Keresés:

József Attila

FÁK

Puha szántások esővert, leves
      gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
      apadt mellű ködöt.

Sárga levelük lefele konyul,
      törzsük vizes, ragyog.
Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul
      s e fák magányosok.

Még gallyas, vágatlan, sudár alak
      mind: hántatlan dorong.
Fényes gyümölcsük helyén hallgatag,
      zömök varjú borong.

Görcsösen fogja ijedt gyökerük
      az elmálló talajt.
Nedvük sebesen kering, tüdejük
      még zörren, még sohajt.

Rügyre gondolnak mormolva e fák.
      S a tág ég tiszta, nagy -
reggel az erkölcs hűvös, kék vasát
      megvillantja a fagy.

1932

Írd meg a véleményed József Attila FÁK című verséről!
József Attila további versei: