Páris, Berlin, Moszkva és Szeged -
Kevesen vannak jó emberek.

Akik meg vannak, jajgatni vannak.
Narancshéjnak is útjába vannak.

Gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap.
S folyómedret mosni? Ki hallott olyat?

Huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra -
Minek jóság-festék a jót-akaróra?

Van hű komondora, van bő karikása -
Melyik juhász bőg, ha megszalad a nyája?

A vasnál több az olvasztó kohó,
Jónál több, jobb a jót-akaró.

Washington, Wien, London és Czegléd,
Rossz ember úgyiscsak mutatóba lesz még.

1924. febr. 22.


Elemzések

A fenti vers természettudományos szempontból nézve több értelmezési lehetőséget is nyújthat, amelyek közül néhányat részletesen ki lehet emelni.

A vers kezdő szakaszában József Attila megemlíti Párist, Berlint, Moszkvát és Szegedet. Ezek a városok egyrészt a különböző nemzetek és kultúrák közötti kapcsolatokra utalnak. Ebben a kontextusban vizsgálva, a városok megjeleníthetik az emberek közötti kommunikációt és a tudományos felfedezések megosztását.

A "kevesen vannak jó emberek" és a "narancshéjnak is útjába vannak" sorok arra utalhatnak, hogy a jó emberek ritkák a világban, és akadályok állnak előttük. Ezt természettudományos szempontból úgy lehet értelmezni, hogy a jó embernek folyamatosan egyensúlyt kell találnia a környezeti hatások és a társadalmi nyomás között.

A "gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap" és a "folyómedret mosni? Ki hallott olyat?" sorok az időjárás és a természeti jelenségek közötti kapcsolatokra utalhatnak. A nap és a harmat viszonya például a napsugárzás és a víztartalom közötti kölcsönhatásokat jelképezheti. Ezek a sorok arra vonatkozhatnak, hogy a természeti erők hogyan befolyásolják a környezetünket és az emberek életét.

A "huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra - Minek jóság-festék a jót-akaróra?" sorok az erkölcsi és etikai kérdésekre fókuszálnak. Természettudományos szempontból ezek a sorok arra utalhatnak, hogy a jó cselekedeteknek meg kell felelniük valamilyen etikai standardnak vagy társadalmi elvárásnak.

A "Van hű komondora, van bő karikása - Melyik juhász bőg, ha megszalad a nyája?" sorok azt a kérdést vetik fel, hogy megfelelő irányítással és vezetéssel a jó cselekedetek hatékonyan és hatásosan végezhetők-e. Ebben a kontextusban a juhász a vezetői szerepét képviselheti, és a nyáj az emberek vagy a társadalom.

A vers végén József Attila Washingtonra, Bécsre, Londonra és Ceglédre utal. Ezek a városok politikai és gazdasági központként ismertek. Természettudományos szempontból vizsgálva ezeket a városokat, a vers azt sugallhatja, hogy a hatalmi pozíciókban lévő emberek gyakran nem jók.

Összességében a vers természettudományos szempontból az ember és a természet közötti kapcsolatot, a társadalmi és etikai kérdéseket, valamint a vezetés és az irányítás szerepét érinti. Bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, a fogalmak és gondolatok, amelyeket felvet, összefüggésbe hozhatók a mai tudományos ismeretekkel és kihívásokkal.

A versben található szimbolikus képek és metaforák többféle interpretációt engednek irodalomtudományi szempontból.

A vers első soraiban megjelenő városnevek (Páris, Berlin, Moszkva, Szeged) azt az összefüggést mutatják, hogy a jó emberekből mindenhol kevés van. Ez a téma nemzetközi szépirodalom területén is gyakran előfordul, amikor a modern városi életet és a tömegben való elidegenedést, elszigeteltséget jelenítik meg.

Az "akkik megvannak, jajgatni vannak" sor azt sugallja, hogy a jó emberek nem könnyű helyzetben vannak, és általában valamilyen formában szenvednek vagy elnyomottak. Ez a képzet a magyar irodalomban és a világirodalomban is ismert, hiszen sok szépirodalmi műben megjelenik a jó és ártatlan karakterek szenvedése és áldozattá válása.

A "narancshéjnak is útjába vannak" sorban a narancshéj egy szimbólum, amely az akadályokat és nehézségeket jelképezi. Ez a magyar irodalomban is gyakran előforduló képzet, mely arra utal, hogy még a legkisebb és legártalmatlanabb dolgok is megakadályozhatják a jó szándék és cselekedet útját.

A harmadik versszakban található képzetek (gyönge harmat, ösztövér, nap, folyómeder) egy erős és gyengének tűnő ellentétet mutatnak be, és a természeti életkép lehetőségét kínálja fel. Ilyen ellentétek sokszor jelennek meg a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is, amelyek kifejezik az emberek és a természet közötti folyamatos küzdelmet és egyensúlyt.

