Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken -

ver az ér, visz az ár
eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
költő én vagyok!

Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika;
de nem tudomány.

1937 tavasza - nyara


Elemzések

József Attila "Ha lelked, logikád..." című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A költeményben József Attila kifejezi az emberi lélek és az értelem kapcsolatát, valamint a költészet és a vallás viszonyát.

A vers elején József Attila a lelket és a logikát hasonlítja össze egy patakhoz, amely átfolyik a dolgokon és az égi történéseken. Ez a kép arra utal, hogy a lélek és az értelem egyaránt átjárja és befolyásolja az emberi tapasztalatokat és érzelmeket.

A második versszakban a költő a költészet jelentőségét hangsúlyozza. Azt fejti ki, hogy ha valaki képes a lelkét és logikáját megnyilvánítani a verseiben, akkor tágabb értelemben költővé válik, mivel képes nagy gondolatokat fogalmazni meg. Ez a gondolat az egyéni költői ihletre utal, amely a hagyományos bibliatudományban és patrisztikában is felmerül.

A költő továbbá kifejezi gondolatait a vallásról is, amikor rámutat, hogy a logika a lírában jelen van, de nem a tudományban. Ez arra utalhat, hogy a vallásos tapasztalatok nem mindig követhetők logikusan, hiszen azok sokszor túlmutatnak a racionális érvelésen. Ez az összefüggés a skolasztikussal, amely a középkori teológiai gondolkodásra utal, amelyben a hit és a logika összeegyeztetése volt a cél.

Általában véve, a vers arra utal, hogy József Attila a lírai alkotásokon keresztül próbálja megkifejezni a teológiai és filozófiai gondolatait. A verse szorosan kapcsolódik a bibliatudományhoz, mivel a lélek és az értelem említése felidézhet bibliai kontextust. Ezenkívül a patrisztikára és a skolasztikusra való utalások arra utalnak, hogy a költő a hagyományos vallási gondolkodást is belevonja verseibe.

A vers természettudományos szempontból nézve elsősorban a logika, a folyamatosság és a természetben rejlő rejtélyek megjelenítésére helyezi a hangsúlyt.

Az első sorokban a lelket és a logikát hasonlítja a köveken patakban csevegve folyó vízhez. Ez a hasonlat a folyamatosságot és az áramlást jelképezi, ami a természetben is jelen van. A mai természettudományban is egyre nagyobb hangsúlyt kap az áramlások és folyamatok vizsgálata, például a folyadék- és gázáramlások, az áramkörök működése és a keringő anyagok mozgása.

A "ver az ér, visz az ár" sorban pedig az értelmi tevékenységre, a gondolatok áramlására utal. A mai neurobiológia például a gondolkodás és a tudat hátterében zajló agyi folyamatokkal, az idegimpulzusok áramlásával foglalkozik.

A versben a költő önmagával megegyeztetve állítja, hogy nem kell más verse, mert ő maga a költő. Ez a mondat arra utal, hogy a költészet, a művészet is a személyes élmények, az érzelmek és gondolatok kifejezésének egy módja, amely szintén a lelki és logikai folyamatokhoz kapcsolódik.

A vers második részében a költő a kertjében érő leveles dohányra utal, amit a lírának, a költészetnek hasonlít. Ennek kapcsán megemlíthető, hogy a növények vizsgálata és a növényi élettan területén is folyamatosak a kutatások. A genetika és a növényi sejtek működésének jobb megértése segíthet a növények hatékonyabb termesztésében és a mezőgazdasági erőforrások hatékonyabb felhasználásában.

Végül, a vers idejének megjelölése, azaz a "1937 tavasza - nyara" rész is érdekes szempont lehet a természettudományos szempontból. Ebben az időszakban számos tudományágban folytak és folytatódtak a fontos felfedezések és kutatások, például az atomfizikában az urán hasadásának felfedezése vagy a biológiában a génkifejeződések molekuláris mechanizmusának jobb megértése.

Összességében a vers a természettudomány friss felfedezéseivel összefüggésbe hozza a gondolkodás, az érzelmek, a költészet és a természetben rejlő folyamatok folyamatos áramlását és rejtélyeit. A természettudományos szempontból fontos témákat érintve segít felvetni az összefüggéseket a természettudomány és a kreativitás között.

József Attila "Ha lelked, logikád..." című versét irodalomtudományi szempontból értékelve több összefüggést is fel lehet idézni a magyar és nemzetközi szépirodalomban.

Elsőként érdemes megemlíteni a vers lírájának és logikájának kapcsolatát. József Attila itt azt sugallja, hogy a líra, vagyis a költészet is egyfajta logika. Ez a gondolat az irodalomtudományban is megjelenik, amikor a verselés és a költészet rendszerére helyezik a hangsúlyt. Az irodalomtörténészek sokszor vizsgálják, hogyan épül fel egy vers, hogyan alkot a költő logikát és ritmust a sorokkal.

A versben megjelenő "költő én vagyok" kijelentés a költői önreflexióra is utal. Ez a motívum szintén felbukkan a magyar irodalomban, például Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső verseiben is, ahol a költői szerep és az identitás kérdéseivel foglalkoznak.

Továbbá, a versben megjelenik a "kertemben érik a leveles dohány" kép is, amely egyfajta természeti költészeti motívum. A természet és a kert metaforái számos irodalmi műben felbukkannak, ahol a költők gyakran használják a növények és virágok jelképes jelentését. Ebben a versben is a líra és a logika, valamint a természet és a költészet közötti kapcsolatot hangsúlyozza József Attila.

Nemzetközi szépirodalmi szempontból is érdemes beszélni a vers egyetemes jelentőségéről. A lírikus költői önmeghatározásának kérdése és a líra és logika kapcsolata az egész világirodalomban jelen van. Például a romantika korában sok költő gondolkodott a líra és a logika viszonyáról, és számos költői manifestumban hangsúlyozták a líra önállóságát és képességét a logikával szemben.

Ezen kívül, az idő és hely megjelenése a versben egy olyan univerzális elem, amely a világirodalomban is visszaköszön. Az idő és hely váltakozása, vagy az időbeli korlátok feloldása több irodalmi műben is jelen van, például James Joyce munkáiban vagy a posztmodern irodalomban.

Végezetül, a vers szerkezetében is megtalálhatók olyan elemek, amelyeket a formai irodalomtudomány és a verseléstan is tanulmányoz. A szótagszámlálás és az ütemhangsúlyos ritmus elemzése, valamint József Attila specifikus verselési technikái, például az rímek vagy alliterációk használata mind arra utalnak, hogy a költő figyelmet fordít a forma és a hangzás részleteire is.

Összességében József Attila "Ha lelked, logikád..." című versét irodalomtudományi szempontból több összefüggésben is érdemes vizsgálni. Az irodalmi kérdések, mint a líra és logika viszonya, a költői önreflexió, a természeti motívumok vagy az idő és hely megjelenése mind jelentős témák a magyar és nemzetközi szépirodalomban.