Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. nov.


Elemzések

A vers alapvetően nem tartalmaz természettudományos témákat vagy hivatkozásokat. József Attila inkább a verseiben az élet színességével, a külső és belső világ viszonyával foglalkozik, a társadalmi és politikai viszonyokkal, az egyéni sorsokkal és érzelmekkel.

Azonban képes vagyok kifejteni néhány gondolatot, amelyeket természettudományos szempontból érdekesnek vagy relevánsnak tartok:

- A "föld" szó, amely a vers elején megjelenik, azonosítható a bolygónkkal, a Földdel, amelyen életünk zajlik, és amelyről jelenleg sok mindent megtudunk a természettudomány által.
- A "persely" metaforikusan utalhat a Föld természeti erőforrásainak kimerítésére és a folyamatok fenntarthatatlanságára. Ez a modern természettudományi felfedezésekkel, például az éghajlatváltozással és a környezetszennyezéssel kapcsolatos problémákra utal.
- A "húszfilléres" a versben található valószínűleg pénzérmét jelöl, ami arra utalhat, hogy a modern társadalom pénzzel kapcsolatos felfedezései és gazdasági rendszerei a háborúból származnak. A gazdasági fejlődés és a természeti erőforrások kimerülése közötti kapcsolat releváns a mai természettudományi kutatások szempontjából is.
- A "vasgyűrű" lehetne egy vallásos és politikai irányvonalat képviselő szimbólum, amely a modern társadalom által termelt felfedezésekre utal, például a technológiai és ipari fejlődésre, amelyek a természeti erőforrások felhasználásával járnak.
- A "forgószélben" próbál állni a költő, ami egy metafora lehet az élet zűrzavarára és a természeti csapásokra, amelyekkel a modern világban számos ember szembesül.

Összességében a vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudományi felfedezésekhez, de bizonyos kifejezések és metaforák újragondolhatók vagy összekapcsolhatók a természettudományos ismeretekkel és kutatásokkal.

József Attila IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT című versének irodalomtudományi szempontból több lehetséges összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers első sorai ('Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem') a hazához való tartozást és az identitástémát érintik. Ez a motívum gyakori a magyar és a nemzetközi irodalomban is, hiszen az írók gyakran foglalkoznak a helyhez kötődéssel és a haza elvesztésével.

A vers második részében ('E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos') József Attila a háborús traumára utal. Ez az elem összekapcsolható a nemzetközi szépirodalom háború utáni irodalmával, amely gyakran foglalkozik a háború borzalmaival és az újjáépítéssel.

A vers harmadik részében ('Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy uj világ, jog, föld. - Törvényünk háborús még s szebbek az arany karikák') a jog és a törvény témája kerül elő. Ez a motívum is számos nemzetközi irodalmi műben jelenik meg, például Dostojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében.

A negyedik rész ('Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan') az egyedüllét és a magány témáját feszegeti. Ez a motívum ismert a magyar irodalomban, például Kosztolányi Dezső egyik verseiben, de számos nemzetközi regényben és költeményben is előfordul.

A vers ötödik részében ('Igy éltem s voltam én hiába, megállapithatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan') az elszigeteltség és az értelmetlenség témaköre játszik szerepet. Ez a motívum jelen van például Kafka és Beckett műveiben is, ahol a főszereplők kilátástalanságban és értelmetlenségben élnek.

A vers hatodik része ('Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem') a kilátástalanság és a küzdelem témáját érinti. Ez a motívum gyakori az irodalomban, hiszen sok műben a főszereplő küzd valamilyen belső vagy külső erővel, és próbál helyt állni a változó világban.

A vers utolsó része ('Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél') az idő múlását és a változást ábrázolja. Ez a motívum szintén gyakori a nemzetközi irodalomban, ahol az idő múlását és a változást gyakran a természeti elemekkel (évszakok) és a személyes életúttal kötik össze.

