Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek öt holdja terem;
lompos tyúkja kárál a torsra
s gondjai fészke a verem;
s igája nem zörög, sem ökre
nem bőg elnyújtva - nincs neki -
s mélyéről párolog a bögre,
ha kis családját eteti?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik;
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit;
a nő mindíg mos - lucsok holtja -
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki a gyár körül őgyeleg;
helyén a kapszlit nő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek;
s a palánkon hiába néz át,
hiába cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
- az adó hosszú, nagy a bér -
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?

S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!

1932. jan.


Elemzések

A vers több olyan helyzetet mutat be, amelyek természettudományos szempontból is érdekesek lehetnek.

Az első verses szakasz arról szól, hogy az embernek nem jut föld, amit művelhetne. Ez összefügghet a talajok kimerülésével, a megfelelő földterületek hiányával, illetve a túlzott mértékű földhasználattal és túlnépesedéssel. A természettudomány mai kutatásai ismertetik a talajok minőségének, termőképességének és élettartamának jelentőségét a mezőgazdaságban.

A második részben a gazdasági egyensúly hiányával találkozunk. Az ökör és a tyúk szerepe a mezőgazdasági gazdaságban fontos, és a vers arra utal, hogy valakinek semmilyen állata nincs, amivel dolgozhatna. Ez összefügghet a mezőgazdasági és állattenyésztési technológiák fejlesztésével, a hatékonyabb gazdálkodási módszerekkel és az állatállomány egészségének fenntartásával.

A harmadik szakaszban a szegénység és a nélkülözés képe jelenik meg. Az étel hiánya és a szegényes életkörülmények a táplálkozástudományt és a táplálkozási hiányállapotok tanulmányozását juttathatja eszünkbe. Ezen kívül a kutatások az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a szegényebb rétegek egészségi állapotával kapcsolatban is figyelemre méltó összefüggésekre hívják fel a figyelmet.

Az utolsó részben a munkásosztály viszonyait mutatja be a vers. A gyárak környezetében élők munkakörülményei, valamint a pénzügyi nehézségek és a munkához való hozzáférés korlátozottsága területei lehetnek a társadalomtudományok és a munkaegészségtan kutatásainak.

Összességében a vers több olyan problémát vet fel, amelyekkel a mai természettudomány és társadalomtudomány szakemberei foglalkoznak. A talajvédelem, állattenyésztés, egészségtudomány és munkakörülmények témakörei mind relevánsak a mai tudományos kutatásokban.

A versben József Attila az egyéni sorsokat és társadalmi viszonyokat mutatja be, és az emberi élet legfontosabb területeivel foglalkozik. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

- A vers konkrét alakokon keresztül ábrázolja a szegény, elnyomott emberek sorsát. Ez az ábrázolásmód tipikus a szociális realizmus irányzatára, amely a társadalmi viszonyokat és a szegények életét központi témájául választja. Az ilyen típusú társadalmi kritika jellemző a 19. és 20. századi irodalomra.

- A versben megjelenik a társadalmi igazságtalanság és a szegénység ábrázolása. Ezek a témák az irodalom története során gyakran megjelenő elemek, amelyek az emberek életének nehézségeit és a társadalmi rendszer elnyomó hatásait mutatják be. William Blake "Az ember neje" és Charles Dickens "A karácsonyi ének" című művei szintén társadalmi problémákat és szegénységet ábrázolnak.

- A versben felmerül a munka társadalmi értéke is. Az ember munkájának hiánya vagy elégtelen jutalma a társadalomban betöltött szerepét is meghatározza. Ez az ábrázolásmód hasonló a marxi irodalomelmélethez, amely hangsúlyozza a munka fontosságát és az osztályok közötti eltéréseket.

- A többi vers stílusa, ami például a rímek vagy a ritmus használata, hasonlít a romantikus költészetre, ahol az érzelmek erős kifejezése és a természet metaforikus használata jellemzőek. Lord Byron vagy William Wordsworth a romantikus költészet képviselői, akik hasonló módon fejezik ki az érzelmeket és a társadalmat.

- A versben megjelenik az önmagával szembeni őszinteség és önmagában való kétely is. Ezek a témák jellemzőek a modernista költészetre, amely kifejezi az emberi létezés és identitás válságát. T.S. Eliot vagy Ezra Pound modernista költők, akik hasonló témákkal és motívumokkal foglalkoznak.

Összességében József Attila "Mondd, mit érlel..." című versét a szociális realizmushoz és a romantikus, valamint a modernista költészethez hasonló elemek jellemzik. Az egyéni sorsok és társadalmi kérdések ábrázolása mellett a vers rímelése és ritmusa is hangsúlyozza az érzelmek és az emberi létezés súlyát.

József Attila "Mondd, mit érlel..." című verse a társadalmi igazságtalanság és az egyének sorsának kérdését feszegeti. Az alábbiakban teológiai szempontból elemzem a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kitérve.

A versben feltett kérdések rámutatnak arra, hogy az egyének élete és sorsa milyen eltérő lehet. Az első versszakban az a kérdés vetődik fel, hogy mi éri azt, akinek semmi sem adatik meg az életben. A bibliatudomány nézőpontjából ez a kérdés a teremtés és férfiak és nők előtt egyenlőnek teremtett volta vonatkozhat rá (Mózes II. 1-2, Galata 3:28). Az emberek egyenlően vannak teremtve, de a társadalmi körülmények miatt képesek nagyon eltérő körülmények között élni.

A második versszakban a versben a művelt mezőgazdasági területek és a szegénység közötti ellentét kerül bemutatásra. Itt felvetődik a kérdés, hogy mi éri azt, aki gazdag, de egyedül él és a teremés nem hozna örömöt neki. A patrisztikában Jézus példázata, a gazdag fiú példájára gondolhatunk (Márk 10:17-27). Jézus hangsúlyozza, hogy a vagyon nem jelenti feltétlenül boldogságot és azt, hogy valaki igazán törekedjen az életszentségre.

A harmadik versszakban a versben az a kérdés merül fel, hogy mi éri azt, aki egyedül él és kemény munkával próbál megélni. Itt az önmaga fenntartásáért küzdő ember képmutatással és közösség hiányával küzdhet, amit a skolasztika többek között úgy értelmez, hogy az emberi lény a közösségi életre van teremtve és egyedül nem találhatja meg a boldogságot.

A negyedik és ötödik versszakban a versben a házasság intézményével és az ezzel járó konfliktusokkal foglalkozik. Az itt feltett kérdés az, hogy mi éri azt, aki minden erejével dolgozik a családjáért, de nem találja meg a belső harmóniát. A biblia ifjú férjek és feleségek közötti viszonyra tanítva ad útmutatást az őszinte és tiszta kapcsolat kialakításához (Efézus 5:21-33). Itt a szeretet és megértés fontossága kerül előtérbe.

A hatodik versszakban a versben a gyárban dolgozó munkás sorsáról van szó, aki nehézségekkel küzd a túlélésért és a társadalmi elismerésért. Ennek kapcsán a patrisztika és skolasztika nézőpontjából rámutathatunk a szociális igazságtalanság problémájára, és hogy az egyének munkája és megbecsülése is fontos a közösség számára.

A hetedik és nyolcadik versszakban a versben az élelmiszer- és anyagi hiány miatt nehéz körülmények között élő emberrel azonosulunk. Azon tűnődünk, hogy mi éri azt, aki keményen dolgozik, de mégsem jut előre az életben. Itt a patrisztika azt hangsúlyozhatja, hogy az életben való előrehaladás többet jelent a vilagi vagyon és hatalom megszerzésénél, és hogy a túlkapások nem hatékonyak és nem fenntarthatóak hosszú távon.

A kilencedik és tizedik versszakban a versben a költő sorsa a középpontban áll, aki félve és álmélkodva saját szegénységét dalolja. Itt a patrisztika és skolasztika nézőpontjából a vallási tapasztalatban megélő ember helyzetére lehet gondolni, ahol az önmegtagadás és a lemondás a szeretettől való függő viszonyt hozza magával.

Összességében a vers teológiai szempontból azt mutatja meg, hogy az emberek sorsa és élete milyen változatos lehet, és hogy a társadalmi különbségek és problémák jelen vannak az életünkben. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai rávilágítanak a társadalmi igazságtalanság fontosságára, valamint a közösség erejére és szerepére az emberi boldogság és siker elérése érdekében.