Menyasszony-mulásban
szerelmem nő mogorván,
üres szél a társam,
gyenge szivem sodorván.
Hétszámra hallgatok,
meg se kérdem istenem -
szerelmet mért adott,
hogyha rossz a szerelem.

Ahogy úr lelkemen,
tán már istenkáromlás.
Ez a bús szerelem
szépnek jónak megromlás.
Jércének éles kés,
békés völgynek hóbika,
hímeknek herélés,
gyászlovaknak bóbita.

S nem halhatok én meg,
amig el nem érhetem,
örökös kényének
örökös életem.

1928 tavasza


Elemzések

József Attila "Luca" című verse az irodalomtudományi szempontból számos összefüggést hordoz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban összefoglaljuk ezeket a kapcsolódási pontokat:

1. Magyar irodalom összefüggései:
- József Attila a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, a szocialista realizmus képviselője. A verseiben gyakran a társadalmi igazságtalanság, a szegénység és a magány témájával foglalkozik, így ez a vers is a modern magyar irodalom tradíciójába illeszkedik.
- A versben megjelenő motívumok (szerelmi bánat, fájdalom, reménytelenség) összekapcsolhatóak József Attila más szerelmi verseivel, mint például az "Apokrif" vagy a "Szerelem". Ezekben a versekben is megjelenik a szerelmi kapcsolat problémáinak ábrázolása és az egyéni érzések kifejezése.

2. Nemzetközi szépirodalom összefüggései:
- A szerelmi szenvedés és a kétségbeesés motívumai általánosan jelen vannak a világirodalomban. A versekben megjelenő érzelmek és a szerelmi kapcsolat rossz volta például William Shakespeare tragikus szerelmi verseiben is gyakori témakör.
- A versekben megjelenő természeti jelenségek (üres szél, békés völgy hóbikája) egyetemesen használt szimbólumok a szépirodalomban. Az ilyen motívumokat például William Wordsworth brit romantikus költő vagy a japán haiku költészet használja gyakran.

Ezen összefüggések alapján József Attila "Luca" című verse egyrészt sorolható az őt megelőző magyar irodalmi hagyományokhoz, másrészt számos kapcsolódási ponttal rendelkezik a nemzetközi irodalomhoz is.

A vers elején József Attila a szerelmét említi, aki mogorván és üres szélként jellemzi. Ez a társas kapcsolat hiányát vagy hiúságot jelképezheti. A következő sorokban is kifejezi a szerelme iránt érzett kétségeket és csalódottságot.

Ezek a gondolatok természettudományos szempontból úgy is értelmezhetők, hogy a modern pszichológia és neurológia felfedezései felhasználhatók a szerelmi kapcsolatok megértésében. Az érzelmek és a társas kapcsolatok biológiai alapjai ismeretében megérthetjük, hogy miért lehet valakinek üres vagy hiányos érzése az együttlétben. A hormonok, idegrendszer és agy működése mind szerepet játszanak az érzelmi kapcsolatokban, és ezeket a friss kutatási eredményeket lehetne alkalmazni József Attila szerelmi tapasztalatainak megértéséhez.

A "Jércének éles kés" és "békés völgynek hóbika" sorokban a versben a természet képeit használja a költő. Ezek a képek arra utalhatnak, hogy a természetben sem minden tökéletes és gyengeségeik vannak. Ez alkalmas lehet a mai evolúciós biológia és ökológia felfedezéseivel való kapcsolat felismerésére. A szervezetek és az ökoszisztémák sem tökéletesek, és az alkalmazkodó képességük lehetővé teszi számukra, hogy megfeleljenek a változó környezet kihívásainak.

A vers utolsó soraiban az örök életre utal József Attila. Ezt a természettudományos szempontból úgy lehet értelmezni, hogy a modern orvostudomány által elért fejlesztések kiterjesztik az emberi életet és javítják az egészséget. Az öregedési folyamatok és a halálozás elleni kutatások eredményeként már lehetőség van az élettartam meghosszabbítására, ami az örökös élet utáni vágyhoz kapcsolódik.

Különösen a pszichológia, neurológia, evolúciós biológia és orvostudomány területein elért legújabb felfedezésekre lehetne utalni ebben a versben, amelyek segíthetnek megérteni és értelmezni a szerelmi kapcsolatokat, a természet változásait és az élettartamot.

József Attila "Luca" című versében a szerelmi csalódás és az érzelmek romlása együtt jár a vallási kérdésekkel és a hittel. A vers elején a költő leírja, hogy a szerelme mogorvává vált és üres szélként érzi a társaságát. Ez a kép arra utal, hogy a kapcsolatuk elvesztette a melegségét és mélységét. A költő továbbá megjegyzi, hogy sokszor hallgat, nem kérdez a sorsától, vagy Istenétől, hogy miért adta meg neki a szerelmet, ha az rossz vagy veszteségekkel jár.

Az első részben a vallási perspektíva felmerül, amikor a költő úgy érzi, hogy az érzései és gondolatai akár istenkáromlást is jelenthetnek. Ez azt sugallja, hogy a kapcsolatának romlása és az érzelmek megtörése ellentétes a vallásos értékekkel és az Isteni renddel.

A második részben a költő olyan képeket használ, amelyek a patrisztika nézőpontjából is értelmezhetőek. A jérce éles kés metaforája arra utalhat, hogy a kapcsolat fájdalmat okoz és sebezheti a szívét. A békés völgy hóbikája és a többi kép a férfi-női kapcsolat felborulását és a boldogság elvesztését jelképezik.

A vers végén a skolasztika nézőpontjából lehet értelmezni a költő gondolatait az örökös kény és az örökös élet kapcsán. A skolasztika az öröklétet Istenre és a túlvilágra vonatkoztatja. Ez azt jelentheti, hogy a költő halhatatlanságot keres, valamilyen formában Az örökös kény pedig a megnyugvást, boldogságot és örömöt jelképezheti, ami megadatik az örökös életben.

A vers tehát azt sugallja, hogy a szerelmi csalódás és az érzelmek romlása szembeállítható a vallásos értékekkel és a hittel. A költő kétségbe vonja a szeretet értelmét és fontosságát abban az esetben, ha negatív hatással van az ember életére. Ugyanakkor a vers végén a vágy és reménykeltés utal arra, hogy a boldogságot és az örök életet talán mégis megtalálhatja az ember, ha megtalálja az igazi szerelmet és pozitív érzelmi kapcsolatokat.