Öreg itt minden, a vén vihar
görbe villámra támaszkodva jár,
tüskeszakállu rózsáknak dudál
s velük totyog rossz lábaival.

Öreg minden. A forradalom
dobálni való hegyes köveken
köhögve guggol s csontos keziben
fillér fénylik: legszebbik dalom.

Kezem mért nem átlátszó-öreg,
hogy tapogatván arcom ráncait
ölembe ejtném s aki látna így,
hinné: szememből a könny pereg?

Ifjuságom! oltáros korom!
Juj, fickándozó, hüvös hal gyanánt
az alkony hálójába reng a láng
s békanyál lesz meghaló porom.

1928 nyara


Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár József Attila inkább a szenvedés és az emberi múlandóság motívumaival foglalkozik, mintsem vallásos tartalommal. Azonban a bibliai és teológiai szimbólumok jelen vannak a versben, és lehetőség van az összefüggések keresésére az említett teológiai irányzatokkal.

A bibliatudomány szempontjából a versben található szimbólumok között kiemelkedik a "vén vihar" és a "görbe villám", melyek a természet erejének és a pusztítónak a szimbólumai lehetnek, ami a Teremtés könyvéből is ismerős. A "rózsák" és a "fillér" szavak is bibliai kontextusban értelmezhetőek, utalva a Jézusi időkre, amikor a rózsával és az árulásért kapott pénzzel kapcsolatba hozható. A vers egyik mondanivalója az emberi élet és identitás múlandósága lehet, ami teológiai szempontból a Teremtés kapcsán értelmezhető.

A patrisztika szempontjából vizsgálva a verset, a szimbólumokból és a költői képekből kiolvashatjuk a haláltól és a szenvedéstől való félelmet. A "fillér fénylik: legszebbik dalom" sor arra utal, hogy akár már a halál közeledtét is a legnagyobb értéknek fogadjuk el. A "görbe villámra támaszkodva jár" képe is felidézheti a keresztény teológiában ismert bűn és megszabadulás tematikát, ahol a megszabadulás szimbóluma a kereszt lesz.

A skolasztika perspektívából a versben található "öreg minden" mondanivalója kapcsolódhat a skolasztikus filozófia fő témájához, a létezés problémájához. Az öregedés és a múlandóság róhatósága rámutat arra, hogy az emberi lét rövid és véges. A "hogy tapogatván arcom ráncait" rész az idő múlására és az öregedésre utal, ami a teológiai irányzatokban is foglalkozik az emberi élet és idő viszonyával.

Összességében a vers teológiai szempontból is értelmezhető és közeget ad a bibliatudománynak, patrisztikának és skolasztikának. A bibliai szimbólumok, a tér és idő tematikája, valamint az emberi identitás és múlandóság kérdése mind olyan elemei a versnek, amelyek teológiai szempontból is továbbgondolhatóak.

A vers címe és az elején található első sorok már az irodalomtörténet területén érdekesek, mivel József Attila egy idősödő embert, az "öreg minden"-t ábrázolja. Ez az öreg szimbolikus jelentése lehet az idő múlásának, a változásnak és az emberi lét múlékonyságának. Egyfajta allegória is lehet, amely a társadalomra is utal, ahol az idősödő emberek elfelejtettek vagy megszűntek értéket képviselni.

A második szakaszban a forradalom és a kövek motívumai jelennek meg. Ezek a motívumok jelenthetik a harcot, a konfliktust és a társadalmi változást. Itt a költő magára vonatkoztathatja, hogy küzdelmes életét a forradalmakkal és nehézségekkel hasonlítja össze. A fillér szó a szegénységet és a kétségbeesést is jelentheti, amelyek gyakran kapcsolódnak a költői lét kihívásaihoz.

A harmadik szakaszban az öregség és az idő múlása mellett az emlékezés is fontos szerepet játszik. Az öregkor és az emlékezés az irodalmi művekben gyakran jelentik a múltat, a nosztalgiát és a visszatekintést. Itt a költő elgondolkodik azon, hogy miért nem változik idősebb emberré (öreg kézzel), hogy az öregedés jeleit elfogadja és kifejezze. Ezen gondolatok arra ösztönzik a költőt, hogy az őszinteség és a gyengeség kifejezésével a könnyek által továbbadja az érzelmeit.

Az utolsó szakaszban az idősödés és a múlás már teljesen elhatalmasodott, a költő a múlandóság és a halál közelgését érzi. Az alkony és a láng motívuma az elmúlás és a halál közeledésének szimbólumai lehetnek. A békanyál pedig a földi lét elenyészését jelentheti.

A vers közzététele 1928-ban történt, ami akkoriban Magyarországon és nemzetközi szinten is nagyon fontos időszak volt. Ezen időszak irodalmi kontextusában való értelmezése a költő műveiben gyakran olyan történelmi és társadalmi jelenségekhez kapcsolódik, mint a politikai feszültségek, a munkásosztály helyzete és a háború hatásai.

Összességében az "Öreg minden" verse irodalomtörténeti szempontból jelentős, mert József Attila a korabeli társadalmi és politikai eseményeket foglalja össze, miközben a személyes érzéseket és élményeket is kifejezi. A vers szimbólumokkal és allegóriákkal teli, amelyek az idősödés, az idő múlása és a múlandóság témákra utalnak, és a költőhalál közelségét sugallják.