Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott tuzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.

Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyuként,
Szomorubb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vizen büszkébben usszál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak ujabb csodára!

1923. máj. 18.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz közvetlen utalásokat vagy felfedezéseket, de az alábbiakban felvázolok néhány érdekes kapcsolódási pontot a mai természettudományokkal.

1. Tuzok: A szövegben említett tuzok madárfajhoz tartozik, amely manapság schonbergi túzoknak is nevezik. A természettudományok területén végzett kutatások segítségével ma már sokat tudunk a madarak viselkedéséről és életmódjáról. Például, a madárrepülés biomechanikáját vizsgálva megérthetjük, hogy hogyan tudnak repülni és magasra emelkedni a levegőben.

2. Végtelenség: A versben szereplő "Végtelenség" kifejezés elgondolkodtathat bennünket a modern kozmológiával kapcsolatban. A mai természettudományok, mint például az asztrofizika és a kozmológia, tanulmányozzák az univerzum végtelennek tekinthető méretét és tartalmát. A nagy robbanáshoz vagy a sötét energia létezéséhez kapcsolódó kutatások rávilágíthatnak arra, hogy mennyire kicsinek és jelentéktelennek tűnhet az ember a képzeletbeli univerzumban.

3. Csodák: A versben említett "ujabb csodák" gondolata ma is releváns. A modern tudomány folyamatosan felfedez és megérthetetlen jelenségekre ad magyarázatot, ami előző generációk számára csodálatosnak vagy rejtélyesnek tűnt. Az újabb kutatások és felfedezések lehetőséget nyújtanak az emberiség számára, hogy felfedezze az univerzum titkait és újabb csodákat fedezzen fel.

Bár József Attila versének közvetlen kapcsolódása a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez limitált, azonban az említett pontok alapján felvázolhatunk néhány elméletileg lehetséges kapcsolódást a modern természettudományhoz. Ezen kívül a vers témája általánosan is kapcsolódik az emberi létezéshez, az emberi tapasztalathoz és az örök kereséshez, amik ma is relevánsak a tudományok és a modern világban.

A vers teológiai szempontból történő elemzése során érdemes megvizsgálni az alábbi szempontokat: istenhitről, transzcendenciáról, isteni jelenlét hiányáról, bűnről és vezeklésről, valamint liturgiáról.

A vers elején látható, hogy a költő a "szent, éhes lelkem" szavakkal kezdi, ami azt jelzi, hogy a vers az istenhittel való kapcsolatról, az istenhittel való táplálkozásról fog szólni. Az első sorokban a költő hasonlítja magát a jóllakott tuzokhoz, aki magába roskadva elfeledkezik a külső körülményekről. Itt megjelenik a transzcendencia is, hiszen a költő felmagasztalja a lélek belső világát, amely képes elszakadni a mindennapi gondoktól és kapcsolatot teremteni a végtelenséggel.

A második versszakban a Végtelenséget a "magyar bánat" jelöli. Ez a kifejezés a magyar népi vallásosságban gyakran előforduló szimbólum, ami az emberiség alapvető tragédiájára, a bűnre és szenvedésre utal. Ez a patrisztika és a bibliai szemléletre jellemző nézőpont, amely hangsúlyozza az ember bűne miatt bekövetkező állapotát.

A harmadik versszakban az isteni jelenlét hiánya és a lélek vágya az isteni közelségre jelenik meg. A költő azt kéri, hogy amikor már itt van, tündököljön és daloljon, hogy mindenki csodálja és megismerje az isteni jelenlétet. Ez a skolasztika nézőpontja, amely szerint az isteni jelenlét a világban megnyilvánul és lenyomatai találhatóak a teremtett valóságban.

A negyedik versszakban pedig a bűn és a vezeklés témája jelenik meg. Az "Éhség" itt a bűnt szimbolizálja, amely "rozsdás vesszővel" eltalálja az embert, de ő mégis képes megtartani méltóságát és elénekelni híres énekét. Ez a vezeklés és az emberi szenvedés utáni remény kifejezése.

Összességében a versben megjelenik a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontja is, amely hangsúlyozza az ember bűnét és szenvedését, de ugyanakkor a skolasztika nézőpontja is, amely az isteni jelenlétet és a teremtett világban való megnyilvánulását hangsúlyozza. Az istenhittel való kapcsolat, a transzcendencia és az isteni közelség vágya mind megtalálható a versben.

A vers József Attila Pünkösd előtt című alkotása. Az alábbiakban röviden elemzek a verset irodalomtudományi szempontból a magyar és a nemzetközi irodalom területén.

A vers tematikája a magyar bánat kifejezése és az ehhez kapcsolódó önmegvalósítás és küzdelem. József Attila a Végtelenséget használja a magyar bánat meghatározására, ami egy olyan érzést takar, amiről a magyar lélek soha nem tud teljesen szabadulni.

Ez a téma kapcsolódik a magyar irodalom hagyományához és a magyar líra jellegzetességeihez, melyekben gyakran feltárul a melankólia, a bánat és a szomorúság motívuma. A magyar irodalomban sok olyan alkotás található, amelyek a nemzeti bánatot és a veszteséget fejezik ki, és a vers hasonló érzéseket közvetít. A Pünkösd előtt című versben a költő felhívja a figyelmet a magyar bánat jelentőségére és az ahhoz kapcsolódó elnyomásra való hajlamra.

A vers stílusa a magyar költészet egyik legnagyobb képviselőjének, József Attilának a sajátos stílusára utal, amely a személyes érzések, az önmegvalósítás és a társadalmi helyzet kérdéseit egyesíti. József Attila erős érzelmeket és lírai képeket használ, hogy kifejezze a magyar nép szenvedését és fájdalmát.

A versben szereplő hattyúk motívuma a nemzetközi irodalomban is gyakran előforduló motívum, mely a múlás, a szépség és a romlás szimbóluma. Ez a motívum szorosan kapcsolódik a költő Baudelaire-tól és Rilke-től való hatásához. A magyar irodalmon belül is megjelenik a hattyú motívuma (pl. Ady Endre). Ez a motívum József Attila versében arra utal, hogy bármilyen szép és büszke is az ember, a múlás és az éhség mindig jelen van és megtalálja.

A versben megjelenő képek és metaforák szintén nemzetközileg ismerősek. József Attila erőteljes képi nyelvet és szimbólumokat használ, hogy a művészi önmegvalósítás megszentelt állapotát ábrázolja. Az egek, csillagok, a szárny és a víz képei és metaforái mind olyan motívumok, amelyeket a világirodalmi alkotásokban is gyakran használnak.

Összességében tehát a Pünkösd előtt című vers József Attila jellegzetes stílusát és témáit képviseli, amelyek kapcsolódhatnak a magyar irodalom hagyományaihoz és a nemzetközi irodalomhoz. A versben megjelenő tematika, az erős érzelmek és a képek és metaforák használata mind olyan jellemzők, amelyek a magyar és a világirodalom számos más alkotásában is visszaköszönnek.