Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Körtefa vagyok.
S gyökere lett a föld, dereka a magasság,
Lombja az ég
És körtét ettek a bogarak,
A madarak, az éhes csillagok.

Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.
És csörömpölő acélműhelyekben
Tűzre dobta a nagy hegyeket,
Hogy a halállal és az új időkkel
Száguldják meg a versenyt dübörögve
Szédítő, karcsú expresszvonatok.

Szólt az ember, szólt, megállt és elment
S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.

1924. júl. 17.


Elemzések

A József Attila "Szólt az ember" című versét természettudományos szempontból vizsgálva, számos érdekes összefüggés található a modern tudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első részben a költő leírja, hogyan szól az ember és az, hogyan képes befolyásolni a környezetét. A körtéfával való azonosulás azt jelenti, hogy az ember is része a természetnek, és az éltető gyökerekkel szimbolizálja az ember kapcsolatát a földdel. Ebben rejlik a modern ökológiai kutatások fontossága is, amelyek az ember és a természet közötti kölcsönhatásokat vizsgálják.

Az emberi létezés és az emberi tevékenység másik aspektusa a második részben kerül bemutatásra. Az ember itt az anyagtól függ, jelképesen kifejezve a "Szén és vas vagyok" kifejezéssel. Ez az utalás a modern technológia és ipar fejlődését idézi fel. Az acélműhelyekben történő folyamatok, a hegyek átrendezése és a versenytársak előzése mind az emberi eredményekre utalnak, amelyekre a modern technológia és innováció jellemző.

A vers végén azonban azt látjuk, hogy az ember nem mondta ki magáról, hogy ember. Ez a kifejezés talán arra a tényre utal, hogy az ember az összes emberi tevékenység és technológia ellenére elsősorban egy élőlény a természeten belül. Az emberi identitás és az emberi helyzet megértése mind természettudományos kutatások tárgya is. Az emberi tudat, a társas kapcsolatok és a pszichológiai jellemzők mind olyan területek, amelyek a természettudományok kutatási területei lehetnek.

Összességében József Attila "Szólt az ember" című verse mélyebb összefüggésekre utal a természettudományok és az emberi lét között. A vers elemzése során rájövünk, hogy a természettudományok nemcsak a világegyetemet és a külső környezetünket értelmezik, hanem az emberek saját magukban rejlő természeti kapcsolatait is feltárják.

József Attila "Szólt az ember" című verse teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. A vers elején az ember önmagát körtefának nevezi, ami metaforikusan azt jelenti, hogy az ember a földhöz kötött, de a magasság felé is nyúlik. Ez a kifejezés összekapcsolható a bibliatudománnyal, amely az ember teremtését és eredetét vizsgálja. A Teremtés könyve szerint az ember a föld porából lett megformálva, tehát szoros kapcsolatban áll a természettel és az anyagi világgal. Ugyanakkor az emberben van valami isteni is, amit a magasság jelképez. Az ember az isteni gondviselés és az égi szféra része is.

A továbbiakban az ember a szén és vas hordozójaként jelenik meg. Ez a rész kapcsolódik a skolasztikus teológiához, amely a középkorban nagy jelentőséggel bírt. A skolasztikában a "természet" egyfajta anyagi elrendeződésként jelent meg, amelyben az anyag a forma hatására átalakul. Az ember itt az anyagi világ egyik elemének, a szén és a vas hordozójának tekintendő. Egyfajta munkás-szerző képét festi elénk a költő, amely az ember által megvalósított technológiai fejlődésre utal.

A vers végén az ember önmagát nem emberként nevezi, hanem "szólt az ember" formában jeleníti meg. Ez a patrisztikus teológia nézőpontjához kapcsolható, amely hangsúlyozza az emberi beszéd különleges jelentőségét és az ember isteni eredetét. Az emberi beszéd képessége isteni adományként kerül bemutatásra, az ember a szavak erejével és hatásával alakítja a világot. Hasonlóan ehhez a teológiai nézőpont szerint az ember a Teremtő képmásaként jelenik meg.

Persze más szempontokat is figyelembe lehet venni a vers értelmezésekor. Például az emberi kiszolgáltatottságra, önmeghatározásra és önmagunkhoz való viszonyunkra is utalhat a költemény. Az ember folyamatosan keresi a helyét a világban és próbálja meghatározni, hogy ki is ő valójában.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi lét mélységeire, az ember szerepére és kapcsolatára a teremtett világgal, valamint az isteni dimenzióra helyezi a fókuszt. Valamennyi teológiai megközelítés híven tükröződik a költő sorai között.

József Attila "Szólt az ember" című versét irodalomtudományi szempontból is értékelhetjük. A vers tematikáját számos lehetséges összefüggésre lehet kapcsolni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Elsőként a magyar irodalom területén a versben megjelenő képeken és motívumokon keresztül köthetünk kapcsolatot más, korábbi vagy kortárs, magyar költők műveivel. Például József Attila verseiben gyakran találkozhatunk az emberi lét kétségbeesésével, az identitáskereséssel és a társadalmi problémákkal. Ebben az értelemben kapcsolódhat a 20. századi magyar költészet általános hangulatához, amely a világháborúk, a társadalmi és politikai változások, az identitás elvesztése miatti fájdalom és nyomorúság témáit dolgozza fel.

A versben megjelenő képek, mint például a körtefa vagy a vas és szén, összekapcsolhatók más költők műveiben megjelenő természeti, vagy ipari jelenségekkel. Például a 19. századi romantikus költészetben gyakran jelennek meg a természet motívumai, amelyek mögött egyéni vagy társadalmi élmények, érzelmek és gondolatok rejtőznek. A vas és szén képe a korai ipari forradalom és a munkásosztály helyzetével kapcsolható össze, amely témák gyakran megjelennek a társadalomban a 19. és a 20. század fordulóján.

A nemzetközi szépirodalom területén is találhatunk kapcsolatokat a "Szólt az ember" verssel. Például a modernizmus korábbi szövegeiben (például T.S. Eliot vagy Ezra Pound műveiben) gyakran megjelennek az emberi tapasztalattal, várossal és a modern társadalom problémáival kapcsolatos kérdések. Ebben az értelemben József Attila versei is részei lehetnek a modernista korszaknak, amely a földünkön történt változásokra és az emberi lét kétségbeesésére fókuszál.

A versekben megjelenő képek és motívumok, valamint a vers szerkezete is értelmezhető a szimbolizmus keretein belül. A szimbolizmus mozgalom a 19. századból ered, és a képek, szimbólumok és metaforák erejét használja a belső érzelmek, az emberi lét mélyebb kérdéseinek kifejezésére. József Attila is gyakran használ szimbólumokat verseiben, amelyekben az emberi lét egyszerre egyéni és univerzális tapasztalatait fejezi ki.

Végül a vers időhöz és helyhez kötöttsége lehetőséget nyújt arra, hogy összekapcsoljuk más korszakok, más földrajzi területek irodalmával. Például József Attila versbeszédében és az emberi léttel kapcsolatos gondolataiban lehet hasonlóságot találni más korszakok és kultúrák költészeti alkotásaiban, mint például a görög vagy a mindenkor elidegenedett, magányos ember költészete.

Összességében József Attila "Szólt az ember" című versét számos lehetséges kontextusba helyezhetjük mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versekben megjelenő képek, motívumok, témák és szerkezeti jellemzők lehetővé teszik, hogy kapcsolatokat keressünk más költők művei között, és az emberi lét közös kérdéseit dolgozzuk fel.