Jön a vihar, tajtékja ében,
haragos bírák feketében,
villámok szelnek át az égen,
mint fájó fejen a kinok,
utánuk bársony nesz inog,
megremegnek a jázminok.

Almaszirmok - még ép a roncs ág -
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk - mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.

Borzongásuk a nem remélt vád -
így adnak e kicsinyek példát,
hogy fájdalmad szerényen éld át,
s legyen oly lágy a dallama
mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana.

1937. máj.


Elemzések

A vers teológiai megközelítéséhez először is érdemes áttekinteni az alapvető fogalmakat és koncepciókat, amelyekről a vers szól. Ezek közül a legfontosabbak a vihar, a bírák, a villámok és a fájdalom.

A vihar a Bibliában gyakran egyenetlenséget, káoszt és Isten haragját jelképezi. Az ében tajték pedig a vihar erőteljes és sötét jelképe, ami aláhúzza az erőszakosságát és szenvedést okozó jellegét. A bírák feketében pedig az isteni ítéletet képviselik, amely a bűn megbüntetését, a romlottság következményét jelentheti.

A villámok az isteni erőt és hatalmat szimbolizálják, amelyek áthatolnak az égrendszeren. A fájó fej és a kinok pedig a szenvedésre és a megtapasztalt fájdalomra utalhatnak. Ezek az isteni büntetés jelei lehetnek, amelyeket az ember elkövetett bűnök következtében csapnak le rá.

Az almaszirmok és a roncság ága a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira utalhat. A patrisztika idején a roncs egyik jelképe a bűn volt, amely következtében az emberiség elvesztette tökéletességét és romlottá vált. Az almaszirmok pedig a lehetőséget képviselhetik a megújulásra, a lelki fejlődésre és a bűnbánatra.

A fűszál és a fél, hogy örökre alkonyúl pedig a skolasztika és a későbbi teológiai gondolkodásra utalhat. A fűszál alatt értelmezhetjük az emberi lényt, aki törékeny és időszakos, de természete szerint hajlik a lelki megújulásra és a lágy kifejezésekre. Az alkony pedig az árnyékba, az örökkévaló sötétségbe való szelíd beleegyezéssel lehet a halálra utalni.

A fűnek valláság a vers zárósorában pedig arra utalhat, hogy az emberiségnek követnie kell a természet rendjét és a fűszálat, amely az alázatot, a megtisztulást és a megújulást szimbolizálhatja.

Összességében tehát a vers teológiai értelmezése az ember és az isteni hatalom közötti kapcsolatot, az emberi bűnösséget és a szenvedés lehetőségét hangsúlyozza, valamint a lelki megújulás és a természeti rend jelentőségét.

A vers témája a vihar és az azt kísérő természeti jelenségek, mint például a villámok és a szél. A vers természettudományos szempontból több vonatkozásban is értelmezhető.

Először is, a villámok jelentősége és működése. A versben említett villámok átszelik az eget, és fájó fejhez hasonlítanak. A mai természettudomány legújabb felfedezései és kutatásai alapján tudjuk, hogy a villámok elektromos kisülések, amelyek akkor jönnek létre, amikor a felhők között kialakuló elektromos töltéskülönbség túlnyomóvá válik, és a mennydörgésekkel együtt járnak. A villámok tehát az időjárási jelenségek egyik következménye, és a versekben gyakran metaforaként használatosak az erőteljes és pusztító hatásuk miatt.

A vers másik részében szó van a szélről is, amely azt az érzést kelti, mintha a jázminok megremegnének, és a fák és növények "megtanulnák a dallamot". Az időjárás tudományában tudjuk, hogy a szél mozgása és erőssége a levegő nyomáskülönbségek miatt alakul ki. Ez viszont kapcsolatban áll az előzőleg említett villámok és a viharral, mivel a viharokban gyakran kialakulnak erős széllökések.

