Hosszú az Úristen,
rövid a szalonna,
nyavalyás a szegény ember,
mintha gazdag volna.

Úgy meggörbül, mintha
réti ösvény volna
s rajt libegnének a lányok
tejért a majorba.

Hosszú és kemény is,
püspököké mégis,
rábízná pedig siralmas
dolgát a szegény is.

Jutna neki kolbász,
asszonyának szoknya -
az ájtatos Úristenhez
vigadozva szokna.

Délszemmel ha néz a
sokútú világra,
a legbajosabb dülőkön
a szegényt találja.

Ha ma sincs, hogy értünk
seregekké lenne,
szegény ember, ha elpusztul,
nem is pihen benne.

1928


Elemzések

A vers teológiai szempontból a következő összefüggéseket mutatja meg:

1. Bibliai ellenpontok:
- Az Úristen hosszú és kemény, míg a szalonna rövid és nyavalyás. Ez a két ellentét megmutatja a mennybéli és a földi világ különbségét. Az Úristen örök és megváltoztathatatlan, míg a földi dolgok változóak és mulandóak.
- Az Úristen hosszú, mégis meggörbül, mintha réti ösvény lenne. Ez a kép arra utal, hogy az Úristen tekintetbe veszi és odafigyel a földi teremtményekre, még akkor is, ha rövid életük van és sérülékenyek.

2. Patrisztika:
- A püspökökre való utalás arra enged következtetni, hogy a versben felmerülő problémák a hatalommal, hierarchiával és gazdagok-szegények közötti egyenlőtlenségekkel is foglalkoznak. A patrisztika idején a keresztény teológusok számos írásában foglalkoztak a hatalmi struktúrákkal és a szegények védelmével.

3. Skolasztika:
- A versben megjelenő szegény ember panasza, hogy a hosszú és kemény Úristen mégis rábízza a dolgait a püspökökre, utal a skolasztikus teológia társadalmi és politikai problémákkal foglalkozó irányultságára. A skolasztika idején a teológusok a filozófia, a politika és a társadalom kérdéseivel is foglalkoztak.

Emellett a versben egyéb ötletek is felmerülhetnek, például:
- A szegénység és gazdagság közötti kontrasztok arra utalhatnak, hogy a versben felvetett teológiai kérdések mellett társadalmi és gazdasági problémákat is érint.
- A versben megjelenő Úristen képe ellentmondásos lehet, ami a modern teológiában megjelenő istenségképek sokféleségére utalhat. Ez a kérdés összefügghet a vallástudomány és vallásfilozófia újabb gondolatmeneteivel.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban néhány fontosabb összefüggést mutatok be:

1. Szimbolizmus: A versben a „Hosszú az Úristen, rövid a szalonna” kifejezés szimbolikus értelmet kap. Az Úristen hosszútávú és elérhetetlen, míg a szalonna rövidebb életű és földhöz kötött. Ez a szimbolizmus jellemző a szimbolista irodalomra, mely a 19. és 20. század fordulóján volt divatos.

2. Kontraszt: A versben jelen van a gazdag és a szegény ember magatartásának kontrasztja. A gazdag úgy viselkedik, mintha szegény volna, míg a szegény mintha gazdag lenne. Ez a kontraszt, mely a társadalmi rétegek közötti különbségekre utal, a realizmus irodalmi irányzatának egyik jellemzője.

3. Ironikus szemlélet: A versben megjelenik az ironikus szemlélet, mely jellemző volt József Attila műveire. Az „az ájtatos Úristenhez vigadozva szokna” kifejezés például ironikusan mutat rá az emberek hitének és cselekedeteinek ellentmondásaira.

4. Szocio-politikai kritika: A versben megjelenik a szegény ember helyzete és a társadalmi igazságtalanság ábrázolása, ami a szociális realizmus irodalmi irányzatába sorolható. József Attila a verseiben gyakran foglalkozott társadalmi problémákkal és a szegények helyzetével.

