Keresés:

József Attila

EGY KÖLTŐRE

Sakált kiált, hollót hörög,
ki jól dalolni restel;
és idenyög a Dala-dög,
az éveire mester.
      Nem a szipolyt, ő azt gyalázza,
      kinek nem álma pálmaháza.

Pálmáját öntözzék ebek,
álljon közibük ő is.
Kertésszen őszi kerteket,
hol megtrágyázzák őt is.
      És orrát vájván, mint a vermet,
      csak higyje azt, hogy elmerengett.

Mit koslat ködgyűrűk körül
szárnyaska szamarával,
ha nem vivódik emberül
a népek nyomorával!
      S a poshadt ködöket habossá,
      ha nem habarja viharossá!

Ha nem bú, nem baj őneki,
hogy oszladozó felhő
ez édes nép, mert szétszedi
az úri szél, a dörgő.
      Míg sorsunk rongy és alant szárnyal,
      tapogatódzó ökörnyállal!...

Kóró a lelke, űl azon
kis varasbéka ékül;
vartyog s míg zizzen a haszon,
vénebb békákkal békül.
      Ha hitted messziről smaragdnak,
      csak fogd meg, ujjaid ragadnak.

... Olcsón adódott el, hiszen
szerény, akár a kórság.
Adjuk rá néki iziben
ezt a jószagú rózsát.
      'sz künn azért zúg nemes viharja,
      mert benn a hasikát csikarja.

1930. ápr.

Írd meg a véleményed József Attila EGY KÖLTŐRE című verséről!
József Attila további versei: