József Attila "Éhség" című versében a teológiai szempontok az emberek és a gépek közötti ellentétben, valamint az éhség és a megélhetés kérdéskörében rejlenek. A vers a szegénység, a társadalmi igazságtalanság, és az éhség problémáját boncolgatja, ahol az emberek a túlélésért küzdenek.
A bibliai szempontból a vers több elemmel is kapcsolatba hozható. Az evangéliumok megszólaltatja Jézust, aki a tömegek előtt csodatételekkel bőséget teremtett és táplált. Az emberek azonban az evangéliumokban is általában csak a saját érdekeik szerint közelítettek Jézushoz, és azok az ételekért jöttek, amelyeket teremtett. Ebben a versben is az emberek csak esznek, és nem beszélnek egymással. Ez a bibliai történetekben megfigyelhető jelenséget fejezi ki. Emellett a Máté evangélium 25. fejezetének Házasságaibetekerítése, ahol Jézus arról beszél, hogy "Amikor éheztem, ennem adtatok", emlékeztet bennünket az emberek kötelességére, hogy segítsék az éhezőket és rászorulókat.
A patrisztika nézőpontjából a vers az emberi igények és azok szerencsétlenül való kielégítése közötti feszültséget mutatja be. A Szent Ágoston és a Szent Tamás által felvetett bűn és kísértés kérdése jelenik meg, hiszen az emberek elérhetetlenül vágyakoznak a megélhetésért, és bűnt követnek el, hogy azt megszerezzék. Emellett a patrisztika a végtelen vágyról és a szükségletek rendszeréről is beszél, amelyek az emberekben ott vannak, és a vágyakhoz való ragaszkodás szükségességét mutatja.
A skolasztika nézőpontjából a vers az ember és a természet közötti kapcsolatot hangsúlyozza, ahol az ember a természeti erőforrásoktól függ, de ugyanakkor alkotója is a gépeknek, amelyeket ő maga teremt. Az emberek a gépekkel kommunikálnak, és azok által kielégítik szükségleteiket, de a verseből kiderül, hogy a gépek is kimerülnek, és nem mindig képesek ellátni a várakozásokat. Ez a kapcsolat és függőség az ember és a gép között a skolasztika nézőpontjából a természet rendjére is utal, és hogy az ember hogyan használja fel a természeti erőforrásokat, valamint hogyan befolyásolja azt.
Más nézőpontokat is bevonva a vers tükrözi az emberek és társadalom viszonyát a természettel és egymással. Az éhség problémája a szegénységet, a társadalmi igazságtalanságot és a hatalmi egyenlőtlenségeket hangsúlyozza. A vers a technikai fejlődés hatásait is érzékelteti, amelyek lehetővé teszik a gyorsaságot és hatékonyságot, de ugyanakkor az emberi kapcsolatok és az érzelmi kötődés hiányát is jelképezheti.
Összességében, József Attila "Éhség" című verse teológiai szempontból számos értelmezési lehetőséget kínál, amelyek a bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontokhoz kapcsolódnak. Az élethez való létfontosságú szükségletek és a társadalmi helyzetek közötti feszültségeket mutatja be, és rámutat az emberi természetre és kapcsolatainkra, valamint az emberi döntések és cselekedetek következményeire.