József Attila "Ne bántsd" című versében egy gyenge nőt könyörögnek, hogy ne bántsa az, aki már szerette. A vers első sorában megjelenik a vallásos szempont is: "Ne bántsd a gyenge nőt". Tehát a vers teológiai perspektívából a gyengék védelmének fontosságát hangsúlyozza.
A versben szereplő költői képek és a kifejező stílus jellemző lehet a patrisztika és skolasztika korokra. A patrisztika korában a költészet során használt képek és stílus is fontos volt a teológiai tanítások terjesztésében. A skolasztika korában pedig a teológiai gondolkodásban a logika, az érvelés és a racionális elemzés volt fontos, amelyek a versben nem annyira nyilvánulnak meg.
A bibliatudomány szempontjából érdekes lehet a "gyenge nő" említése. A Biblia is több helyen beszél a gyengék védelméről, szolidaritásról és szeretetről. Például, az Újszövetségben az apostol Pál a gyengék védelméről és segítéséről beszél, aki ebbe a verse is utalhat. A vers megemlíti, hogy már szeretették a gyenge nőt, tehát itt is megjelenik a szeretet fontossága és a másoknak nyújtott segítség.
Azonban, a vers nem teljesen illik bele a patrisztika és skolasztika korok teológiai szempontjai által diktált szabályokba. A patrisztikában és skolasztikában inkább a vallásos tanítások racionális elemzése, az értelem használata és filozófiai kérdések voltak előtérben. A vers inkább érzelmi, költői és képi megjelenítésekben bővelkedik, ami nem feltétlenül harmonizál a fent említett teológiai hagyományokkal.
Összességében, József Attila "Ne bántsd" című verse teológiai szempontból kiemeli a gyengék, a szeretet, a segítség és a védelem fontosságát. Számos összefüggés fedezhető fel a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai között, de a vers költői jellege és érzelemteli kifejezései miatt valamennyire kilóg a korabeli teológiai gondolkodás szabályainak kereteiből.