A "huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra" sorban a jó szándék rossz következményeket is eredményezhet, ami általában a tragikus hősiesség vagy az ártatlanság elvesztése. Ez a témakör szintén gyakran jelenik meg a magyar irodalomban és a világirodalomban is.

A "vasnál több az olvasztó kohó, jónál több, jobb a jót-akaró" sorban a vas és az olvasztó kohó az erőteljes és hatékony cselekvést, míg a "jónál több, jobb a jót-akaró" az önzetlen és tiszta szándék erejét jelképezi. Ez hasonlóan megjelenik a világirodalomban is, ahol az erőszak és hatalom ellenáll a jó szándékkal és a szeretettel.

A vers utolsó soraiban a városnevek (Washington, Wien, London, Czegléd) egyfajta világpolitikai összefüggésekre is utalhatnak, míg a "rossz ember úgyiscsak mutatóba lesz még" sor az emberi természet és a sötétség állandó jelenlétét sugallja. Ez a téma szintén gyakran megtalálható a világirodalomban, amikor az emberek követik a hatalommal és a hazugsággal való alávetettségüket.

József Attila "Jónál jobb" című verse több szempontból is kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz. A szimbolikus képek, metaforák és témák által kifejezi az emberi létezés és a társadalom jellegének univerzális problémáit és feszültségeit.

József Attila Jónál jobb című versében több teológiai és vallási mélységet is felfedezhetünk. A vers első sorai (Páris, Berlin, Moszkva és Szeged - Kevesen vannak jó emberek) arra utalnak, hogy a jó emberek száma a világon korlátozott, kevés van belőlük. Ez utalhat az emberi természet bűnös volta és az emberi gonoszság általánosságára. A bibliai hagyomány szerint az emberi természet bűnös és a gonoszság az emberi lélek természetes állapota.

Az "Akik meg vannak, jajgatni vannak. Narancshéjnak is útjába vannak" sorai arra utalnak, hogy a jó ember is küzdelmekkel és nehézségekkel találkozik az életben. Narancshéjnak való útba kerülés itt a küzdelmeket és a nehézségeket jelenti. Ez összefüggésbe hozható a keresztény hit tanításával, amely szerint a jó ember is meg fogja tapasztalni a szenvedést és a nehézségeket az életben, de ezeknek a próbáknak a megtapasztalása által lelkileg megerősödik és közelebb kerül Istenhez.

A "Gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap. S folyómedret mosni? Ki hallott olyat?" sorai az ellentétek közötti kontrasztot tükrözik. Ez lehet egy utalás a bűn és a kegyelem közötti ellentétes erők közötti harcra. A harmat az életerő és a frissítés szimbóluma, míg a nap az isteni fény és forrás jelképe. Az ösztönösség és az akarat ereje ezekkel az ellentétes erőkkel szemben áll. A folyómeder mosása pedig azt jelentheti, hogy az élet egy folyam, amelyet Isten vezet, és amelyet meg kell tisztítani, hogy közelebb jussunk Istenhez.

A "Huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra - Minek jóság-festék a jót-akaróra?" sorai kérdőjelezik meg az emberek jó cselekedeteit, hogy vajon valóban tiszta szándékkal tesszük-e őket. Ez összefüggésben áll az emberi természet bűnösségével és az emberi cselekedetek mögött megbúvó szándékokkal. A biblikus szempontból minden ember bűnös, és az emberi jócselekedetek nem lehetnek teljesen tiszták, mert az emberi lélek alapvetően bűnös.

A "Van hű komondora, van bő karikása - Melyik juhász bőg, ha megszalad a nyája?" sorai az isteni gondviselésre utalnak. Az isteni gondviselés az, ami a jó emberekhez ragaszkodik és vigyáz rájuk. A juhász (Isten) a nyájára (az emberekre) vigyáz, és gondoskodik róluk. Ez egy metaforikus kép arról, hogy Isten mindig ott van és vezeti az embereket, még a nehéz időkben is.

A "A vasnál több az olvasztó kohó, Jónál több, jobb a jót-akaró" sorai azt jelentik, hogy a jó akarat és szándék fontosabb, mint a tett. Az olvasztó kohó a bibliai példákban gyakran a tisztítás, a megtisztulás és a megújulás jelképe, és itt arra utal, hogy az emberi lélek megtisztítása és megújítása, valamint a jó szándékok megléte fontosabb, mint pusztán jó tettek elvégzése.

Az utolsó sorok (Washington, Wien, London és Czegléd, Rossz ember úgyis csak mutatóba lesz még) arra utalnak, hogy a rossz emberek mindig létezni fognak, függetlenül az időtől és a helytől. Ez egy misztikus és vallási gondolat, hogy a gonosz mindig jelen van a világban, és hogy a jó és a rossz állandó háborúban állnak egymással. A keresztény hit szerint a bűn megjelenése a világban visszavezethető Ádám és Éva esetleges bukására és emberi természet megrontására.