Az ember él, habár üres a kamra
s a dobozokban semmi élelem.
Életben tart a halálfélelem.
(E nehéz percben ismerek magamra.)

Most sajnálom (de ezt is lenyelem),
hogy nincs isten, ki gondoljon kinomra
és azok szemét ujjával kinyomja,
kik elnézik, hogy nincsen kenyerem.

Büszke nyomorúlt voltam én! Ma már
belátom, csak a csökönyös szamár
büszke, amikor szaggatja az ostor,

meg az ujonc, ki első ízben posztol,
meg a gyermek, kit dícsér a tanár
és otthon édes meggybefőttet kóstol.

1935. máj.


Elemzések

A József Attila "Modern szonett" című versének természettudományos szempontból történő elemzése a következőkkel kapcsolható össze:

1. Az emberi élet és túlélés: A vers első sorai arra utalnak, hogy az ember életben marad akkor is, ha nem rendelkezik élelemmel. Ez összekapcsolható az éhezés elleni küzdelemmel és a modern természettudományban alkalmazott táplálkozási kutatásokkal, amelyek azt vizsgálják, hogyan reagál a test és az agy az élelemhiányra.

2. Halálfélelem: A vers említése a halálfélelemről arra utal, hogy a versekben megjelenő érzelmi tényezők is összekapcsolhatók a neurológiai és pszichológiai kutatásokkal. A modern természettudomány segítségével megérthetjük a halálfélelem biológiai és érzelmi aspektusait.

3. Istenség hiánya és emberi szenvedés: A versben megjelenik a szerző fájdalma és szomorúsága Isten hiánya miatt, aki megsegíthetné szenvedését. Ez a téma kapcsolatba hozható a vallástudomány és a pszichológia területeivel, amelyek kutatják az emberi hit és vallásosság pszichológiai és társadalmi hatásait.

4. Büszkeség és siker: A vers egyik sora az ember büszkeségét és elégedettségét említi, különösen a sikeres vagy elismert cselekedetek (pl. posztolás, dicséret) hatására. Ez összekapcsolható az evolúciós pszichológia tényezőivel, amelyek megmagyarázzák, hogyan alakul ki az emberi büszkeség és miért van szükségünk a sikerekre és megerősítésekre.

5. Időbeli és társadalmi kontextus: A vers időbeli környezetéhez kapcsolódó elemzés során figyelembe kell venni a 20. századi társadalmi és tudományos fejlődést. Ez magában foglalhatja a modern technológiai és tudományos felfedezéseket, például az internet, a közösségi média és az új orvosi kezelési módszerek hatását az emberek életére és viselkedésére.

Ezen elemzések segítségével a "Modern szonett" versét összekapcsolhatjuk a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, amelyek lehetővé teszik a mélyebb megértést az emberi élet, az érzelmek, a társadalom és a környezet kapcsolatairól.

A vers teológiai szempontból a hit, remény és isteni gondoskodás hiányát kifejezi.

Bibliatudomány szempontjából az első észrevétel az lehet, hogy a versben nincs konkrét utalás a Bibliára vagy a vallásos szövegekre. Ugyanakkor az első sorban megjelenő kamra és dobozok üressége szimbolikusan jelzi az emberi élet hiábavalóságát és a földi javak gyarlóságát. Ez a gondolat meghasonlással ér fel azzal, hogy az ember mégis fenn tud tartani egyfajta életet a halálfélelem által. Ezzel az ürességgel és hiánnyal való szembesülés az emberi létezéstől való elidegenedettség, az emberiség alapvető bűnösségének érzékelése lehet.

A patrisztika szempontjából a vers sorai arra utalnak, hogy az ember panaszkodik arra, hogy nincs isten, aki gondoljon kinjaira és megszabadítsa őt. Ez azt mutatja, hogy az ember egyedül van, és hatalmas hiányérzetet érez az isteni gondoskodás hiánya miatt. Az istenfogalom hiánya arra is utalhat, hogy a versben az ember az ateizmus állapotában él, és elveszítette a hitét.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő büszkeség és az önsajnálat egymással ellentétes érzések, amelyeket az ember tapasztalhat, amikor ráébred, hogy nincs isten, aki gondolna rá. Az ember eredendően büszke és független szeretne lenni, de egyszerre kétségbe esett és önmagára ismer, amikor rájön, hogy nincsen isteni gondoskodás és segítség. Ezen ürességben való elmerülés az ember lényegének paradoxonává válik.

