" - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.

S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram -
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy
Ölnyi.

A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy sajgó gerinc vagyok -
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.

Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.

De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.

Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.

S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:

A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!"

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.

1923. ápr. 29.


Elemzések

A vers tartalmilag és stílusilag is kapcsolódik a magyar és nemzetközi irodalomhoz. A költő Krisztus szerepét megváltoztatva ábrázolja, mint lázadót, aki szembeszáll az Urat testesítő Jóság jellemével és az általa sugallt módon. Ez az ábrázolás felidézheti a bibliai szereplőkhöz köthető számos művet, amelyek Krisztust szentként és áldozatként ábrázolják.

A versek között megtalálható a Krisztus által elért halhatatlanságra utaló metafora is, amely szintén kapcsolódik a keresztény szimbólumokhoz és témákhoz. A versben láthatóan megjelenik a vallási képekkel való játszadozás és azok újszerű ábrázolása, ami a modern irodalomra és költészetre jellemző.

A versben a költőnek a földhöz és a saját testéhez való kapcsolódása, valamint az Istenhez intézett könyörgése az emberi test és a földi lét fontosságát és megpróbáltatásait hivatott reprezentálni. Ez azonban nem csak magyar, hanem nemzetközi irodalmi hagyományokat is felidéz, amelyekben az ember testi tapasztalata és földi vívódásai kiemelkedő szerepet játszanak.

Az általános irodalmi kontextusban a versben megjelenő nyelvi képek, a verselési forma és a szimbólumok használata is fontos elemek, amelyek a modernista irodalomnál is visszaköszönnek. A versben a költő a verselési szabályoktól is elhatárolódik, és inkább szubjektív, lírai hangot kölcsönöz a műnek.

Összességében a "Lázadó Krisztus" verse irodalomtudományi szempontból számos kapcsolódási pontot kínál mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A vers tartalmi és formai elemekkel egyaránt kapcsolódik az irodalmi hagyományokhoz, miközben új és különleges szemléletet kínál a Krisztus-alak és az emberi tapasztalatok ábrázolására.

A vers alapvetően vallásos és filozofikus jellegű, de néhány elemével kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezései is.

A vers első soraiban a ''Jóság'' és az ''Igazság'' megkülönböztetése figyelhető meg. Ez a mai természettudományban az etikával, az igazságtétellel és a bölcsességgel kapcsolatos kérdésekre utalhat. A kozmosz-palotában való tartózkodás arra utal, hogy az ember a nagy világegyetemet kutatja és megpróbálja megérteni annak működését. A ''szolgád mit csinál'' szövegrész arra utal, hogy az ember a természettudományban szolgálni igyekszik az embereket, és megpróbálja hasznosítani a felfedezéseit a mindennapi életben.

A versben a ''tövist letörni'' és a ''görnyedés'' szavak a fizikai munkára utalnak, amely alatt az embernek az erőfeszítéseivel kell megváltoztatnia a környezetét. A ''vihar jönne, mint a korhadó fa'' szövegrész arra utal, hogy az embernek meg kell állnia a természeti katasztrófák, például az erős viharok előtt, de mindenekelőtt meg kell próbálnia megelőzni és megoldani ezeket a problémákat.

A versben a ''subá'' szó az emberi testre utalhat, amelyet védeni és gondozni kell. Az ''ágyam is hideg, a Föld'' szövegrész az életminőség és a környezetvédelem problémáira utalhat. Az ''arany szó változik rossz, kongó érccé'' arra utal, hogy az emberi kommunikáció és a tudás rossz irányba fejlődhet, és negatív hatással lehet a környezetre és az emberi életminőségre.

A vers utolsó részében a szem metaforikus használata ismerhető fel. Az igazságtétel és a megvilágítás szimbólumaként szolgál, és arra utal, hogy az emberi tudás és megismerés fejlődik, és ezáltal sok mindent képes látni és megérteni a világban.

Összességében a vers az ember és a természet közötti kapcsolatra és az emberi életminőségre utal, és rámutat arra, hogy a természettudomány révén az ember képes megérteni és befolyásolni a körülötte lévő világot. A verse a természettudományhoz kapcsolódó témáival és nyelvi képekkel gazdagítja a mai természettudományos gondolkodást.

József Attila "Lázadó Krisztus" című versében a költő egyfajta képzeletbeli párbeszédet folytat a Biblia Isten-képével, aki Jóság, és az emberi léttel, az igazságra és a szenvedésre való kérésével. A versben megjelenő isteni tulajdonságok és a költő emberi érzésekkel és vágyakkal való összevetése teológiai érdeklődést sugall.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő kérdések és kérések kapcsolatba hozhatók a Bibliaban megjelenő különböző istenképekkel és teológiai koncepciókkal. A versben megjelenő Isten-képet a József Attila vázolta ki olyan Jóságos Úr-ként, akihoz a költő az igazságra, de nem a szenvedésre van szüksége. Ez ellentmondás az életszerű istenképhez, ami számtalan alkalommal a Bibliában megjelenik.

A patrisztika, azaz az ókori egyházi apaság nézőpontjából a versben megjelenő kérdések és vágyak nagyon is ismerősek lehetnek. A patrisztika időszakában a teológia nagyrészt a Háromszemélyű Isten (Atya, Fiú, Szentlélek) és az emberi szenvedés kapcsolata körül forogott. A versben megjelenő kérdések és vágyak szemléltethetik a patrisztika kihívásait a szenvedés problémájával szemben.

A skolasztika, azaz a középkori filozófia és teológia nézőpontjából a versben megjelenő kérdések és vágyak a skolasztikus gondolkodást járják körül. A skolasztikus filozófia és teológia a racionalizmus és a hit párhuzamos működésére törekedett. A versben megjelenő kérés és kérdések általánosak lehetnek a skolasztikus érvelésekkel szemben, melyek inkább a racionalitáshoz és a logikához támaszkodtak.

Más, nem hagyományos megközelítésben a versben megjelenő kérdések és vágyak a modern biblikus kritika, a dekonstrukció és a posztmodern teológia szempontjából is érdekesek lehetnek. A versben megjelenő ellentmondások és vágyak megkérdőjelezhetik az isteni jelenlét dogmatikus megfogalmazásait, és jogosan kérhetik számon az isteni-Igazság és az emberi élet valóságát. Ennek eredményeként a vers teológiai írás lehet, amely megkérdőjelezi és provokálja a hagyományos vallási szemléleteket.

Összességében a vers teológiai témákat boncolgat, különös tekintettel a szenvedésre és az igazságra vonatkozó kérdésekre. A vers elemzése során bemutathatók a különböző teológiai megközelítések és gondolkodásmódok, mint például a bibliatudomány, a patrisztika, a skolasztika és az újabb teológiai irányzatok perspektívái.