Ennek a versnek az alapvető témája és üzenete a szeretet hiánya, valamint az angyal és démon motívumainak jelenléte. A vers kezdetén a lírai én kiáltványt intéz a hallgatókhoz, kifejezve vágyát és szükségét a szeretet szilaj, vad formájára. Ez a vágy fájdalmat és szorongást okoz az életében, amelyet a rácsokhoz hasonlít. Ez a kép a korlátok közötti élet érzetét jeleníti meg, amelyben a lírai én úgy érzi, hogy nem hisz semmiben és nagyon fél a büntetéstől.
A második versszakban a lírai én a hallgatóhoz fordul, megkérve, hogy figyeljen oda arra, amit mond, és ne hagyja, hogy a düh vakító rohamkése elvakítja. Ez a kép a meg nem értés, a közöny és a harag elleni védekezést fejezi ki. A lírai én úgy érzi, hogy nincs oltalom a halhatatlanságban, nincs valaki, akinek megpanaszolhatná a fájdalmát és a félelmét a büntetéstől.
A harmadik versszakban a lírai én maga jellemzi magát hasonlatokon keresztül. Először egy fatutajhoz hasonlítja magát, amely a folyón sodródik, tehát nincs irányítása saját élete felett. Ezután egy méla tóthoz hasonlítja magát, aki némán viseli a szenvedést. Ezzel szemben a lírai én sír és kiáltózó. Azon keresztül, hogy elmondja a fájdalmát és kiabál, ki akarja érdemelni a szeretetet és el akarja kerülni a lelkileg rosszá válást.
A versnek geográfiai és etnikai utalásai is vannak. A "méla tót" Kárpátaljától, a mai Ukrajna területétől vezethető vissza a szláv etnikumra, amelyet az első világháború utáni békeszerződésekben Magyarországhoz csatoltak. Ezzel utal a lírai én arra, hogy ő maga is az őshonos magyarság tagja, akik küzdenek a gyötrődéstől és a szenvedéstől.
A vers szerkezete rímes, rímképlete ABAA; BBCC; DDDC. Ez a rendkívül ritmikus forma hangsúlyozza a lírai én érzelmi megnyilvánulását és erőteljes kifejezését.
Egyébként József Attila a magyar irodalom legfontosabb és legismertebb költője, a 20. századi modernizmus egyik meghatározó alakja. Munkássága nemzetközi szinten is elismerést nyert, és hatással volt sok más költőre és íróra. A "Kiáltás" egyik legjelentősebb verse, amelyben a lírai én átadja a belső érzéseit és szorongásait a világnak. Egyszerre személyes és szélesebb kontextusban értelmezhető, ahol a szeretet, a meg nem értés és a szenvedés központi témák.