Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem.
Jaj, majdnem összenyom a félelem.
      Egy ölelésben, asszonyok,
            ki halna meg velem?

Oly gyors a nyaram s lassú a telem -
az ősz kockája kit mutat nekem?
      A lesi-csősz idő elől
            ki szállna el velem?

Csillagok rácsa csillog az egen:
ilyen pincében tart az értelem!
      A mindenséget, asszonyok,
            ki vetné szét velem?

1936. júl. - okt.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve is értelmezhető, bár először talán nem tűnik természettel kapcsolatos témának. Azonban néhány részletben lehetőségünk van a mai természettudományos felfedezésekkel összekapcsolni a verseket.

Először is, a versben található "gyors nyár" és "lassú tél" kifejezések az évszakok változásaira utalnak. A mai természettudományban tudjuk, hogy az évszakok változása a Föld nap körüli keringésével és tengelyének dőlésével kapcsolatos. A nyár azért gyors, mert a Föld akkor közelebb van a Nap felé, a téli hónapok pedig lassúak, mert a Föld távolabb van a Naptól.

A "csillagok rácsa" kifejezés arra utal, hogy az égbolt tele van csillagokkal, mint egy rács. Ma tudjuk, hogy a csillagok és galaxisok száma hatalmas, és az Univerzum végtelennek tűnik az ember számára. Ebben az értelemben az "égbolt rácsa" metaforikusan utalhat az Univerzum végtelen sok csillagára és galaxisára.

Bár a vers nem tér ki a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, ezek a részletek lehetőséget adnak a vers természettudományos összefüggéseinek felfedezésére. Jól mutatják, hogyan lehet a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos gondolatokat kifejezni irodalmi formában.

József Attila "Jaj, majdnem..." című verse teológiai szempontból is értelmezhető. Az alábbiakban részletesen bemutatom az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A vers első sorai a szerelem és a félelem közötti feszültségre utalnak. A szerelem és a félelem mindkettő jelentős téma a teológiában. A szerelem számos teológiai szempontból fontos témát érint, például Isten szeretetét az ember iránt és az emberi szeretetet egymás iránt. A félelem pedig kapcsolódik a bűnbeeséshez és a bűntudathoz. Az emberi kapcsolatokban és az isteni kapcsolaton belül is fontos szerepet játszik a félelem.

A következő sorokban a költő az évszakok lassúságát és gyorsaságát hasonlítja össze. A bibliatudományban és a patrisztikában az évszakok sokszor metaforaként jelentek meg az élet ciklusaival kapcsolatban. Az élet szakaszait, például a nyarat és a telet, időhöz kötött jelenségekhez hasonlítják. Az őszi idő metaforikus jelentéssel is felruházható, ami közvetlenül kapcsolódhat a halálhoz és a mú vergődéséhez. A versben a költő a lesi-csősz időt, az élet során bekövetkező változások és halál várakozásának képét használja fel.

A harmadik szakaszban a költő a csillagok rácsáról és az értelem foglyosságáról beszél. Az értelem foglyossága sokszor megjelenik a teológiai gondolkodásban, ahol a racionalitás és az intellektus korlátait hangsúlyozzák az emberi megértés és a transzcendens valóság közötti kapcsolatban. A már említett patrisztikában és skolasztikában a racionalitás és az értelem kapcsolata az isteni és az emberi valóság között szintén fontos témája a teológiának.

A vers egybevág az összefüggésekkel, amelyeket a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika is felvet a szerelem, a félelem, az idő, a halál és a racionalitás témában. Ezek az összefüggések további teológiai reflexiót indíthatnak el, amelyek részletesen elemzik a költő gondolatait és érzelmeit a versben.

József Attila "Jaj, majdnem..." című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers első két sorában megjelenik a szerelem és a félelem motívuma, ami többek között lehetőséget ad pszichológiai értelmezésre is. Ezen motívumokkal kapcsolatban megemlíthetjük például Sándor Petőfi "Szerelmes vers" című művét, ahol szintén jelen van a szerelem feszítő ereje, valamint a félelem hatása a szerelmesre.

A harmadik sor pedig a halál tematikáját veti fel, ahol az ölelésben elhalni vágyás jelenik meg. Ezt egy magyar irodalmi példa a magyar költészet egyik legnagyobb alakjának, Ady Endrének a "Szeretném, ha szeretnének" című versében is megtalálhatjuk, ahol hasonlóan a halálvágyat és a szerelmet kapcsolja össze a költő.

Az "Oly gyors a nyaram s lassú a telem" sor a költő életének időbeli aspektusára utal, és hasonlóságot mutathat például William Shakespeare "Sonett 60" című művével, ahol a múlás és a változás motívuma jelenik meg.

A következő sor a lesi-csősz idő elől való elszállásáról beszél, ami szintén egyfajta időbeli motívum, és kapcsolódik a múlás és halál tematikájához. Ezt ismét találhatjuk Arany János "Az elhervadt virágok" című művében, ahol a virágok szépsége és életkorlátai kerülnek fókuszba.

A "Csillagok rácsa csillog az egen" sor a csillagok és az értelem összekapcsolására utal, ami hasonlóan megjelenik Edgar Allan Poe "A fekete macska" című novellájában, ahol a macska csillagokkal és elmebetegséggel van azonosítva.

Az időbeli jelzés a vers végén a költő által írt időpontkal kapcsolódhat a történelmi kontextushoz, hiszen 1936-ban zajlottak az első polgárháborús események Spanyolországban, amelyek hatással voltak többek között a nemzetközi szépirodalomra, például Ernest Hemingway "Havanna, a tenger" című regényében.

Ezen összefüggések alapján megállapítható, hogy József Attila rejtett kapcsolódásokat alakított ki más magyar és nemzetközi irodalmi művekkel, miközben saját érzéseit, gondolatait és életkorlátait fejezte ki.