Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
irnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", imhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

1937. okt.


Elemzések

József Attila "Le vagyok győzve..." című versét irodalomtudományi szempontból elemzve számos összefüggésre lehet rámutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers kiemelkedően fontos a 20. századi magyar irodalomban, hiszen József Attila működése és költészete jelentős hatással volt a későbbi magyar költőkre és irodalmi irányzatokra. A vers stílusa a szimbolizmus, a modernizmus és az avantgárd hatását tükrözi, és a költő egyéni hangját hozza el az olvasóhoz.

A versek elbeszélője egy belső konfliktust tükröz, aki elszakadt a külvilágtól és magányosan érzi magát. Ez a téma általánosan leképezi az emberi létezés és identitás jellegzetességeit, ami hozzájárul a vers univerzális jelentésének és értékének a lehetőségéhez.

A versekben található képek és érzelmek segítségével a költő egy mélyebb lélektani és szociális réteget jelenít meg. A szimbólumok használata - például a gyümölcs leszakadása az ágról - a múlékonyság és a halál jelentését hordozza magában. Ez a vonás az emberi létezés és a körülöttünk lévő világ átmenetiségének problémáját jeleníti meg.

A versben megjelenő egzisztenciális szempontok, mint például a konfliktus az ember és a társadalom között, a magányosság érzése és az identitáskeresés, nemzetközileg is ismert témák a szépirodalomban. Ezek a kérdések már korábban is foglalkoztatták a világirodalom nagy alkotóit, például Szophoklész, Shakespeare vagy Dostojevszkij műveiben.

József Attila műveiben az életkeserve, a társadalombeli feszültségek, az elidegenedés és az önkifejezés fontos témák, amelyek állandóak és minden kultúrában megtalálhatóak. Az írók és költők szerte a világon ilyen típusú témákat boncolnak és dolgoznak fel műveikben. A versben jelentkező humanizmus és szocio-politikai kontextusok általános jellegűek és hozzájárulnak József Attila költészetének nemzetközi értékéhez.

József Attila "Le vagyok győzve" című versét természettudományos szempontból vizsgálva több aspektus is felmerülhet.

Az első sorban található "Le vagyok győzve" kifejezés lehetne összefüggésben az emberi élet keletkezésének és evolúciójának hipotéziseivel. A győzelem itt lehetne értelmezhető az evolúcióval azonosítva, mint az élőlények fennmaradásának és alkalmazkodásának folyamatával. Ez az összefüggés kiemelheti a természettudományi kutatások fontosságát és az emberi élet természeti hátterét.

A második sorban az "nincs, akinek megadjam magam" kifejezés mögött az emberi kapcsolatok hiánya lehet állhat. Az emberi kapcsolatok és a közösségek tanulmányozása és pszichológiai hatása is kapcsolatba hozható a mai természettudománnyal.

A harmadik sorban az "úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról" hasonlóságot mutathat a gravitációs erőről való elmélkedéssel és annak hatásával a természeti folyamatokra. A gravitációs erő az égitestek között hat és például az alma lehullását is indokolja. A versben megjelenő leszakadás és gyümölcs metafora a természeti törvényekkel való viszony az emberi életben.

A következő sorokban említett tudós orvosok, akik szurkálnak és óvnak, általánosságban a tudományos kutatók és orvosok lehetnek, akik az emberi test működésének tanulmányozása során szerepet játszanak. A modern orvostudomány és biológiai kutatások felfedezései, például az emberi test fiziológiai és biokémiai folyamatainak kutatása, összefüggésbe hozhatóak a verssel.

Az "a működésben van a nyugalom" kifejezés a tudományos kutatások és megismerés iránti vágyról és azok hozadékairól szólhat. Az elméleti és gyakorlati tudás megszerzése és alkalmazása segíthet az emberi nyugalom elérésében és boldogulásában.

A vers további részeiben az emberi kapcsolatok hiánya és a szerző identitásával való szembesülése jelenik meg. Azt mondja, hogy emberként, a véges módon, bolond lett a többiek között. Ez a felismerés a világegyetem mélységeivel és az emberi lét véges voltával hozható összefüggésbe, amit a modern fizika és asztrofizika kutatásai feltárnak. A végtelenség és véges idő között fennálló paradoxonok és az emberi tudat véges jellege is összekapcsolódhat.

A vers időpontja, 1937 októbere, figyelembe véve, az adott időszakban folyó kutatásokat és felfedezéseket, ezeket az elemzéseket lehet tovább kiterjeszteni.

József Attila "Le vagyok győzve" című versének teológiai szempontból történő elemzése az alábbiak szerint:

A vers első sorában az elnyomás vagy megtörtség érzése jelenik meg a "Le vagyok győzve" kifejezéssel. A 'győzelem' szóra való utalás azt sugallja, hogy a költő próbál ellenállni vagy felülkerekedni ezeken a negatív érzéseken, de nem találja az utat a megoldáshoz vagy a segítséghez.

A vers második sorában a költő magányát érzékelteti, amikor kifejezi, hogy "nincs, akinek megadjam magam". Ez a megtörtség, a kapcsolódás hiánya általánosabb értelemben is értelmezhető, hogy nincs senki, akinek a problémáit, gondolatait megoszthatná vagy akinek elfordulhatna. Ez a személyközi kapcsolatok hiányát vagy a társadalmi elszigeteltséget tükrözi.

A vers harmadik sorában a következő hasonlatot használja: "Úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról." Ez a hasonlat a költő elszigeteltségét, a társadalomtól való elidegenedését jelképezi. A gyümölcs, ami leszakad az ágról, az életből, a közösségből való kilépést jelképezi.

A negyedik és az ötödik sor a költő életében átélt nehézségekre utal. A "Szurkálnak, óvnak tudós orvosok" arra utal, hogy a költő problémáival orvosok, tanácsadók próbálják megbirkózni. Az "irnak is nékem, én hát olvasok" azt jelenti, hogy a költő próbálja megérteni a problémáit, az okokat, a megoldásokat a kapott tanácsokból vagy az olvasott könyvekből.

A hatodik és a hetedik sor a költő komplex énképét tükrözi. A "dolgozom" és a "működésben van a nyugalom" kifejezések azt mutatják, hogy a költő az életében való aktív részvételt és cselekvést a nyugalmat hozó állapotnak tartja. Ez arra utal, hogy a teológiai kontextusban a vallás vagy a hit a költő számára nincs jelen, és a valódi beteljesülést a cselekvésben találja meg.

A vers utolsó két sora a költő önmegvető és öniróniával átitatott hangulatát tükrözi. A "Én állat volnék és szégyentelen" azt jelzi, hogy a költő úgy érzi, hogy állati vagy primitív vágyait, ösztöneit nem képes elfojtani vagy leküzdeni. A "nékületek, kik játszotok velem" pedig arra utal, hogy a költő valamilyen emberi kapcsolatban nem találja a méltóságot vagy a tiszteletet.

A vers zárása "Ember vagyok, így vagyok nevetséges" kifejezéssel a költő emberi létének keserűségét, az önmagával szembeni önkéntelen kritikát tükrözi. A költő a teológiai szempontokra való utalásokkal kimutatja, hogy az emberi teremtmények végesek, korlátozottak és sérülékenyek, és ha az ember kizárólag az emberi dimenzióra vagy kapcsolatokra korlátozódik, akkor kiszolgáltatottá válik és nevetségessé válhat.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira való kitérés azért fontos, mert ezek a területek segíthetik a verselemzést és a teológiai tartalom jobb megértését. A bibliatudomány érinti az egyházi irodalmat, a bibliai értelmezést és a versek szakrális dimenzióját. A patrisztika a korai egyházatyák tanításait, gondolatait és teológiai irányvonalait vizsgálja. A skolasztika pedig a középkori vallásos filozófia és teológia iskolája, amely a racionalitást és a hitet próbálja összeegyeztetni. Mindezek az irányzatok és nézőpontok segíthetik a József Attila versének teológiai szempontból történő elemzését és mélyebb értelmezését.