A vers más teológiai szempontokat is érint. Például az önsajnálat és a panasz egyértelműen arra utal, hogy az ember számít valamire, és elvárja, hogy az isten megvédelmezze őt vagy megoldást nyújtson neki problémáihoz. Ugyanakkor a vers záró soraiban az utalás a gyermekre, aki otthon édes meggybefőttet kóstol, egyfajta reményt és boldogságot sugall az emberi lét hiányosságai között.

A vers záró soraiban megjelenő időpont, 1935. május, arra is utalhat, hogy az ember akkor írta ezt a verset, amikor világi sikerei és anyagi javai ellenére mégis hiányosságot, valamint isteni gondoskodás és remény hiányát érezte az életében.

József Attila "Modern szonett" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból megkívánja a szerző és a költemény kontextusának figyelembe vételét, valamint a műben rejlő tematikus, szerkezeti és nyelvi elemek felderítését.

A vers címe, "Modern szonett", már eleve utal arra, hogy József Attila kísérletezőbb, modernistább megközelítést alkalmaz a hagyományosan szonettnek nevezett formában. A költemény a szonett formát követi, ami egy 14 sorból (kvartett és tercett) álló versforma. Azonban a vers egyes elemei, például a rímelés vagy a ritmus, kissé eltérnek a hagyományos szonettektől, ezzel is kifejezve a modernséget és az újító szándékot.

A versben megjelenő tematika az emberi el/élés ellentmondásaira összpontosít. A költő az első sorban megfogalmazza, hogy az ember él, de a kamrája üres és nincs benne élelem. Ez a fizikai hiány és kiszolgáltatottság a társadalmi problémákat, a szegénységet és a hiányt szimbolizálja. A második sorban a halálfélelem kapcsán általános emberi érzelmeket jelenít meg, felidézve a halál és az élet ellentétét.

A következő sorokban a költő egyfajta kétkedést, hitetlenséget fejez ki az isten létezésével kapcsolatban. Őszintén sajnálja, hogy nincs isten, aki figyelne a bajaira és segítene neki. Ez a gondolat a költő önreflexióját és az emberi szenvedés kérdésének megvitatását vetíti előtérbe. Az "eliszkoló" isten hiánya még hangsúlyosabbá teszi a hiányt és a reménytelenséget az emberi létben.

A versben megjelenik egyfajta önironikus hang, amikor a költő belátja korábbi öntömjénezését és büszkeségét a szegénységében. Elérik ezt a felismerést azáltal, hogy említést tesznek a "csökönyös szamárról", aki büszke, amikor megszaggatják az ostort, valamint az "ujoncról", aki büszke az önmegvalósításában. Ezek a példák ahhoz vezetnek, hogy a költő megérti és megbecsüli a hétköznapi emberek, például a tanárok és gyerekek értékeit és örömeit.

A versnek több olyan elemzési síkja is van, amelyek kapcsolódhatnak a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz. Először is, a vers általános és univerzális témái, mint például a szegénység, az istenhit vagy az emberi érzelmek, olyan témák, amelyek gyakran felbukkannak a világirodalomban is. Ez azt jelenti, hogy a költemény lényegében bármely kultúrában és irodalomban fellelhető értelmezésre alkalmas.

Másodszor, József Attila a modernizmus jellegzetes vonásait alkalmazza a költeményben, mint például az újító formai megoldások, az önreflexió, a személyes hangnem vagy a társadalmi kérdések feszegetése. Ezek az elemek párhuzamba állíthatók más modernista költők műveivel, akik a 20. században alkottak a világ különböző pontjain.

Összességében József Attila "Modern szonett" című verse az emberi lét alapvető ellentmondásaira reflektál, miközben modernista megoldásokat alkalmaz a formai és tartalmi szempontok terén. Az univerzális tematika és az újító jellege miatt hasonlóan értelmezhető más irodalmi alkotásokkal párhuzamosan, és kapcsolatot teremthet a magyar és a nemzetközi szépirodalmat illető összefüggésekkel.