Összességében a vers számos irodalmi motívumot és témakört érint, amelyek széles körben elterjedtek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is. A hazához való tartozás, a háború utáni traumák, a jog és a törvény, az elszigeteltség és az értelmetlenség, a küzdelem és a változás mind olyan motívumok, amelyek közös kiindulópontokat találhatnak más irodalmi művekben.

József Attila "Ime, hát megleltem hazámat..." című versében többek között vallási és teológiai elemek is felfedezhetőek. Az alábbiakban ezeket az elemeket részletesen elemezzük teológiai szempontból, kitérve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokra.

A vers első sorában található a "megleltem hazámat" kifejezés, ami vallási értelemben az isteni otthont, mennyországot jelképezi. Ez a gondolat a bibliai hagyományokra utal, ahol Isten országát, az ígéret földjét jelöli. A "hibátlanul irják fölébem" kifejezés arra utalhat, hogy az egyén végső soron Isten akaratának megfelelően találhatja meg otthonát és életcélját. Ezt a gondolatot erősíti a "ha eltemet, ki eltemet" rész, ami az örök életet és feltámadást jelenítheti meg.

A második bekezdésben a "persely" szó a vallási adakozás és a jócselekedetek szimbóluma lehet. Itt a föld képezi az adományozó, befogadó szerepét. Ez a gondolat a bibliatudomány szemszögéből is elemzhető, hiszen az Ótestamentumban is több helyen találkozhatunk az adakozás, a szegények támogatása és Isten házába való felajánlás témájával. A "háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos" kifejezés pedig arra utal, hogy az anyagi értékek nem tartósak és jelentéktelenek a vallási tapasztalatokhoz képest.

A harmadik bekezdésben megjelenő "vasgyűrű" kép a vallási hatalmat és tekintélyt jelképezi, amelybe a jog és a földre vonatkozó törvények vannak vésve. Ez a gondolat a skolasztika szemszögéből elemzhető, ami a középkorban a teológia és a filozófia összekapcsolódásával a Jogot mint tudományágat is vizsgálta. A "Törvényünk háborús még" rész arra utal, hogy a világban még mindig nem élik meg teljesen a törvényeket és a jogot Isten akarata szerint. Az "arany karikák" a gazdagságot és a világi hatalmat képviselhetik, amelyek szintén ideiglenesek és kevesebb jelentőséggel bírnak a spirituális értékekhez képest.

A negyedik bekezdésben megjelenik a "magad vagy" kijelentés, ami arra utal, hogy az ember lényegében magányos és elszigetelt lény, még akkor is, ha sokan vannak körülötte. Ez a gondolat a patrisztika szemszögéből is megközelíthető, amely az emberi létezés mélyebb elemzésével foglalkozott, a bűn és a megváltás témáját körüljárva. A "bár velük voltam volna én boldogan" kifejezés pedig az emberi kapcsolatok, a közösségi élet és a boldogság iránti vágyat reprezentálhatja.

Az utolsó bekezdésben az "élni hiába" és a "bolondot játszottak velem" kifejezések arra utalnak, hogy az emberi élet értelme és küzdelmei hiábavalóak lehetnek, ha nincsenek megfelelő spirituális alapok és célok. Ez a gondolat a bibliai könyvekben is megjelenik, ahol az emberi élet és törekvések mindhiába és futólagosnak hatnak a végtelen Isteni akarat és élet összehasonlításában.

A vers végén a "tavasz", "nyár", "ősz" és a "tél" sorrend szerinti említése az emberi élet ciklikusságára és múlandóságára utal, mely során az "ősz" és a "tél" a korábbi életszakasz végét, a sokat tapasztalott életkorot jelentheti. Ez a gondolat a bibliatudomány és a patrisztika szemszögéből is értelmezhető, amelyekben hangsúlyt kap a halandóság és az öregedés témája, valamint az élet utolsó szakaszában az emberi értékek átalakulása és a végzetesség elfogadása.

Összességében a vers számos vallási és teológiai elemet tartalmaz, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokon keresztül is részletesen vizsgálhatóak. Ezek az elemek segítenek a vers értelmezésében és mélyebb jelentést hordoznak az emberi élet, az otthon és a spirituális értékek témájában.