Lucám, hiába válok tőled,
hiába vágok a mezőnek,
baj mindenütt, mit szörnyű csép hadar,
jobban busít sok búsuló magyar.

Gulyáink, kik még terelődnek,
üszökszagú szelektül bőgnek
s a görbült, öreg számadó cseléd
sóhajtva tolja hátra süvegét.

Hátát jegenye támogatja,
fáradt az is, de nem mutatja.
Nem búg lombjáért, az jó földbe hullt,
de az egen, hol alszik a borult,

mindegyre keserűbben zörget.
S köröskörül a megvert földek
összemásznak, hogy motoz a setét,
mind nyögve-súgva kéri istenét.

Hijja van a legjobb kalásznak.
Bosszús parasztok nyargalásznak,
sírból jött lelkük dörgés, förgeteg,
rongyos ködmenjük zsíros föllegek.

Egy keserű nép sír belőlem,
hát ne szeress, de ne félj tőlem,
szövetség ez már, nem is szerelem,
a kezedet add és kiáltsd velem:

Orvosunk, szebb jövőnk szaladj hát!
E bús nép ház előtti padját
letörli: várnak komoly kurucok,
míg pókos lovad mégis bekocog!

1928 tavasza


Elemzések

A vers természettudományos szempontból történő elemzéséhez először is meg kell vizsgálni, hogy milyen természeti jelenségekre utal. A vers első részében József Attila a mezőről és a gulyákról beszél, ami a természeti környezetet és az állatvilágot idézi. Ez a részben még nem kapcsolódik közvetlenül a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez.

Azonban a vers későbbi részeiben több olyan elem van, ami kapcsolatba hozható a mai természettudomány legújabb eredményeivel. Például a "bús nép ház előtti padját letörli" sorban az emberi tevékenység hatását mutatja kétféle módon: a közvetlen értelemben vett szennyezés (a pad letörölése) és a figyelmeztetés a természettudományos kutatások fontosságára. A "szövetség ez már, nem is szerelem" sor pedig utalhat az ember és a természet közötti kölcsönös függőségre és az összhang fontosságára.

A versben megjelenő borult égbolt, setét és keserű zörgés a természeti katasztrófákra is utalhat, amiket a mai természettudomány igyekszik megérteni és megelőzni. A versben szereplő kalászok, föllegek és fürgetegek pedig az agrártudományban végzett kutatásokra és a természeti erőforrások fenntartható hasznosítására utalhatnak.

A versben megjelenő tavasz szó pedig az évszakok változására, a természet ciklikus jellegére is utalhat, amit a mai természettudomány is vizsgál és magyaráz.

Összességében a vers több ponton kapcsolódik a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és tanulmányaihoz. Az emberi tevékenység hatására és a természeti környezet változásaira utaló részek, valamint az évszakok és a természeti jelenségek leírásai mind elősegítik a természettudományos gondolkodást és megértemetést.

József Attila "Lucához" című verse irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban néhány ilyen összefüggést említünk:

1. Magyar irodalom:
- A versben jelentős szerepet kapnak a magyar tájképek és vidéki élet bemutatása. A gulyások, a számadó cseléd és a parasztok ábrázolása tipikus motívum a magyar irodalomban.
- József Attila költészetére jellemző a társadalomkritika és a szociális kérdések feszegetése. A versben megjelenik a szegény, nyomorult nép szenvedése és bánata.

2. Nemzetközi irodalom:
- A versben megfigyelhető a romantikus líra hatása. József Attila érzékeny lelkiállapota és a természet romantikus ábrázolása, valamint az érzelmek megjelenítése tipikus a romantikus költészetben.
- A versekben gyakran felbukkanó szimbolikus elemek, mint például a jegenye és az ég, Nietzsche filozófiájára is utalhatnak, amely széles körben befolyásolta a kora 20. századi irodalmat.

A vers tematikája és hangvétele szintén kapcsolódhat más irodalmi művekhez és költőkhöz:

- A társadalmi kritika és a szegények szenvedése a szociális realizmus jegyeit mutatja, amely szintén megfigyelhető a 19-20. századi orosz irodalomban, például Dostojevszkij műveiben.
- Az intenzív érzelmek és a szenvedés ábrázolása a szimbolizmusra utal, amely hatással volt a francia irodalomra, például Charles Baudelaire műveire.
- A tájképek, a természet és az ember kapcsolatának bemutatása pedig a romantikus irodalom jellegzetessége, például a német költészetre, mint Friedrich Hölderlin vagy Heinrich Heine műveire.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyeket a vers az irodalomtörténetben felidézhet. Fontos megjegyezni, hogy az egyedi interpretációk és összefüggések sokasága még további elemzéseket és kutatásokat igényel.

A vers teológiai szempontból a remény és a vallás szerepét mutatja be. A költő, József Attila, a verseiben gyakran foglalkozik az emberi szenvedés, a reményvesztettség és az elidegenedés témájával.

A bibliai hivatkozások nélkül is látható, hogy a versben jelen van a vallásosság. A szövegben sürgősség, a reményre és segítségre való vágyakozás és a könnyek képe jelenik meg. Ez az általános vallási tapasztalat, amelyet sok ember átél, amikor nehézségekkel és szenvedéssel szembesülnek.

A bibliatudomány nézőpontjából nézve, a versben megjelenő képek és szimbólumok által számos bibliai motívumon keresztül beszél a költő. Például a keserű nép sírása az Ószövetségi Jeremiás siralmából idézhető, amikor Jeremiás a szenvedő nép képviselőjeként szól. A remény felkérésére az orvos szerepe a Jézus Krisztus mint Megváltó jelképe lehet, aki képes gyógyítani és nagyobb jövőt hozni az emberek számára.

A patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozó elemzéshez meg kell vizsgálnunk a vers kontextusát és a költő gondolkodásmódját. József Attila az 1920-1930-as években élt és alkotott, amikor a modernitás és szekularizáció erős hatással volt a társadalomra. A költő a vallás és a vallásosság vágyával és hiányával küzdött, és verseiben kifejezte a reménykeltés és a hit fontosságát.

Az idézett versben a költő arra ösztönzi Lucát, hogy ne féljen tőle, hanem adjon neki kézen fogva és kiáltson együtt a jobb jövőért. Ez a gondolat lehetőséget ad a vallási közösségre, az összefogásra és az Istenhez való ima erejére.

A patrisztika szerint az ember kapcsolata Istennel közvetlen és személyes, és a vallásos tapasztalat ezen a személyes kapcsolaton keresztül valósul meg. József Attila versében is megjelenik ez a személyes kapcsolat, ahol a költő a képzeletében Lucával beszél, aki képviselheti az olvasót vagy az egész népet is.

A skolasztika szerint az isteni gondviselő a világ eseményeit vezérli és irányítja. József Attila versében is látható, hogy a reményt a jövőben látja, és abban bízik, hogy a búsuló magyar nép megtalálja a jobb jövőt. A költő ebben a fájdalmas és nehéz időszakban reményt kelt és vágyakozást mutat a vallás és Isten iránt.

Összességében, József Attila "Lucához" című versében a költő a remény, a vallás és az összefogás fontosságát hangsúlyozza. A versben a bibliai motívumok, valamint a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is jelen vannak, amelyek segítenek megérteni a költő által közvetített vallási üzenetet és tapasztalatot.