József Attila "Modern szonett" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból megkívánja a szerző és a költemény kontextusának figyelembe vételét, valamint a műben rejlő tematikus, szerkezeti és nyelvi elemek felderítését.
A vers címe, "Modern szonett", már eleve utal arra, hogy József Attila kísérletezőbb, modernistább megközelítést alkalmaz a hagyományosan szonettnek nevezett formában. A költemény a szonett formát követi, ami egy 14 sorból (kvartett és tercett) álló versforma. Azonban a vers egyes elemei, például a rímelés vagy a ritmus, kissé eltérnek a hagyományos szonettektől, ezzel is kifejezve a modernséget és az újító szándékot.
A versben megjelenő tematika az emberi el/élés ellentmondásaira összpontosít. A költő az első sorban megfogalmazza, hogy az ember él, de a kamrája üres és nincs benne élelem. Ez a fizikai hiány és kiszolgáltatottság a társadalmi problémákat, a szegénységet és a hiányt szimbolizálja. A második sorban a halálfélelem kapcsán általános emberi érzelmeket jelenít meg, felidézve a halál és az élet ellentétét.
A következő sorokban a költő egyfajta kétkedést, hitetlenséget fejez ki az isten létezésével kapcsolatban. Őszintén sajnálja, hogy nincs isten, aki figyelne a bajaira és segítene neki. Ez a gondolat a költő önreflexióját és az emberi szenvedés kérdésének megvitatását vetíti előtérbe. Az "eliszkoló" isten hiánya még hangsúlyosabbá teszi a hiányt és a reménytelenséget az emberi létben.
A versben megjelenik egyfajta önironikus hang, amikor a költő belátja korábbi öntömjénezését és büszkeségét a szegénységében. Elérik ezt a felismerést azáltal, hogy említést tesznek a "csökönyös szamárról", aki büszke, amikor megszaggatják az ostort, valamint az "ujoncról", aki büszke az önmegvalósításában. Ezek a példák ahhoz vezetnek, hogy a költő megérti és megbecsüli a hétköznapi emberek, például a tanárok és gyerekek értékeit és örömeit.
A versnek több olyan elemzési síkja is van, amelyek kapcsolódhatnak a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz. Először is, a vers általános és univerzális témái, mint például a szegénység, az istenhit vagy az emberi érzelmek, olyan témák, amelyek gyakran felbukkannak a világirodalomban is. Ez azt jelenti, hogy a költemény lényegében bármely kultúrában és irodalomban fellelhető értelmezésre alkalmas.
Másodszor, József Attila a modernizmus jellegzetes vonásait alkalmazza a költeményben, mint például az újító formai megoldások, az önreflexió, a személyes hangnem vagy a társadalmi kérdések feszegetése. Ezek az elemek párhuzamba állíthatók más modernista költők műveivel, akik a 20. században alkottak a világ különböző pontjain.
Összességében József Attila "Modern szonett" című verse az emberi lét alapvető ellentmondásaira reflektál, miközben modernista megoldásokat alkalmaz a formai és tartalmi szempontok terén. Az univerzális tematika és az újító jellege miatt hasonlóan értelmezhető más irodalmi alkotásokkal párhuzamosan, és kapcsolatot teremthet a magyar és a nemzetközi szépirodalmat illető összefüggésekkel.