A József Attila "Hosszú az Úristen" című versének természettudományos szempontból történő elemzése azt mutatja, hogy ez a vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és eredményeihez. Azonban az emberi élet természeti jelenségekkel és környezettel való kapcsolatán keresztül megjelenő témákra hivatkozik a verse.
Az első sorban a "szalonna" hosszúságának rövidségével ellentétesen jelenik meg az Úristen hossza. Ez a kifejezés az emberi tapasztalat korlátainak és a természet tágabb méreteinek összehasonlítását jelenítheti meg. Az emberi tapasztalat korlátaihoz képest a természet és a világegyetem hatalmas és megmagyarázhatatlanul hosszú.
A vers második részében a lányoknak a majorba tartó útjukat is a természeti jelenségekből vezetik le. Az "ösvény" metaforája azt a képet festi elénk, hogy az út vékony és kanyargós, mint egy réten kialakult ösvény. A lányok pedig olyan pillangókra emlékeztetnek, amint a tölgyfák között rebbennek, majd megszállják a majorba vezető út menti fák leveleit.
A harmadik rész a püspök hosszú és kemény természete miatt viccesnek és ellentmondásosnak tűnik. A püspökök a katolikus egyház hierarchiájában a magas rangú és hatalmas pozíciót képviselik. Ennek ellenére a versben a szegény emberrel való azonosulás révén azt sugallja, hogy a szegény embernek is helyet kellene kapnia és részesednie kellene a hatalmas és hosszú elismerésben.
A következő részben a kolbász és az asszony szoknyája szerepel. Ez a rész az élet élvezetére és az anyagi javakra utal, amikor az Úristenről azt mondják, hogy vigadna, ha ezek a dolgok rendelkezésre állnának. Ez az utalás arra, hogy az emberi környezet és a természet ajándékai fontosak az emberi boldogság szempontjából.
A vers további részeiban a szegény ember és a világ viszonyát hangsúlyozza, fókuszálva arra, hogy a szegény emberek azok, akik a leginkább szenvednek a nehéz helyzetben lévő területeken. Az Úristen mindig a legbajosabb helyeken találja meg a szegényeket, és az emberi szenvedésre hívja fel a figyelmet.
Az utolsó részben úgy jelenik meg a szegény ember, mint aki a szolgálatban van, és amikor meghal, nem kap pihenést. Ez a rész azt sugallja, hogy a szegény ember mindig dolgozik és küzd az életért, és soha nem kap lehetőséget a pihenésre és ellazulásra.
Összességében a vers természettudományos szempontból nem hoz közvetlenül kapcsolatba a mai legfrissebb felfedezésekkel és eredményekkel. Azonban bemutatja az ember és a természet kapcsolatának néhány aspektusát, és fenntartásokat vet fel az élet természeti jelenségekkel és környezettel való kapcsolatával kapcsolatban.