József Attila "Szólt az ember" című versét irodalomtudományi szempontból is értékelhetjük. A vers tematikáját számos lehetséges összefüggésre lehet kapcsolni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Elsőként a magyar irodalom területén a versben megjelenő képeken és motívumokon keresztül köthetünk kapcsolatot más, korábbi vagy kortárs, magyar költők műveivel. Például József Attila verseiben gyakran találkozhatunk az emberi lét kétségbeesésével, az identitáskereséssel és a társadalmi problémákkal. Ebben az értelemben kapcsolódhat a 20. századi magyar költészet általános hangulatához, amely a világháborúk, a társadalmi és politikai változások, az identitás elvesztése miatti fájdalom és nyomorúság témáit dolgozza fel.
A versben megjelenő képek, mint például a körtefa vagy a vas és szén, összekapcsolhatók más költők műveiben megjelenő természeti, vagy ipari jelenségekkel. Például a 19. századi romantikus költészetben gyakran jelennek meg a természet motívumai, amelyek mögött egyéni vagy társadalmi élmények, érzelmek és gondolatok rejtőznek. A vas és szén képe a korai ipari forradalom és a munkásosztály helyzetével kapcsolható össze, amely témák gyakran megjelennek a társadalomban a 19. és a 20. század fordulóján.
A nemzetközi szépirodalom területén is találhatunk kapcsolatokat a "Szólt az ember" verssel. Például a modernizmus korábbi szövegeiben (például T.S. Eliot vagy Ezra Pound műveiben) gyakran megjelennek az emberi tapasztalattal, várossal és a modern társadalom problémáival kapcsolatos kérdések. Ebben az értelemben József Attila versei is részei lehetnek a modernista korszaknak, amely a földünkön történt változásokra és az emberi lét kétségbeesésére fókuszál.
A versekben megjelenő képek és motívumok, valamint a vers szerkezete is értelmezhető a szimbolizmus keretein belül. A szimbolizmus mozgalom a 19. századból ered, és a képek, szimbólumok és metaforák erejét használja a belső érzelmek, az emberi lét mélyebb kérdéseinek kifejezésére. József Attila is gyakran használ szimbólumokat verseiben, amelyekben az emberi lét egyszerre egyéni és univerzális tapasztalatait fejezi ki.
Végül a vers időhöz és helyhez kötöttsége lehetőséget nyújt arra, hogy összekapcsoljuk más korszakok, más földrajzi területek irodalmával. Például József Attila versbeszédében és az emberi léttel kapcsolatos gondolataiban lehet hasonlóságot találni más korszakok és kultúrák költészeti alkotásaiban, mint például a görög vagy a mindenkor elidegenedett, magányos ember költészete.
Összességében József Attila "Szólt az ember" című versét számos lehetséges kontextusba helyezhetjük mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versekben megjelenő képek, motívumok, témák és szerkezeti jellemzők lehetővé teszik, hogy kapcsolatokat keressünk más költők művei között, és az emberi lét közös kérdéseit dolgozzuk fel.