József Attila "Magyar Alföld" című verse az irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers elsősorban a magyar Alföld táját és annak jellemzőit, valamint a magyar ember helyzetét és sorsát mutatja be. Ez a táj és ennek a népnek a sorsa számos magyar irodalmi alkotásban témaként jelenik meg. A versekben gyakran megjelenik az Alföld jellegzetes dombjainak, templomainak, valamint a föld mélyéről felbukkanó köveknek a leírása. József Attila azonban a versben egy másik oldalról is bemutatja ezt a tájat, a szegénységet és kilátástalanságot, amely őt nagyon foglalkoztatta. Az Alföld, a rongyos zászlóval rendelkező magyar emberekkel és a halál fenyegetésével együtt szerepel az irodalomtörténetben.
A versekben megjelenik továbbá a kontraszt is, amely az Alföld és az emberek között található. Az Alföld magas, sík területe és a rönkökben, kövekben rejtett mélyrétegeivel ellentétben a magyar emberek szegénysége és kilátástalansága hangsúlyosan jelenik meg. Ez a kontraszt gyakran megjelenik a világirodalom alkotásaiban is, ahol a táj és a benne élők sorsa vagy jellemzői között ellentét alakul ki.
A versben a költői én a magyarság sorsát és szerepét is megjeleníti. A magyar ember valamiféle dudvaszedő nemzetként jelenik meg, akik mezítláb járnak és foltozott halállal kerülnek szembe. Ez a kép azonban nem csak a magyarokra jellemző, hanem általánosabb tapasztalatként is felfogható. Számos nemzet vagy nép szembesült hasonló sorsral és kilátástalansággal a történelem során, és erről írtak irodalmi alkotásokat.
A vers végén a költői én a költői szerepét is kifejezi. Holt holdat, köldököt és égő várost említ, utalva a költői hivatás sérültségére vagy meghalására. Ez a megfogalmazás azonban nem csak József Attilára, hanem a költészetre és az alkotó folyamatra általában is vonatkozik, amit számos költő és író érezhetett a maga módján.
A versből megjelenik az is, hogy a természet és a természeti jelenségek szintén inspirációt jelenthetnek a költő számára. A jegenyék vándorlása az országúton a természet mozgását és állandó változását jeleníti meg, amelyet a költő figyelemmel kísér és meg tud örökíteni emberi szóval és képekkel.
Összességében József Attila "Magyar Alföld" című verse számos irodalomtudományi összefüggést rejt mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A táj és az emberek sorsa, a kontrasztok és hasonlóságok, valamint a költői szerep és inspiráció mind olyan témák és motívumok, amelyek más irodalmi alkotásokban is felbukkanhatnak.