Gondom földörögő tankja alatt a föld,
Meddő nemzetem hadd nyögje dühödt vasát.
            Ágyúzó keserűség
      Marja puhára göröngye szíkjét.

Hörcsöghad bolya, hol vétve terem kalász:
Lőárkon nyomorúl gazda barázda helytt
            S kóborgó ebek osztják
      Pénze kidőlt igahúzó barmát.

Jóság légyen e föld, lassu eső ha reng
Új istent kereső bujdokolás egén!
            Jusson végre igazság
      Bő kenyeréhez a munka s eszme!

Kell, termő ez a föld: hullt bele sok derék,
Megforgatni ölét ésszel akarta mind
            S éhen dőlt bele mind: itt
      Száz akarat bomol őserővé.

Lelkem, gépvezető, hajdan időn kapás,
Föl ne hányd sorodat: nagy proletári sor!
            Gyűlölség-zuzatóban
      Áldd a vető s arató munkáját.

Gondom földörögő tankja, a szörnyeteg
Rút végzetje után szép hivatása: mint
            Békesség deli gépe
      Vonja az emberi szív ekéjét.

1923. jún. 12.