kép azt jelenti, hogy a költő munkásságát nem értékelik megfelelően, még akkor sem, ha képes a különböző népek és kultúrák problémáival foglalkozni.

Ezek a képek a skolasztikai nézőpont szempontjából is érdekesek lehetnek. A skolasztika a középkori egyházi filozófia és teológia irányzata volt, amely a logikus érvelést és a racionális gondolkodást hangsúlyozta. A versben található képek arra utalnak, hogy a költő munkája nem kap kellő elismerést a társadalom részéről, még akkor sem, ha megpróbálja a logikát és a racionális gondolkodást felhasználni a verseiben.

A harmadik és negyedik részben a költő a hányatott sorsra és a népek nyomorúságára összpontosít. A "koslat ködgyűrűk körül" és a "poshadt ködöket habossá" képek azt fejezik ki, hogy a költő a szenvedés és a nyomor közepette tudja megfogalmazni a legmélyebb érzéseket és gondolatokat.

Ezek a képek a patrisztikai nézőpontból is érdekesek lehetnek. A patrisztika - az isteni gondolatok értelmezését és magyarázatát vizsgáló irányzat - hangsúlyozza az emberiség és az emberi tapasztalat jelentőségét az isteni üzenet megértésében. A versben megjelenő képek a költő személyes tapasztalatait és az emberi szenvedést emelik ki, amelyekhez a teológiai értelmezés is kapcsolódhat.

Az utolsó részben a költő a költői lélek jellemzőit taglalja. A "kis varasbéka ékül" kép azt jelenti, hogy a költői lélek örökös küzdelemben van önmagával, és mindig próbál hozzáadni új szempontokat és dimenziókat a munkájához.

Ezek a képek és gondolatok egyaránt relevánsak a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika szempontjából. A bibliatudomány a bibliai szövegek értelmezésével és megértésével foglalkozik, és a költészet és a költői jelképek megfelelő értelmezésénél segíthet. A patrisztika és a skolasztika pedig az egyházi teológiával és filozófiával foglalkoznak, és a költészet és a költő helyzetének teológiai és filozófiai aspektusait elemzik.