József Attila "Lovas a temetőben" című verse számos irodalomtudományi szempontból érdekes.
Egyik érdekes összefüggés a magyar irodalomban az, hogy a vers az ún. "Nyugat" irodalmi mozgalomhoz kapcsolódik. A "Nyugat" című folyóirat a 20. század elején volt jelentős a magyar irodalomban, és József Attila is közreműködött benne. A versben megjelenő képek, a szenvedő, bukott vezér és a temető motívuma is kapcsolódhat a "Nyugat" irodalmi irányvonalhoz.
A vers szimbolikus, allegorikus alkotás is lehet. A hajnal, a hold és az éj szereplése a természet jelenségeiként is értelmezhető, amelyek az ember lelkiállapotát tükrözik. A sírok, a temető az elmúlást, a halált, a veszteséget képviselheti, ami József Attila életében is fontos téma volt.
A versekben megjelenő képzetek és azok jelentései nemzetközi irodalmi összefüggésekben is vizsgálhatóak. Például az elhagyott temető, a sápadt ifjú és a lovaglás motívumai általában olyan romantikus szimbólumok, amelyek sok más irodalmi műben is előfordulnak. Ezek a motívumok gyakran kapcsolódnak a halálhoz, az elmúláshoz és a melankóliához.
A versben megjelenő idő, hely és szereplők is fontosak az elemzés szempontjából. Az időpont 1922. júniusa, ami a Trianon utáni időszakban esik, amikor Magyarország területe jelentősen csökkent. Ez a társadalmi és politikai változásokra is utalhat, amelyek hatással voltak az irodalomra is.
Összességében József Attila "Lovas a temetőben" című versét irodalomtudományi szempontból figyelembe véve, a magyar irodalom kontextusában értelmezve és összehasonlítva más irodalmi művekkel, szimbolikus, allegorikus és társadalmi üzeneteket hordozó alkotásnak tekinthetjük.