A vers harmadik és negyedik szakaszában a természet egyéb elemeivel találkozunk, mint például az almavirágokkal és a fűszállal. Az almavirágok arra törekszenek, hogy kibontsák a szárnyaikat és szálljanak, de a roncsolt faágak miatt ez nehezíti a helyzetüket. Ez utalhat az emberi tevékenység hatására a környezetre, például az erdőirtásra és a természeti élőhelyek megsemmisítésére. A fűszálon található fű is félelemmel telik meg, hogy "örökre alkonyul", vagyis örökre elsötétül, ami utalhat a környezetszennyezésre és az emberi tevékenység káros hatásaira a természetre.

Ezenkívül, a vers teljes egészében a természeti jelenségek és a természeti környezet költői ábrázolását tartalmazza. József Attila szavai nemcsak a vihar erejét és pusztítását, hanem a természet szépségét és törékenységét is megmutatják.

Összességében, a vers természettudományos szempontból a villámok, a szél és a természeti környezet által inspirált költői ábrázolást tartalmazza. A mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható, és átadja az emberi létezés és a természet kölcsönhatásainak és kapcsolatainak mélységét és összetettségét.

József Attila "Jön a vihar..." című versének elemzése irodalomtudományi szempontból arra is kiterjed, hogy hogyan kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz.

Az első szempont a vers formai felépítése és stílusa. A vers rímes struktúrával rendelkezik, azonban a rímelés nem szabályos. Ez a szabadabb verselési forma a modernista irányzathoz kapcsolható, amely a 20. század elején jelent meg és amelyet nemzetközi szinten is több író alkalmazott. József Attila verseiben gyakran tapasztalható ez a szabadabb, kísérletezőbb verselési forma, amelyet a modernizmus hatásai alakítottak ki.

A tartalmi síkon a vers iskolapélda lehet arra, hogyan jelenik meg a természet és az emberi érzelmek kölcsönhatása. A versben a vihar, az ég, a villámok és a fájdalom metaforikus képei jelennek meg, amelyek hatásosan szimbolizálják az emberi élet viharát és a kínokat. Ez a természet jelentést hordozó megjelenítése a líra jellemzője, amely a káoszt és az érzéseket kifejező formai és tartalmi elem is. Ezt a lírai megjelenítést szintén találhatjuk más irodalmi művekben is, például a romantikus vagy szimbolista irodalomban, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban jelentős irányzatok voltak.

A versben megjelenő természeti motívumok, mint az almaszirmok és a jázminok, szintén összefüggést mutatnak más művekkel. A természet motívuma gyakran jelenik meg irodalmi művekben, például a romantikus költészetben, ahol a természetet a lírai én érzései és hangulatainak kifejeződése mögé helyezik. Ez a motívum a nemzetközi szépirodalomban is gyakran jellemző, például William Wordsworth vagy John Keats költészetében.

A vers időpontja, 1937 májusa, szintén fontos információ az elemzés szempontjából. Ez az időpont a politikai és társadalmi környezetet is figyelembe véve lehetőséget ad arra, hogy a verseket kapcsolatba hozzuk a korabeli eseményekkel és áramlatokkal. József Attila verseiben gyakran jelenik meg a társadalmi kritika és a politikai nyomasztottság, amelyek jellemzőek voltak a korabeli magyar irodalomra is. A magyar és a nemzetközi kortárs irodalom szintén gyakran foglalkozott a társadalmi és politikai problémákkal, például a modernista irodalomban, amely szintén reflektált ezekre a változásokra.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyeket a József Attila "Jön a vihar..." című versének irodalomtudományi elemzése során érdemes figyelembe venni. A magyar és a nemzetközi szépirodalom területén számos hasonló elemzést készíthetünk a versről, ami a szerző stílusát, a tartalmi megjelenítést és a korabeli és társadalmi kontextust figyelembe véve segíti a vers mélyebb megértését.