Mint a mezőn a kisfiut, ha
eléri a vihar
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott lábaival,
a tömött, dühödt ég dörög,
a tarlón szalmaszál pörög,
ő, mint az állat, nyöszörög,
zokogna, de a félelem
elveszi könnye melegét,
sóhajtana, de hirtelen
reálehel a hideg ég
s csak akkor, amikor sovány
testén és arcán halovány
borzongás villan, mint a villám
s fekete eső dől szakadva,
az mintha belőle fakadna,
mint mérhetetlen nagy sirás,
amely fölgyül a földeken,
fénylőn csorog a zöldeken,
árkot betölt és gödröt ás,
hömpölyög a réten, az éren,
hömpölyög fönn a levegőben
s a gyermek megindul a téren,
útja van ebben az időben -
így tört e vágy rám, ily veszetten,
ily hirtelen, ily szilajon,
férfi létemre sírni kezdtem.
S e könnyel ázott talajon,
hol nehezen emeli lábát
az ember, ki pedig sietne,
megállok most. A kívánságát
észre se venném, ha szeretne.

1936. okt. - nov.


Elemzések

A József Attila által írt "Mint a mezőn" című versnek többféle teológiai értelmezése lehet. Először is, a versben megjelenő vihar és az emberi élet közötti párhuzamra lehet gondolni. A vihar a külső erőket és kihívásokat, míg az emberi életet a kisfiú személyében jeleníti meg. A vers arra utal, hogy az emberi életben kiszolgáltatottak vagyunk az erőteljes és néha ijesztő külső körülményeknek, amelyekben nem mindig találunk menedéket vagy segítséget.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő vihar és az ember kétségbeesése József Attila részéről hasonlítható az Ószövetségben megjelenő próféták kánonjára, akik az Isten elleni bűnnel és a vallási elhanyagolással szembesültek. Ahogy a vihar és a félelem átjárja a verset, úgy a próféták is érezték és bemutatták a bűn következményeit és az Isten haragját.

A patrisztika szempontjából a vers az ember kiszolgáltatottságát és az Istennel való kapcsolat hiányát lehet bemutatni. A patrisztikus gondolkodók, mint például Szent Ágoston, hangsúlyozzák az emberi gyengeséget, a bűnt és az ember Istennel való kapcsolatának fontosságát. A versben a kisfiú kétségbeesése és hiánya menedékhelyre utal, amelyet az egyetemes emberi természet ezzel a hiánnyal küzd, és amit csak Isten képes megadni.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő kétségbeesett kisfiú és a vihar a természetes vallásosság hiányára és az emberi elkeseredésre utalhat. A skolasztika időszakában, különösen a középkorban, a vallásosság és az ember spirituális életének fejlesztése kiemelkedő fontosságot kapott. A versben megjelenő kétségbeesés és a hiányérzet azt mutatja, hogy az ember csak a spirituális kapcsolat megtalálásában találhat valódi vigaszt és nyugalmat.

Egy másik értelmezés lehet az, hogy a versben megjelenő vihar a személyiség belső konfliktusaira utal. A kisfiú kétségbeesése és sírása a férfi létem megszilárdítására utalhat, és az érzések kitörése a személyiség mélyebb rétegeiről szólhat.

Összességében meg kell jegyezni, hogy a vers a vallási élmény átélésére és az emberi lélek mélyebb rétegeire utaló szerző részéről. A témája és a hangulata lehetővé teszi, hogy teológiai perspektívákból is megvizsgáljuk, és hogy az ember és az Istennel való kapcsolat miként befolyásolja az egyént és az emberi életet.

József Attila "Mint a mezőn..." című versét irodalomtudományi szempontból elemzem.

A vers József Attila lírai költészetének egy tipikus példája. Az 1930-as években íródott, amikor a modernizmus hatásai már erőteljesen érvényesültek a magyar irodalomban. A vers a műfaji jellegét tekintve lírai költemény, amely a líra egyik legfontosabb alapkérdésére reflektál, az ember és a természet viszonyára.

A versben a természeti motívumok többször is megjelennek. Az első sorban a mezőhöz köti a kisfiút, ezzel a kötődéssel kiemelődik a természeti környezet fontossága. A vihar, a dühödt ég, a tarlón pörögő szalmaszál mind-mind olyan természeti elemek, melyek életerővel és erőszakkal árasztják el a versszöveget. A vers végén pedig a könnyekkel ázott talaj, az ember nehezen emelkedő lába, és az emberi kívánság észrevétlensége az, ami a természeti világ ellenében áll.

József Attila versében az is megfigyelhető, hogy a természet az emberi érzelmek kifejezésére szolgál. A vihar, a dühödt ég, a dörögő ég, a fekete eső mind-mind a kisfiú belső érzéseit mutatják meg. Az összetett versbeszéd, a sorokat összekapcsoló szókapcsolatok erősítik az érzelmi feszültséget. A verselemzés során kiderül, hogy a természeti elemek a szélsőséges helyzeteket és a veszteséget jelképezik, míg a belső érzelmek a gyászt és a sebezhetőséget fejezik ki.

József Attila verseiben a modernizmus nyomai is megfigyelhetőek. A szókapcsolatok, a megszokott jelentéstől eltérő feldolgozás, a képek és asszociációk sokszor nagyon erős hatást keltenek a olvasóban. A "tarlón pörögő szalmaszál", a "borzongás villan, mint a villám", vagy a "fénylőn csorog a zölden" minden egyes növényi jelenséget az emberi érzésekre vetít át, és a képi megjelenésükkel erősítik az átélhetőséget és az érzelmi hatást.

A magyar szépirodalom mellett a nemzetközi szépirodalomban is találhatunk összefüggéseket. A versben megjelenő természeti motívumok és az emberi érzelmek ábrázolása az európai romantika költőire (pl. John Keats, William Wordsworth) és a naturalizmus jellegzetességeire is emlékeztetnek. A természeti erők hatása az emberre, valamint az emberi érzelmek ábrázolása az emberi sors és a társadalom problémáit tükrözi, amely az európai irodalomban is gyakori motívum.

A József Attila által írt "Mint a mezőn" című vers természettudományos szempontból is értelmezhető. Az alábbiakban bemutatom, hogyan lehet összekapcsolni a verset a mai legfrissebb természettudományi felfedezésekkel.

Az elsődleges összefüggés a versben az időjárással van. A költő leírja, hogyan éli meg a kisfiú a vihart a mezőn. A modern meteorológiai kutatások lehetővé teszik számunkra, hogy pontosabban megértsük a viharok kialakulását és viselkedését. Ma már tudjuk, hogy a viharok az elektromos töltések és a légköri instabilitás következményei, amikor hideg és meleg levegő találkozik. A dörömbölő ég és a pörögtetett szalmaszálak pedig a viharokban jellemző hangokat és izgalmakat idézik fel.

A versben a költő leírja a kisfiú félelmét és szorongását a viharral szemben. Az emberi érzelmi reakciókat és az agykutatások modern felfedezéseit összekapcsolva tudjuk, hogy a félelemnek és a szorongásnak biokémiai és neurológiai alapjai vannak. Kutatók felfedezték, hogy az agy bizonyos részei reagálnak a stresszre és aktiválódnak a növekedési és túlélési hormonok, például az adrenalin felszabadulása közben. Ez a neurokémiai folyamat lehetővé teszi számunkra, hogy reagáljunk a veszélyre és az izgalomra.

A versben a költő leírja, hogyan hatnak a hideg esőcseppek a kisfiúra, hogy mind physikai mind emocionális reakciót váltanak ki. Tudjuk, hogy a hideg hatása a bőrön egy érzést okozhat, és a hideg ingerre a test különböző válaszreakciókat generálhat. Emellett a hideg és az eső hatása befolyásolhatja az emberi hangulatot és az érzelmi állapotot is. A modern kutatások rámutattak, hogy az időjárás és a hangulat között szoros összefüggés van. A hideg és sötét időszakok, mint amilyet a versben is leírnak, hozzájárulhatnak a szomorú érzésekhez és a depresszióhoz.

A versben a költő leírja, hogyan gyűlik fel a víz az árkokban és a gödrökben. Az áradások ovibanikus és hidrológiai jelenségeknek tekinthetők. A természettudományi kutatások lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük, hogyan alakulnak ki és viselkednek a folyók és a víz áramlása. Ma már sok olyan technológia és rendszer létezik, amelyek segítségével előre láthatjuk, hogy mikor és hol történhet áradás, és hogyan lehet megfelelően kezelni ezeket a veszélyeket.

Összességében a "Mint a mezőn" című vers természettudományos szempontból is érthető. Az időjárás, az érzelmek és a természeti jelenségek a modern természettudomány legújabb felfedezéseivel kapcsolhatóak össze. Ezek a felfedezések segítenek nekünk a természeti jelenségek megértésében és kezelésében, valamint feltárják az emberi lények és a természet közötti kapcsolatokat is.