Tedd le kissé a szerszámokat
Engedd szabadon szivedet acélhomlokú barátaival
Sok mindent akarok elmondani elfeledett testvéreidről,
akik a vén fák gyökereit betakarják
Hová melegen búnak a kígyók, isznak a csillagok szelíd
tejéből, aztán szép halk énekbe fognak
Árnyékképük is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból -
Sápadtak azok és meghalnak, mire az ég tehene megérkezik
bő, meleg ajándékkal.

És elhoztam én a madarat is, hisz te akartad
Egyszerüen akarok szólni, hisz te akartad
Mindent, amit megérintettem, odaadok a kezeidbe,
Mindent elmondok, amit előtted elhallgattak.

1925. aug. [?]


Elemzések

A vers egy munkásmotívumokat felvonultató lírai szöveg, amelyet József Attila írt. Az irodalomtudományi szempontból a vers több összefüggésben is tárgyalható mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Magyar szépirodalomban:
- A vers József Attila korai művei közé tartozik, amikor még a társadalmi és politikai témák domináltak a költészetében. A MUNKÁS a proletár költészethez kapcsolható.
- József Attila lírájában észlelhető a szomorú és reményvesztett hangvétel, ami utalhat az 1919-es Tanácsköztársaság bukására és a válsághelyzetre a magyar társadalomban.

Nemzetközi szépirodalomban:
- Az 1920-as és 1930-as években Európában az osztályharc és a munkásosztály helyzete nagyon aktuális téma volt a szépirodalomban. A MUNKÁS ezzel párhuzamosan tárgyalja a munkások helyzetét és kiábrándultságát.
- A versben megfogalmazott munkásosztály iránti szolidaritás és felszabadulás vágya kapcsolható a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmak hangneméhez és témáihoz.

A MUNKÁS szerepelhet a munkásmotívumokat feldolgozó költők és versek összefüggésében is, mint például Pablo Neruda chilei költő műveiben, vagy Bertolt Brecht német drámaíró és költő munkásverseiben.

A vers természettudományos szempontból kevésbé elemmezhető, mivel inkább a lírai érzelmeket és a személyes kapcsolatokat hangsúlyozza. Azonban van néhány olyan rész, amely kapcsolatba hozható a természettudomány legújabb felfedezéseivel:

1. "Sok mindent akarok elmondani elfeledett testvéreidről" - Ez a sor utalhat a biodiverzitás és a fajok sokféleségének fontosságára. A tudomány egyre jobban felismeri, hogy minden élőlénynek megvan a saját helye és szerepe a természetben, és fontos megőrizni azokat.

2. "A vén fák gyökereit betakarják" - Ez a sor a fák és a természet védelmének fontosságára utalhat. A tudósok folyamatosan fedeznek fel új információkat a fák életéről és a fontosságukról az ökoszisztémák fenntartásában.

3. "Isznak a csillagok szelíd tejéből" - Ez a sor az űrkutatáshoz és a csillagok iránti érdeklődéshez kapcsolódhat. A természettudomány napjainkban sokat kutat az űrről, a csillagokról, az exobolygókról és más világokról, és folyamatosan új ismereteket szerez ezekről.

4. "Árnyékképük is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból" - Ez a sor talán az álomkutatással és az agy működésével lehet kapcsolatban. A tudósok egyre jobban megértik az álmok jelentését és a pszichológiai hatásukat, valamint a tudomány a legújabb technológiáknak köszönhetően az agy működését is részletesen tanulmányozza.

Bár a vers kevésbé közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz, ezek a részek felvetnek néhány olyan témát és területet, amelyek a mai természettudománnyal összefüggésbe hozhatók.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, hogy rámutasson az emberi tapasztalatok és az isteni jelenlét kapcsolatára, a hit és a remény szerepére.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelennek olyan képek és motívumok, amelyek bibliai témákat idéznek. Például a "csillagok szelíd tejéből való iszogatás" utalhat a mennyországra és az ott élő szentekre. Emellett az "égi tehén" metafora is bibliai ihletésű lehet, utalva a menny lényegére és gazdagságára.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelennek az Egyházat erősítő és védelmező elemek. Az "elődök testvéreiről" való megemlékezés és az "ősi gyökerek" szimbolizálja az Egyház hagyományát és az elődeinktől kapott tanítást. A "kígyók" és az "égi tehén" motívumai pedig az isteni gondviselést és kegyelmet jelzik, amely az embert és az Egyházat táplálja és vezeti.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő képek és szimbólumok a hit és az értelem kapcsolatára utalnak. A "sápadt és meghaló gyerekek" ábrázolása jelzi az emberi gyarlóságot és tehetetlenséget, miközben az "ég tehene" bő, meleg ajándéka azt jelenti, hogy az isteni kegyelem minden hiányosságot képes pótolni. A madár átadása pedig az egyszerű, isteni bölcsességgel kapcsolatos szimbólum lehet, amelyet az ember a saját tapasztalataiban is megtapasztalhat és átélhet.

Egyéb gondolatok:
- A versben megjelenő képek és hangulatok a természet és a teremtés szépségét hivatottak megmutatni, amely az isteni jelenlétet és gondviselést tükrözik.
- Az idő és múlás motívuma is jelentős lehet teológiai értelemben, hiszen rámutat az emberi lét időkorlátozottságára és az isteni időtlenségre.
- Az egyszerű és letisztult nyelvezet a hitre és reményre épülő spirituális tapasztalatokat tükrözi, amelyek az emberi tapasztalatok felett állnak.