Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
füst száll a szomorú táj felett,
úgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.

Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
szikárló tűzfalak
magányán a nyomor egykedvű csendje
fenyegetően és esengve
föloldja lassan a tömény
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliókéval.

Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj -
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?

Itt pihensz, itt, hol e falánk
erkölcsi rendet a sánta palánk
rikácsolva
őrzi, óvja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít.

Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.

1933 tavasza


Elemzések

József Attila "Elégia" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, bár az első pillantásra talán nem feltétlenül tűnik egyértelműen vallásos tartalommal rendelkező műnek. A versben megjelenő képek és szimbólumok azonban értelmezhetők a hagyományos keresztény teológiai keretekben is.

A "szomorú táj" képe és az "ólmos ég" a verse gyászos és sötét hangulatát keltik. Az alacsonyan lengő lélek és a nehéz légkör segíti a sejtelmes atmoszférát, amely a vers vallásos dimenzióját erősíti. A kemény lélek és lágy képzelet ellentétpárra való utalás a húsvéti üzenetre is rávezet, melyben a keménység és a lágyulás egyaránt szerepet kapnak.

Az önnön eredet és eredetük felé tekintés felszólítás a versben a Teremtő irányába történő fordulás fontosságát hangsúlyozza. A tűzfalak magányosban állása és a nyomor egykedvű csendje továbbá az emberi szenvedés és elhagyottság képzeteit idézi meg. Ezek a motívumok a bibliatudományban és a patrisztikában is jelen vannak, hiszen az emberi nyomorúság és szenvedés a bűn hatásának egyik jellemzője.

Az "egész emberi világ" itt való készülődése és az itt található romok az emberi állapot múlandóságát és törékenységét jelképezhetik. A "kemény kutyatej" metaforája ebben a kontextusban lehet a bukás és romlás jelképe, ami a bűn és az emberi hibák eredménye. A versben megjelenő képek - az elhagyott gyárudvar, a töredezett ablakok és a nyirkos homály - mind a lepusztulást és az elhagyatottságot fejezik ki.

A vers egyik központi kérdése az, hogy az olvasó innen-e, ennek a helynek a része, és hogy milyen hatást gyakorol rá a komorság és az elnyomottság. Ebben a kérdésben helye van a teológiai megközelítéseknek is, melyek fókuszában a remény és az emberi elidegenedettség kérdése áll. A Patrisztika szemléletéből nézve, az emberi vágy a végső boldogságra, az Istenhez való végleges visszatérésre utal.

A vers utolsó része arra fókuszál, hogy ez a hely, ez az elnyomott táj a szerző hazája. Ebben a záró sorban található vallásos jelentéstartalom, hiszen a haza az állampolgárak számára egyfajta menedéket, védelmet jelenthet, amit a teremtő tud kölcsönözni.

A skolasztika szemlélete a versben alapvetően nem érvényesül, mivel az a középkori filozófiai irányzat a tudomány és a teológia összeegyeztetését és együttes vizsgálatát tűzte ki célul. A vers közvetlenebb vallásos motívumai viszont jól értelmezhetőek az említett teológiai irányzatok keretében.

A vers természettudományos szempontból való elemzésekor számos aspektusra lehet fókuszálni, melyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

Az első részben a verselemzés központjában a természeti jelenségek állnak. Az "ólmos ég alatt lecsapódva, telten" megjelenítésével a költő a nehéz levegőt és felhőket jeleníti meg, ami a szomorú táj felett terül el. Ez a lenyomatára utalhat az atmoszférben található részecskékkel, mint például a szennyező anyagok vagy a por a szomorú tájon lecsapódva.

A második részben a költő az ember és a természeti környezet kapcsolatát mutatja be. A "szikárló tűzfalak magányán a nyomor egykedvű csendje" leírása rámutat az ipari táj megöregedésére, amelynek következményeként a természeti környezet tönkremegy és az emberek magányosak és lehangoltak lesznek. Ez összefüggésbe hozható a mai környezeti problémákkal, mint például az éghajlatváltozás és a városi zajszennyezés, amelyek hatással vannak az emberek jólétére és életminőségére.

A következő részben a verselemzésben feltárulnak az emberi tevékenységek hatásai a természetre. A "gyáruk elhagyott udvarán" az elhagyatott ipari területeket mutatnak be, ahol a kemény kutyatej virágzik. Ez lehet a természetes szelekció példája, amely az emberi tevékenységek által hátrahagyott területeken talál táptalajt. Ez utalhat az úgynevezett természeti újjáéledésre, amely a természet visszahódítását mutatja.

