József Attila "Sárga füvek" című versét irodalomtudományi szempontból elemelve megállapítható, hogy ez a költemény az avantgárd irányzatba sorolható. Az avantgárd a 20. századi irodalom és művészet egyik jellemző irányzata volt, mely a hagyományos konvenciókat és esztétikai normákat felrúgta, kísérletező és újszerű megoldásokat alkalmazott.
A vers formailag rendezetlen és szabad versekre épül, nincs rímrendszer vagy szigorú metrum. Ez is utal az avantgárd irányzatra, mely elvetette a hagyományos formai szabályokat. Emellett a vers rövid, tömör sorokból és egyszerű, hétköznapi nyelvezetből áll, ami tükrözi azt a vágyat, hogy az avantgárd költészet az olvasók számára is könnyen érthető és befogadható legyen.
A versekben megjelenő képek, szimbólumok és hangulati elemek is fontosak az irodalomtudományi elemzés szempontjából. A "sárga füvek a homokon" képe például az elhagyatottságot, a hanyatlást és az elmúlást jelenítheti meg. Az öreg nő, a tócsa és a tenger további szimbólumok lehetnek a vergődésnek, a nyugalomnak és a múlandóságnak. Az alkonyat bukása, a nyirfa, a bérház és az égen át áramló kék szintén további képek és szimbólumok lehetnek a vágyakozásnak, az otthoz, illetve a régi idők emlékeinek.
A vers időpontja (1932) arra utalhat, hogy József Attila ebben az időszakban már aktív szereplője volt a magyar avantgárd költészetnek, és a verse is megjelenhetett az avantgárd folyóiratokban.
Ami a nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket illeti, az avantgárd irodalomnak és művészetnek a 20. században nemzetközi hatása volt. Számos európai és amerikai költő és művész lett inspirálva az avantgárd irányzatoktól, mint például a dadaizmus, a szürrealizmus vagy a futurizmus. Ezek az irányzatok szintén lényegesen megváltoztatták az irodalom és a művészet hagyományos szabályait és konvencióit, és új, kísérletező megoldásokat alkalmaztak. Tehát József Attila "Sárga füvek" verse is hasonlóan hatott az avantgárd mozgalmak korai és későbbi képviselőire az egész világon.