Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

1936. okt. - nov.


Elemzések

A vers, József Attila "Nagyon fáj" című műve, természettudományos szempontból nézve, számos tradicionális témát és képi elemet használ, amelyek az emberi természet és az élet szenvedélyes, fájdalommal teli oldalát ábrázolják. Néhány elem, amely összefüggésbe hozható a mai természettudományos felfedezésekkel, a következők:

1. Evolúció és adaptáció: A versben József Attila megemlíti a "szükségét végző vadállat" képét, amely azt az ösztönkövetést tükrözi, hogy az élőlények az életben maradáshoz és reprodukcióhoz alkalmazkodjanak. Ez kapcsolódik az evolúció és az adaptáció fogalmaihoz, amelyek a modern biológia alapvető elemét képezik.

2. Emberi fájdalom és szenvedés: A versben megjelenő fájdalom, szenvedés és szükség rámutat az emberi érzelmek és mentális állapotok természeti jellegére. A pszichológia és a neurológia legújabb kutatásai egyre inkább bemutatják, hogy az emberi érzelmek és belső tapasztalatok szorosan kapcsolódnak az agyi és idegrendszeri folyamatokhoz.

3. Az emberi társas kapcsolatok és interakciók: A vers alkalmanként utal a kapcsolatok fontosságára, legyen az az asszonnyal, szeretettel vagy az emberek közötti kötelékekkel és interakciókkal. A társadalomtudományok, közösségi pszichológia és antropológia területén folytatott kutatások segíthetnek megérteni, hogyan befolyásolják ezek a kapcsolatok az emberek életét és jólétét.

4. Kultúra és identitás: A versben megjelenő kérdés, hogy mit kell tenni a fájdalommal és szenvedéssel való megbirkózáshoz, kapcsolódik az emberi kultúra és identitás szerepéhez. Az antropológia és a kulturális kutatások tanulmányozzák, hogy az emberek hogyan értelmezik és reagálnak a fájdalomra és az élet kihívásaira, és hogyan építik ezeket be a kulturális rendszereikbe és intézményeikbe.

Az "Nagyon fáj" vers számos olyan kérdést és témafelvetést tartalmaz, amelyekre a mai természettudományos kutatások és felfedezések érdemesek lehetnek a válaszadásra. A természettudományos szemlélet alapján ezek a kutatások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük és kezelhessük az emberi létezés és érzékenység alapvető aspektusait.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különös tekintettel a halál, a szerelem és a szenvedés témáira. A bibliai kutatás, vagyis a bibliatudomány a Biblia szövegeinek kritikai elemzését végzi, és azok tanulságaira hagyatkozik. A versben a halál jelentős szerepet játszik, amelyet a szerző az élet végét szimbolizáló erőként ábrázol. Ezt a perspektívát figyelembe véve, a versben az emberek menekülnek a halál elől, keresve a biztonságot a szeretetben és az asszony karjában.

A patrisztika a keresztény gondolkodás korai korszakát jelenti, amelyet az egyházi atyák gondolatai és tanításai határoztak meg. A versben megjelenő asszonyi ölelés és szeretet a patrisztikus gondolkodásban a teremtés és a folytonosság szimbóluma lehet, ami a Bibliában visszaköszön. Az asszony által nyújtott ölelés és szeretet képes megőrizni a hontalanságtól és a szenvedéstől, valamint a haláltól való menekülést.

A skolasztika középkori teológiai iskola volt, amely a racionális gondolkodást és az érvelést helyezte előtérbe a teológiai kérdések megértéséhez. A versben megjelenik a szenvedés kérdése és a szerelem két oldala. A vers szerint a szeretet képes enyhíteni a szenvedést, de a szeretetet kereső ember szenvedését nem mindig találja meg egy párkapcsolatban, amely gyámolatlan és ki van szolgáltatva a szenvedésének. Ebben az értelemben a skolasztika perspektívájában a vers arra utalhat, hogy a szenvedés valamiféle értelmet és célt hordoz, és hogy a szeretet nem mindig található meg a világban.

Egy másik megközelítés lehet a filozófiai vagy pszichológiai aspektusra összpontosítani. A vers fájdalom, elszigeteltség, szenvedés és remény központjában áll, amelyek univerzális emberi élmények. A versben a szerző kétségbeesett szavakkal kéri a környezetét, hogy értsék meg a fájdalmát és szerepeljenek benne. Ez az emberi küzdelem és önsajnálat ábrázolásának általános témája lehet, amely minden korban és kultúrában jelen van.

Általánosságban véve a vers az emberi szenvedés témáját járja körül, és felhívja a figyelmet a szeretet hiányára és a haláltól való menekülésre. Az egyedi értelmezések lehetőségei széleskörűek, és a teológia, a filozófia és a pszichológia szempontjából is értelmezhető.

József Attila "Nagyon fáj" című versét irodalomtudományi szempontból többféle összefüggésben is vizsgálhatjuk.

1. Személyes élmény: Az "Nagyon fáj" című vers József Attila életében bekövetkezett válságos időszakban született, amikor erős depresszióval küzdött, és az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. A vers az ő belső élményeit és érzéseit fejezi ki, ahogy a halál és a fájdalom közeli jelenléte megkeseríti életét.

2. Szimbolika: A versben a halál számos szimbolikus jelentése van. A halál képe az egérként megriadt személyt fenyegeti kívülről és belülről, és a versben megjelenik a magány, a vágyakozás, a szeretet hiánya és a kulturális értékek elvesztése is. A muszáj szóval az önszabadság elvesztését jelöli, amikor az embernek mindenáron a túlélésre kell koncentrálnia.

3. Asszonyi motívum: Az asszonyi szerelem és a női közelség a versben kettős és ellentmondásos szerepet játsszik. Az asszony véd, ölel, de ugyanakkor el is taszítja a költőt. Ez a motívum a magyar és nemzetközi szépirodalomban is gyakran előfordul, és a női lét, a szeretet és a szerelem minden árnyalatát megjeleníti.

4. Szenvedés és társadalomkritika: A versben gyakran előfordul a szenvedés és a kín motívuma. A költő arra kéri az embereket, hogy fejezzék ki az ő szenvedését, hogy közösen érezhessék át a fájdalmat és a társadalom által elhagyatottságot. Ez a társadalomkritika jellemző a magyar és a nemzetközi irodalomban is, amikor a költő a saját fájdalmát általános emberi sorsként értelmezi.

5. Hangulat és verselemzés: A versben megtalálható a lírai én keserűsége, a belső fájdalom és a válság hangulata. Az érzelmek erőteljesek és a költő használja a képeket, rímet és ritmust a versben. Az irodalomtudomány ezt a verselemzési szempontot is figyelembe veszi, hogy meghatározza a költői stílust és a vers jelentését.

Ezek csak néhány példa azokra az irodalomtudományi összefüggésekre, amelyeket a "Nagyon fáj" című versben felfedezhetünk. Ezek a szempontok segíthetnek a vers jobb megértésében és értékelésében a magyar és a nemzetközi irodalmi hagyományokban.