Azért vagyok, hogy virág nőjjön
A szemeimben,
Ezért öntözik kedveseim,
S a fák, a városok meg minden.

Szép lobogóval, vagy anélkül
Győzünk mi mindig
Mindnyájan győzünk szomorúan,
Minket a szívünk győzni indít.

S erre, arra, egészen mindegy,
Hogy merre tartunk,
Kit csönd, kit nagy zaj vár a parton
S elsüllyedünk, ha nincsen partunk.

1925. ápr. 23.


Elemzések

A vers József Attila alkotása, és a költő sajátos lírai hangját tükrözi. Vannak olyan elemek, amelyeket általánosan irodalmi szempontból is ki lehet emelni.

Egyik ilyen elem a képek használata. A vers kezdő sorában a virág metaforája jelenik meg a szemeiben, ami a költő életörömét és az alkotás vágyát fejezi ki. Ez a kép kifejezi az irodalom és a művészet fontosságát az ember számára.

A versben további képek is megjelennek, mint például a fák és a városok, amelyekkel összekapcsolja a költőt és a szeretteit. Ezek a képek erős érzelmi töltéssel bírnak, és a költő kapcsolatát az emberekkel és a közösséggel hangsúlyozzák.

Az összehasonlítás is jellemző az alkotásra. A második versszakban a "mindnyájan győzünk szomorúan" kifejezés egyfajta ellentmondást hordoz magában, hiszen a győzelem általában boldogsággal társul, de itt a költő a szomorúságot emeli ki. Ezzel az ellentét felvetése az emberi létfeltételekre és a küzdelmekre hívja fel a figyelmet.

A költő a versben a helyzetek relativitását is bemutatja. A harmadik versszakban kijelenti, hogy mindegy, hogy merre tartunk, mert az út végén mindig vár minket valami, legyen az csend vagy nagy zaj, és hogy ha nincs partunk, elmerülünk. Ez a gondolat az élet bizonytalanságát és a sors befolyását fejezi ki, valamint arra is utal, hogy az embernek mindig van célja az életben, és mindig vár rá valami.

A vers kiemelhető összefüggések a magyar irodalmon belül a 20. századi modernizmushoz és avantgárd stilisztikai és gondolati elemeihez köthetők. József Attila költészete ebben az időszakban jelentős mértékben befolyásolta a kortárs irodalmat, és a vers is az ebben a korszakban megjelenő áramlatok hatását tükrözi.

A nemzetközi szépirodalom területén olyan elemek jelennek meg, mint a lírai vallomás, a képek használata, és az emberi létfeltételekkel való szembesülés. Ezek a témák általánosak az irodalomban, így a vers a nemzetközi lírai hagyományba is illeszkedik.

A vers természettudományos szempontból történő elemzésekor érdemes figyelembe venni, hogy a költő József Attila élete során elsősorban az 1900-as évektől az 1930-as évekig élt, így a legfrissebb természettudományos felfedezések, felfogások és ismeretek része nem lehetnek a műnek. Az elemzés során azonban megpróbálhatjuk összekapcsolni a verset a természettudomány területéről származó gondolatokkal és felfedezésekkel.

Az első versszakban a költő arról beszél, hogy a virág növekedése azért fontos számára, mert ezáltal szerettei (kedvesei) is "öntöződni" tudnak. Ezt a gondolatot össze lehet kapcsolni a természettudományban ismert növények fotoszintézisével, amely során a növények a napfényből, vízből és szén-dioxidból létrehozzák a glükózt és az oxigént. Az fotoszintézis során a növények úgy "öntözik" magukat, hogy tápanyagokkal és energiával látják el önmagukat, valamint oxigént termelnek, amely nélkülözhetetlen az élőlények számára.

A második versszakban a költő azt állítja, hogy mindenki, beleértve őt is, szomorúan győz. Ezt a gondolatot össze lehet kapcsolni az evolúció elméletével, amely szerint az élőlények az evolúciós folyamat során győznek, vagyis a megfelelő környezeti adaptációval fennmaradásra és szaporodásra képesek. Az evolúció során azonban a darwini verseny és azért küzdő fajok számos veszteséggel és szenvedéssel is szembesülnek.

A harmadik versszakban a költő arról beszél, hogy nincs jelentősége annak, hogy merre tartanak, mert mindegyik út ugyanarra a sorsra vezet, ha nincs part, amelyre érni lehet. Ez a gondolat összekapcsolható a modern környezettudatossággal, amely azt hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások fenntartható módon való használata és a környezet védelme nélkül a bolygónak nincs jövője, vagyis minden út egy ökológiai katasztrófa felé vezet.

Összességében a vers természettudományos szempontból való elemzése azt mutatja, hogy bár József Attila nem közvetlenül hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre és ismeretekre, a versben megjelenő gondolatok összekapcsolhatók a természettudomány művelése során szerzett ismeretekkel és gondolatokkal.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár a teológiában néhány fogalom erejét veszti. Ennek ellenére a vers hozzájárulhat az emberi lét mélyebb kérdéseinek megértéséhez.

A vers első sorában József Attila azzal indít, hogy azért van, hogy virág nőjön a szemeiben. Ebben a mondatban ott lehet az emberi létben rejlő cél megtalálása, amikor az ember valami magasztosat, szépet képes meglátni és átélni. Ez a bibliai megfogalmazásban az ember Isten képmására teremtésével is összefüggésben van (1Mózes 1:27).

A következő sorokban az "Ezért öntözik kedveseim" valószínűleg arra utal, hogy azok a személyek, akik fontosak József Attila számára, részt vesznek az életének táplálásában, a fejlődésben. Ez azt jelenti, hogy az ember az emberekkel való kapcsolata révén tud fejlődni, tanulni és inspirálódni a világban.

A vers második részében József Attila azt mondja, hogy győzni fogunk, bármilyen formában is vesszük ezt. Ez arra utalhat, hogy az életben bármilyen nehézséggel szembesülünk, mindig képesek vagyunk megerősödni és felülkerekedni rajta. Ezt a bibliai tanítás is támogatja, amikor azt mondja, hogy Isten mindig ott van a nehéz időkben és képes segíteni az embert azokban (Zsoltárok 34:18).

A vers végén József Attila arra utal, hogy mindegy, merre tartunk az életben, mert mindenkit eltéríthet a csönd vagy a nagy zaj. Ez azt jelenti, hogy az ember bárhova is megy az életben, mindig szembesülhet olyan körülményekkel vagy sorsfordító döntésekkel, amelyek megváltoztatják az útját. A Bibliában is gyakran találkozunk olyan történetekkel, ahol az embereket próbára teszik vagy választás elé állítják, és a választástól függően az útjukat jelentősen megváltoztathatják.

A versben nincs nyoma az egyházi tanításokra és dogmákra, így a patrisztika (az első keresztény évszázadok teológiai irányzatai) és a skolasztika (a középkori filozófia és teológia irányzatai) nézőpontja nem jelentenek közvetlen kapcsolódási pontot a szöveggel. Azonban az emberi létre és a cselekedetekre való fókuszálása a teológiai vizsgálódásokra utalhat, amelyeknek a különböző irányzatai a kutatásuk központjába helyezik az emberi tapasztalatokat és tetteket.

Összességében a vers az emberi lét alapkérdéseivel foglalkozik, és módot ad az emberi lét mélyebb értelmének és céljának feltárására. A vers a személyes élményeket és tapasztalatokat emeli ki, ami továbbra is érvényes és hasznos lehet a teológiai és filozófiai analízis során.