A következő részben a verselemzésben a modern technológia hatása a természetre jelenik meg. A "sárba száradt üvegcserepek" és az "emberi hulladék" leírása a városi szemétlerakókat és a szennyezett környezeteket juttatja eszünkbe. Emellett a "buckákról néha gyüszünyi homok pereg alá" és az "egy-egy kék, zöld vagy fekete légy" utalhatnak a biodiverzitás megőrzésének jelentőségére, hiszen minden élőlény élettani funkciókat lát el és fontos szerepet játszik az ökoszisztémák működésében.

Végül, a vers utolsó része az ember és a természeti környezet kapcsolatának mélyebb értelmét kérdezi. A "gyerek, kit idegenben löknek, vernek" rész az elidegenedést jelképezi az ember és a természeti környezet között. Ez összefüggésbe hozható a modern életmód stresszeivel és az emberek közötti távolság növekedésével.

Összefoglalva, József Attila "Elégia" című verse sok olyan aspektust tartalmaz, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók. A verselemzés során rámutathatunk a környezeti problémákra, az emberi tevékenységek hatásaira a természetre, a biodiverzitás jelentőségére és az ember és a természeti környezet közötti kapcsolat mélyebb jelentésére.

A vers elemzése irodalomtudományi szempontból lehetővé teszi a szerző stílusának, formai megoldásainak és tematikájának vizsgálatát. József Attila Elégia című versét a magyar és nemzetközi szépirodalom kontextusában is érdemes elemezni.

József Attila az 1930-as évektől kezdve a modernizmus egyik legjelentősebb képviselője volt a magyar irodalomban. Versében többek között a városi leleményesség, a szegénység, a társadalomkritika és a belső küzdelem témái jelennek meg. A vers nyelvezete egyszerre költői és képszerű, és a poetikai képességeket demonstrálja.

Az Elégia című versben a képeken keresztül megjeleníti a szomorúságot, a kilátástalanságot és a nyomorúságot. Az ólmos ég, a szomorú táj, a füst szállása mind-mind a lehangoltságot és a kilátástalanságot közvetítik. A lelkének lebegése pedig a belső konfliktusokat, a szorongást és a kilátástalanságot jelképezi.

A versben megjelennek a modernizmusra jellemző képek és szimbólumok is. Az elhagyott gyárudvar, a magas házak, a fakó lépcsők mind jelek a társadalom problémáiról, a lelkület és a környezet közötti feszültségről. A városi képek, mint például az apró, töredezett ablakok vagy a fakó lépcsők, a modernizmus által létrehozott elidegenedettséget és kilátástalanságot tükrözik.

A vers tematikájában a társadalomkritika és a szegénység jelenik meg. A versben megjelenő egykedvű csend, a magány és a nyomor mind azt jelképezik, hogy az emberi világ milyen romhalmazként jelenik meg. A költő azt sugallja, hogy minden emberi létezés a romokon és a nyomorban készül, és hogy az emberi vágyakozás és az egyéni karakter torzul az elnyomás és a társadalmi körülmények miatt.

A versben megjelenik a hazaszeretet és az identitástudat is. A költő leírja a fájdalmat és a büszkeséget, amit a hazaszeretet és az identitástudat következtében érez. Az otthon, a hazafias érzés a vers központi motívuma.

A vers stílusa a modernizmusra jellemző stiláris eszközöket alkalmazza, például az asztroik és a képi nyelvet. József Attila megpróbálja ábrázolni a modern élet nehézségeit és a társadalom szorongását, miközben a lírai érzéseket és helyzeteket is leírja.

A József Attila Elégia című versét a nemzetközi szépirodalomhoz is kapcsolhatjuk. A modernizmus idején az európai és az amerikai költészetben is megjelentek hasonló témák és stíluselemek. A modernizmus olyan költőkkel és írókkal, mint T. S. Eliot, Ezra Pound vagy James Joyce, megjelent a 20. századi irodalomban, és az érzelmeket és a társadalmat kritikával kezelte.

Az Elégia vers összehasonlítható az angol modernizmus például T. S. Eliot Osoncolt föld című versével, amely szintén a városi élet árnyoldalát és az egyéni elidegenedést mutatja be. Az irodalomtörténészek és kritikusok általában azt állítják, hogy József Attila és az angol modernizmus költői hasonló témákról és stíluselemekről írnak, de mind a magyar, mind az angol költőknek saját lehetőségeik vannak a nyelvhasználatban és a költői kifejezésben.

Összességében József Attila Elégia című versének irodalomtudományi elemzése fontos távlatokat nyújt a magyar és a nemzetközi szépirodalom összefüggéseinek megértéséhez. A vers stílusában, formai megoldásaiban és tematikájában a modernizmus és az európai líra hatásai is megjelennek, és József Attila az általa megélt kor és társadalom problémáit tükrözi.