József Attila Jónál jobb című versében több teológiai és vallási mélységet is felfedezhetünk. A vers első sorai (Páris, Berlin, Moszkva és Szeged - Kevesen vannak jó emberek) arra utalnak, hogy a jó emberek száma a világon korlátozott, kevés van belőlük. Ez utalhat az emberi természet bűnös volta és az emberi gonoszság általánosságára. A bibliai hagyomány szerint az emberi természet bűnös és a gonoszság az emberi lélek természetes állapota.
Az "Akik meg vannak, jajgatni vannak. Narancshéjnak is útjába vannak" sorai arra utalnak, hogy a jó ember is küzdelmekkel és nehézségekkel találkozik az életben. Narancshéjnak való útba kerülés itt a küzdelmeket és a nehézségeket jelenti. Ez összefüggésbe hozható a keresztény hit tanításával, amely szerint a jó ember is meg fogja tapasztalni a szenvedést és a nehézségeket az életben, de ezeknek a próbáknak a megtapasztalása által lelkileg megerősödik és közelebb kerül Istenhez.
A "Gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap. S folyómedret mosni? Ki hallott olyat?" sorai az ellentétek közötti kontrasztot tükrözik. Ez lehet egy utalás a bűn és a kegyelem közötti ellentétes erők közötti harcra. A harmat az életerő és a frissítés szimbóluma, míg a nap az isteni fény és forrás jelképe. Az ösztönösség és az akarat ereje ezekkel az ellentétes erőkkel szemben áll. A folyómeder mosása pedig azt jelentheti, hogy az élet egy folyam, amelyet Isten vezet, és amelyet meg kell tisztítani, hogy közelebb jussunk Istenhez.
A "Huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra - Minek jóság-festék a jót-akaróra?" sorai kérdőjelezik meg az emberek jó cselekedeteit, hogy vajon valóban tiszta szándékkal tesszük-e őket. Ez összefüggésben áll az emberi természet bűnösségével és az emberi cselekedetek mögött megbúvó szándékokkal. A biblikus szempontból minden ember bűnös, és az emberi jócselekedetek nem lehetnek teljesen tiszták, mert az emberi lélek alapvetően bűnös.
A "Van hű komondora, van bő karikása - Melyik juhász bőg, ha megszalad a nyája?" sorai az isteni gondviselésre utalnak. Az isteni gondviselés az, ami a jó emberekhez ragaszkodik és vigyáz rájuk. A juhász (Isten) a nyájára (az emberekre) vigyáz, és gondoskodik róluk. Ez egy metaforikus kép arról, hogy Isten mindig ott van és vezeti az embereket, még a nehéz időkben is.
A "A vasnál több az olvasztó kohó, Jónál több, jobb a jót-akaró" sorai azt jelentik, hogy a jó akarat és szándék fontosabb, mint a tett. Az olvasztó kohó a bibliai példákban gyakran a tisztítás, a megtisztulás és a megújulás jelképe, és itt arra utal, hogy az emberi lélek megtisztítása és megújítása, valamint a jó szándékok megléte fontosabb, mint pusztán jó tettek elvégzése.
Az utolsó sorok (Washington, Wien, London és Czegléd, Rossz ember úgyis csak mutatóba lesz még) arra utalnak, hogy a rossz emberek mindig létezni fognak, függetlenül az időtől és a helytől. Ez egy misztikus és vallási gondolat, hogy a gonosz mindig jelen van a világban, és hogy a jó és a rossz állandó háborúban állnak egymással. A keresztény hit szerint a bűn megjelenése a világban visszavezethető Ádám és Éva esetleges bukására és emberi természet megrontására.