A vers számos nemzetközi összefüggést is mutathat:

1. Lírai minimalisták: A vers rövid, tömör és hétköznapi nyelvezettel íródott, amely hasonlóságot mutat a lírai minimalisták, mint például William Carlos Williams stiláris megközelítésével. A lírai minimalizmusra jellemző a hétköznapi tárgyak és érzések bemutatása egyszerű és konkrét szavakkal.

2. Szürrealizmus: A versben található abszurd, elképesztő képek, amelyek a szürrealista irodalomra jellemzőek. A „réti ösvényen” libegő lányok vagy az „az ájtatos Úristenhez vigadozva szokna” kifejezések például abszurd és szürreális képek.

3. Társadalmi korlátok felszámolása: A vers számos olyan általános társadalmi problémára utal, mint a polgári hierarchia és a társadalmi különbségek. Ez a témakör hasonlóságot mutat az olyan nemzetközi írók munkáival, mint például Charles Dickens vagy Fyodor Dostoyevsky.

Fontos megjegyezni, hogy ezek csak néhány lehetséges összefüggés a vers irodalomtudományi értelmezésében. Más szempontok alapján is további összefüggéseket lehetne találni.

A József Attila "Hosszú az Úristen" című versének természettudományos szempontból történő elemzése azt mutatja, hogy ez a vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és eredményeihez. Azonban az emberi élet természeti jelenségekkel és környezettel való kapcsolatán keresztül megjelenő témákra hivatkozik a verse.

Az első sorban a "szalonna" hosszúságának rövidségével ellentétesen jelenik meg az Úristen hossza. Ez a kifejezés az emberi tapasztalat korlátainak és a természet tágabb méreteinek összehasonlítását jelenítheti meg. Az emberi tapasztalat korlátaihoz képest a természet és a világegyetem hatalmas és megmagyarázhatatlanul hosszú.

A vers második részében a lányoknak a majorba tartó útjukat is a természeti jelenségekből vezetik le. Az "ösvény" metaforája azt a képet festi elénk, hogy az út vékony és kanyargós, mint egy réten kialakult ösvény. A lányok pedig olyan pillangókra emlékeztetnek, amint a tölgyfák között rebbennek, majd megszállják a majorba vezető út menti fák leveleit.

A harmadik rész a püspök hosszú és kemény természete miatt viccesnek és ellentmondásosnak tűnik. A püspökök a katolikus egyház hierarchiájában a magas rangú és hatalmas pozíciót képviselik. Ennek ellenére a versben a szegény emberrel való azonosulás révén azt sugallja, hogy a szegény embernek is helyet kellene kapnia és részesednie kellene a hatalmas és hosszú elismerésben.

A következő részben a kolbász és az asszony szoknyája szerepel. Ez a rész az élet élvezetére és az anyagi javakra utal, amikor az Úristenről azt mondják, hogy vigadna, ha ezek a dolgok rendelkezésre állnának. Ez az utalás arra, hogy az emberi környezet és a természet ajándékai fontosak az emberi boldogság szempontjából.

A vers további részeiban a szegény ember és a világ viszonyát hangsúlyozza, fókuszálva arra, hogy a szegény emberek azok, akik a leginkább szenvednek a nehéz helyzetben lévő területeken. Az Úristen mindig a legbajosabb helyeken találja meg a szegényeket, és az emberi szenvedésre hívja fel a figyelmet.

Az utolsó részben úgy jelenik meg a szegény ember, mint aki a szolgálatban van, és amikor meghal, nem kap pihenést. Ez a rész azt sugallja, hogy a szegény ember mindig dolgozik és küzd az életért, és soha nem kap lehetőséget a pihenésre és ellazulásra.

Összességében a vers természettudományos szempontból nem hoz közvetlenül kapcsolatba a mai legfrissebb felfedezésekkel és eredményekkel. Azonban bemutatja az ember és a természet kapcsolatának néhány aspektusát, és fenntartásokat vet fel az élet természeti jelenségekkel és környezettel való kapcsolatával kapcsolatban.