Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mint medrét a folyó, amelyikben a halak is
lebúnak az iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mint odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga

Fölolvassa neki az ujságot, megvárja, amig elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.

1925. ápr.