Nézem a lámpám. Villamos lámpa.
Fűti egy titkos, rejtett erő.
Tompa árnyékból csillogó élet lesz,
Ahogy belőle fény tör elő.

Nézzétek, milyen megfoghatatlan,
Csupa titok, csupa hatalom
S mégis, fényével akkor pompázhat csak,
Mikor én, az Ember, akarom!

Midőn lefekszem s oltom a lámpát,
Váratlanul azon akadok:
Mi lenne, hogyha többé föl nem gyulna
S örökre sötétbe maradok!

1922


Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, a Gondviselés és az emberi szabad akarat témakörébe illeszkedik.

A villamos lámpa a témakör központi elemeként szimbolizálja az Istentől kapott életet és energiát. A lámpa "titkos, rejtett erővel" működik, ami arra utal, hogy a világban jelenlevő energia és élet is Isteni erőből származik. Az "élet lesz, ahogy belőle fény tör elő" kifejezés pedig azt mutatja, hogy az élet Isten adományaként jelenik meg a világban.

Az ember szerepe is megjelenik a versben, hiszen csak a "fényével pompázhat" akkor, amikor az ember (az "én, az Ember") akarja. Ez a gondolat a patrisztikus nézetekkel hangsúlyozza az emberi szabad akaratot, miszerint az ember saját döntéseivel befolyásolhatja a világot és az életét.

A vers második részében József Attila az ember múlandóságáról és sötét jövőjéről elmélkedik. A lámpa leolvasztása és az örök sötétség gondolata újra felveti az emberi szabad akarat kérdését - mi lenne, ha az ember felszámolná vagy eldobná az Istentől kapott életét? Ez a kérdés arra utal, hogy az ember csak Isten akaratával és energiájával képes tartósan élni és világítani.

A bibliatudományi megközelítésben a versben megjelenő Isteni energiát és az ember szabad akaratát képviselő lámpa és fény jelképesek lehetnek az Ószövetségben található teremtéstörténetre és az ember Istenhez való kapcsolatára.

A skolasztika szempontjából a vers arra utalhat, hogy az embernek az Istennel való együttműködés révén van lehetősége világosságot teremteni a világban. A skolasztika hangsúlyozza az ember és Isten közötti partnerséget és azt, hogy az ember azzal dicsőíti Istent, ha helyesen használja a természeti ajándékokat és lehetőségeket.

Összességében a vers teológiai üzenete a Gondviselés, az emberi szabad akarat és az együttműködés fontosságára hívja fel a figyelmet. A lámpa és a fény az Istentől kapott energia és az emberi felelősség jelképei, amelyekkel az ember képes befolyásolni a világot és az életét.

A vers elején József Attila egy villamos lámpát figyel meg. Egyből megemlíti, hogy ez a lámpa egy titkos, rejtett erővel működik. Ebben a részben a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható a villamos energia használata. A villamos lámpa ugyanis egy elektromos árammal működik, amit az elektromos hálózat szállít el hozzá. Az elektromos áramrendszer kiépítését és a villamos energia használatának gyakorlati alkalmazását a 19. és 20. században végezték el, tehát az 1922-es időpontban, amikor a verset írta, ez már egy ismert és napi szinten használt technológia volt.

A második szakaszban a költő tovább folytatja a lámpa elemzését, és megjegyzi, hogy a lámpa fénye akkor pompázhat, mikor az ő, mint Ember akaratával működik. Ebben a részben a tudatosság és az emberi akarat szerepe jelenik meg a fizikai világban. Az elmúlt évtizedekben a tudósok egyre jobban megértik a körülöttünk lévő világot, és rájöttek, hogy az emberi gondolkodás és akarat kapcsolatban van a fizikai folyamatokkal. A kísérletek és a mentális erő szerepét vizsgáló tudományágak, mint a kvantumfizika vagy a tudatelmélet, folyamatosan új eredményeket hoznak ezen a területen.

A vers utolsó részében a költő lefekszik és eloltja a lámpát. Ekkor megfogalmazódik benne a kérdés, hogy mi lenne, ha a lámpa soha többé nem gyulladna ki, és örökre sötétben maradna. Ez a rész kapcsolatba hozható a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, amelyek a környezetvédelem és az energiahatékony technológiák területén történnek. Az energiatermelés és -felhasználás fenntarthatósága egyre fontosabbá válik, és a tudományok folyamatosan keresik az új megoldásokat, hogy minimalizálják az energiaveszteséget és a környezeti hatásokat. A versben megfogalmazott kérdés ráirányítja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az energiát fenntartható és kímélő módon használni ahhoz, hogy az emberiség ne maradjon sötétben és ki tudja elégíteni az energiaigényeit hosszú távon.

A verset irodalomtudományi szempontból számos összefüggésbe lehet hozni mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsősorban a vers kezdhetjük azzal, hogy József Attila a modernista irodalmi irányzatnak képviselője volt. Ennek jellemzője, hogy a hagyományos költészeti formákat és tartalmakat felrúgja, inkább a kifejezésmódjára, a szavak újszerű kombinálására és az érzelmi töltet hangsúlyozására helyezi a hangsúlyt. Ez a szemlélet azonban magában hordozza azt a bizonytalanságot is, amit a versben is megfigyelhetünk, amikor a költő a lámpa kialsztását képzeli el.

A versben megjelennek a modernista irodalomra jellemző motívumok is, például a titok, a rejtély, a misztikum. Ebben a versben a lámpa a titokzatos erő és hatalom szimbóluma. Az is jellemző, hogy József Attila a lámpát az emberi akarat hatalmához hasonlítja, hiszen az ember képes irányítani a fényt és megváltoztatni vele a környezetét. Ez a gondolatmenet a modernista gondolkodásmódra utal, amelyben az emberi akarat és öntudatos cselekvés fontos téma.

Egyéb összefüggéseket is fel lehet mutatni a magyar irodalomban. Például a lámpa syimbolikus értelmezése során kapcsolatot lehet találni A Hídavató című verssel, amelyben a híd szimbóluma a változást és az átmenetet jelenti. A lámpa azonban a József Attila versben nem csupán szimbolikus értéket képvisel, hanem közvetlenül is kapcsolódik az emberi élethez és léthez. Ez a gondolat a költő halálra való reflektálásával is összeköthető, hiszen a lámpa kialsztását az emberi élete végképpi elmúlásával helyezi kapcsolatba.

A nemzetközi szépirodalomban pedig számos párhuzamot találhatunk a lámpa motívumával és a benne rejlő gondolatokkal. A rejtélyes, megfoghatatlan és átváltozó lámpa motívuma számos műben előfordulhat. Például Robert Louis Stevenson A Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hyde című regényében a két arcú és ellentmondásos jellemeket a lámpa fényével és árnyékával hasonlítja össze. Ugyanígy a lámpa akkor él és pompázik, amikor az ember akarja, az emberi akarat tehát a fény és a sötétség közötti váltást szabályozza. Ez a gondolat fogalmazódik meg József Attila versében is.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból sok összefüggést mutat a modernista irányzatot képviselő művekkel, de a lámpa motívumával kapcsolatban a magyar irodalomban is találunk párhuzamokat. A vers kifejezi az emberek titokzatos és hatalmas erőit, és a benne rejlő bizonytalanságot és halálfélelmet, amelyek általánosak az emberi tapasztalatban.