Keresés:

József Attila

MUNKÁS

Tedd le kissé a szerszámokat
Engedd szabadon szivedet acélhomlokú barátaival
Sok mindent akarok elmondani elfeledett testvéreidről,
akik a vén fák gyökereit betakarják
Hová melegen búnak a kígyók, isznak a csillagok szelíd
tejéből, aztán szép halk énekbe fognak
Árnyékképük is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból -
Sápadtak azok és meghalnak, mire az ég tehene megérkezik
bő, meleg ajándékkal.

És elhoztam én a madarat is, hisz te akartad
Egyszerüen akarok szólni, hisz te akartad
Mindent, amit megérintettem, odaadok a kezeidbe,
Mindent elmondok, amit előtted elhallgattak.

1925. aug. [?]

Írd meg a véleményed József Attila MUNKÁS című verséről!
József Attila további versei: