Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
      a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
      félek a büntetéstől.

Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
Ölelj meg, ne bámulj vakon
      a kifent rohamkéstől -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
      félek a büntetéstől.

Mint fatutaj a folyamon,
mint méla tót a tutajon,
száll alá emberi fajom
      némán a szenvedéstől -
de én sirok, kiáltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
      félek a büntetéstől.

1936. nov. - dec.


Elemzések

A vers az alábbi sorokból áll:

1. Jaj, szeressetek szilajon,
2. hessentsétek el nagy bajom!
3. Eszméim közt, mint a majom
4. a rácsok közt le és föl,
5. vicsorgok és ugrándozom,
6. mert semmit nem hiszek s nagyon
7. félek a büntetéstől.

8. Halandó, hallod-e dalom,
9. vagy zúgod csak, mint a vadon?
10. Ölelj meg, ne bámulj vakon
11. a kifent rohamkéstől -
12. nincs halhatatlan oltalom,
13. akinek panaszolhatom:
14. félek a büntetéstől.

15. Mint fatutaj a folyamon,
16. mint méla tót a tutajon,
17. száll alá emberi fajom
18. némán a szenvedéstől -
19. de én sirok, kiáltozom:
20. szeress: ne legyek rossz nagyon -
21. félek a büntetéstől.

Elsőként érdemes megfigyelni, hogy a versben megjelenik a félelem motivációja. Ez a természettudományban is fontos téma, hiszen a kutatók ezen keresztül törekednek megérteni a világot és felfedezni annak törvényszerűségeit.

A harmadik sorban található "a rácsok közt le és föl" kifejezés a természettudományban is gyakran előforduló fogalom, a rácsstruktúrákat szimbolizálja. Ez az idézet arra utalhat, hogy az emberi gondolkodás egy rácshoz hasonló szerkezetben működik, ahol az eszmék le és fel vándorolnak.

A vers későbbi részeiben a halhatatlanság, az emberi szenvedés és a szeretet is megjelenik. Ezek mind olyan fogalmak, amelyeket a modern természettudomány is kutat és próbál megmagyarázni, mint például az öregedéssel kapcsolatos folyamatok vagy a szeretet pszichológiája.

A versekben szereplő képek (fatutaj, méla tót) és a kifejezések (szilajon, ugrándozom) is számos aspektust hordoznak, amelyeket a természettudományban vizsgálnak. A képek és a metaforák segítségével a költő egyedi megfigyeléseket és tapasztalatokat fogalmaz meg a természetről és az emberi létről.

Bár a vers első ránézésre nem tűnik közvetlenül kapcsolódónak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, azonban a motiváció és a kifejező eszközök tekintetében számos összefüggés felvetődhet. A félelem, a gondolkodásmód és a kapcsolatok mélyebb megértése mind olyan területek, amelyekben a természettudomány is aktív.

Ennek a versnek az alapvető témája és üzenete a szeretet hiánya, valamint az angyal és démon motívumainak jelenléte. A vers kezdetén a lírai én kiáltványt intéz a hallgatókhoz, kifejezve vágyát és szükségét a szeretet szilaj, vad formájára. Ez a vágy fájdalmat és szorongást okoz az életében, amelyet a rácsokhoz hasonlít. Ez a kép a korlátok közötti élet érzetét jeleníti meg, amelyben a lírai én úgy érzi, hogy nem hisz semmiben és nagyon fél a büntetéstől.

A második versszakban a lírai én a hallgatóhoz fordul, megkérve, hogy figyeljen oda arra, amit mond, és ne hagyja, hogy a düh vakító rohamkése elvakítja. Ez a kép a meg nem értés, a közöny és a harag elleni védekezést fejezi ki. A lírai én úgy érzi, hogy nincs oltalom a halhatatlanságban, nincs valaki, akinek megpanaszolhatná a fájdalmát és a félelmét a büntetéstől.

A harmadik versszakban a lírai én maga jellemzi magát hasonlatokon keresztül. Először egy fatutajhoz hasonlítja magát, amely a folyón sodródik, tehát nincs irányítása saját élete felett. Ezután egy méla tóthoz hasonlítja magát, aki némán viseli a szenvedést. Ezzel szemben a lírai én sír és kiáltózó. Azon keresztül, hogy elmondja a fájdalmát és kiabál, ki akarja érdemelni a szeretetet és el akarja kerülni a lelkileg rosszá válást.

A versnek geográfiai és etnikai utalásai is vannak. A "méla tót" Kárpátaljától, a mai Ukrajna területétől vezethető vissza a szláv etnikumra, amelyet az első világháború utáni békeszerződésekben Magyarországhoz csatoltak. Ezzel utal a lírai én arra, hogy ő maga is az őshonos magyarság tagja, akik küzdenek a gyötrődéstől és a szenvedéstől.

A vers szerkezete rímes, rímképlete ABAA; BBCC; DDDC. Ez a rendkívül ritmikus forma hangsúlyozza a lírai én érzelmi megnyilvánulását és erőteljes kifejezését.

Egyébként József Attila a magyar irodalom legfontosabb és legismertebb költője, a 20. századi modernizmus egyik meghatározó alakja. Munkássága nemzetközi szinten is elismerést nyert, és hatással volt sok más költőre és íróra. A "Kiáltás" egyik legjelentősebb verse, amelyben a lírai én átadja a belső érzéseit és szorongásait a világnak. Egyszerre személyes és szélesebb kontextusban értelmezhető, ahol a szeretet, a meg nem értés és a szenvedés központi témák.