Puha szántások esővert, leves
      gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
      apadt mellű ködöt.

Sárga levelük lefele konyul,
      törzsük vizes, ragyog.
Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul
      s e fák magányosok.

Még gallyas, vágatlan, sudár alak
      mind: hántatlan dorong.
Fényes gyümölcsük helyén hallgatag,
      zömök varjú borong.

Görcsösen fogja ijedt gyökerük
      az elmálló talajt.
Nedvük sebesen kering, tüdejük
      még zörren, még sohajt.

Rügyre gondolnak mormolva e fák.
      S a tág ég tiszta, nagy -
reggel az erkölcs hűvös, kék vasát
      megvillantja a fagy.

1932


Elemzések

A vers egyik lehetséges irodalomtudományi összefüggése a magyar szépirodalom területén az, hogy József Attila költészetére jellemző sajátos hangulatot és hangvételt tükrözi. A versben megjelennek a jellegzetes József Attila motívumok, mint az elszigeteltség, a magány, az elnyomás és a reménytelenség. Emellett a versben megfigyelhető az is, hogy a természetet használja fel az emberi érzelmek, állapotok és sors kifejezésére, ami egy tipikus jellemzője József Attila költészetének.

Ezen kívül a versben megjelennek olyan elemek, melyek a nemzetközi szépirodalom területén is hasonló motívumoként szerepelhetnek. A természetben megjelenő változások, mint az eső, a köd, a ragyogás és a fagy, egyetemes jelentéssel bírhatnak, melyek az emberi élet, létezés és elmúlás metaforái lehetnek. Emellett a természet ábrázolása a magányosságot és a vergődést is jelképezheti, ami szintén egy gyakran visszatérő témája a nemzetközi irodalomnak is.

A versben megfigyelhető az is, hogy József Attila intenzíven használja a természeti jelenségek és a természeti képek használatát, hogy érzékletesen és sokszor ellentmondásosan fejezze ki az emberek érzelmeit és állapotait. Ez a technika nemzetközi szinten is használt eszköze lehet a lírai költészetnek, ahol a természetet választják a költők a belső világ tükrözésére.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a vers a magyar szépirodalmi hagyományokhoz kapcsolódik József Attila különleges költészeti stílusán keresztül, ugyanakkor olyan elemeket tartalmaz, melyek a nemzetközi irodalomból is ismertek.

A vers természettudományos szempontból elemzésekor fontos a természet megjelenítése, a fák és az évszakok ábrázolása. Az alábbiakban összefüggéseket lehet találni a vers és a mai természettudományos felfedezések között:

1. Az esőzés és az áradások: A versben említett "esővert, leves" és "apadt mellű köd" arra utal, hogy az esőzések hatással vannak a növények életére. A mai természettudományban kutatják az éghajlatváltozás hatásait, beleértve az esőzések gyakoriságát és intenzitását is.

2. Az évszakok váltakozása: A versben ábrázolt őszi táj és a "sárga levelű fák" arra utalnak, hogy az évszakok váltakozása hatással van a növényekre. A modern botanika kutatja az évszakok hatását a növények életciklusára és azok genetikai változásaira.

3. A fotoszintézis és a lombhullató fák: A versben a "gyorsan alkonyul" és a "kisírtan állnak" kifejezések arra utalnak, hogy a fák lombhullatóak. A modern botanikában kutatják a fotoszintézis folyamatát, ami a növényeknek az energiát biztosítja, és a lombhullató fák élettani reakcióit az évszakok változására.

4. Az ökológiai kapcsolatok: A versben megjelenik a varjú, amely az emberi társadalomban gyakran táplálkozási és megélhetési forrásként szolgál. Az ökológia és az etológia területein kutatják az állatok és növények közötti kölcsönhatásokat és kapcsolatokat.

5. Az adaptáció és a túlélés: A versben említett "gyökerük az elmálló talajt fogja" és "zömök varjú borong" kifejezések az adaptációt és a növények túlélési stratégiáit hangsúlyozzák. A mai természettudományos kutatások központjában áll az élőlények alkalmazkodása a környezeti változásokhoz és az evolúciós folyamatok.

6. Az életciklus és a fejlődés: A versben említett "rügyre gondolnak" kifejezés az életciklus és a fejlődés folyamataira utal. A modern biológia és növénytudomány elemzi az életciklust és a fejlődést, a sejttől az egész szervezetig.

Ezek az összefüggések a természettudományos kutatások legfrissebb felfedezéseivel és ismeretekkel állnak kapcsolatban, amelyek a természet működését és az élőlényeket vizsgálják különböző szinteken és aspektusokban.

József Attila "FÁK" című verse a természeti elemeket és a természet jelenségeit ábrázolja, de teológiai szempontból is értelmezhető. A vers kezdő sorai arra utalnak, hogy a fák várnak valamire, várják a sebes, apadt mellű ködöt. Ez a köd lehet az Isten vagy a hit jelképe, melyre a fák vágyakoznak. A sárguló és hervadó levelek azt jelzik, hogy a fák időskorba érnek, hasonlóan az emberi életben tapasztalható öregedéshez. Ez a jelkép lehet az elmulás és az elmúlás megjelenítése.

A második versszakban a fák magányos helyzetéről beszél a költő. Ez az egyedüllét és a magány ismerete a teológiai gondolkodásban az emberi lélek válaszai lehetnek a hit kérdéseire. Az ember teológiai tapasztalatának egyik lehetősége a magány, a csend és a szemlélés állapota, amikor az ember Istenre figyel és az Ő jelenlétét keresi.

A harmadik versszakban a fák gyümölcseinek hiánya jelzi az elmaradottságot és az elégedetlenséget. Ez egy metafora lehet a tehetség, a kreativitás hiányáról vagy a lélekben érzett ürességről. Az elhanyagolt, gallyas és sudár alakú fák a Biblia által előírt gyümölcsöző élet hiányát is szimbolizálhatják.

A negyedik versszakban a fák gyökerének erős fogása az elmálló talajban lehet az erőpróba és a kitartás metaforája, amikor az ember Istenbe vetett hitének megkérdőjelezik és próbára teszik. A fák gyorsan keringő nedve és a zörrenés, sohajtás is az életfolyamatok és a változás működésének metaforája lehet.

Az utolsó versszakban a fáról gondolkodó gyökerük alatt álló fák erkölcsi ébredéséről beszél a költő. Az erkölcs hűvös, kék vasa a hit ereje és az erkölcsi ébredés jelképe lehet. A fagy átvészelése után a fák újra virágba borulnak, új életre kelnek, mely Isteni kincsek felismerése lehet.

A vers tehát teológiai szempontból több jelképet és összefüggést tartalmaz, melyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz köthetők. A bibliatudomány felhasználhatja a versben megjelenő jelképeket az Ádám és Éva bűnbeesésének, az emberi lélek vágyának és hányattatásainak megértéséhez és értelmezéséhez. A patrisztikus teológia a magány, az erkölcs és a hit témájával kapcsolatos gondolatokat vizsgálhatja meg a versekkel kapcsolatban. A skolasztika pedig a tekintélyes teológusok és filozófusok gondolataival összehasonlíthatja és értelmezheti a versben megjelenő teológiai elemeket.