József Attila "Születésnapomra" című versében a költő önvizsgálatot végez, és a verseiben kifejezi elégedetlenségét az életében elért eredményekkel kapcsolatban. A vers első négy sora kifejezi a költő meglepetését, hogy harminckettedik születésnapját ünnepli, amelyben az a tudat rejlik, hogy az évek elmúltak, de még mindig nem érte el a vágyott sikereket és ismertséget. Ezután a költő azt a gondolatot vetíti elő, hogy lehetett volna oktató, ezáltal más irányba terelte volna az életét, de a Szegeden végzett egyetemi tanulmányai során eltanácsolták, és valószínűleg a versben megidézett "fura ura" lett az okozója.
Egy lehetséges teológiai szempont az, hogy a költő a versben azzal a gondolattal játszik, hogy Isten, vagy az égiek határozták el az életét, hogy soha nem fogja elérni a vágyott eredményeket. A versekben megidézett "fura ura" itt lehetne a sátán, aki akadályozza a költőt abban, hogy elérje a céljait. Az "Nincsen apám" vers megjelenésének utalása pedig Isten iránti haragra és csalódottságra utalhat, amiért nem kapott támogatást és iránymutatást az életében.
A bibliatudomány nézőpontja az lehet, hogy a versben megjelenő "fura ura" utalhat az emberi természetben meglévő bűnre, amely akadályozza a költőt abban, hogy elérd a céljait. Az önfelvállaló stílusban megírt vers azt is sugallhatja, hogy a költő elfogadja az életébe betörő nehézségeket és sikertelenséget, mert részévé váltak a létezésnek.
A patrisztikai szempontból a vers felidézheti a versben megidézett "fura ura" által óvott haza szívbéli harcát, ahol a megszentelt embernek azért kell küzdenie, hogy a szellemi megújulást elérje, és leküzesse a kísértéseket. Ebben a perspektívában a vers kifejezi a költő belső küzdelmét a céljai elérése érdekében, és a küzdelem eredményeként elért önmegvalósítását.
A középkori skolasztika nézőpontjából a vers összhangban lehet az akkori korban elterjedt gondolkodással, amelyben értékelték a tudományt és a nyelvtant. A versben megjelenő "töltőtoll koptató" jelenti a költőt, aki nem oktató lett, hanem költő, de ez nem jelenti azt, hogy az ő művészete kevesebb értékű lenne. A versben megidézett "Horger Antal úr" örömének kifejezése utalhat arra, hogy a költő szerint a költészet és a művészet értékesebb, mint a nyelvtan vagy a tudomány, amit a középkorban nagyra becsültek és tanítottak.
Összességében a "Születésnapomra" című vers a költő önreflexióját fejezi ki az elért eredményeivel kapcsolatban, és teológiai szempontból is érdekes megközelítéseket tesz az élet értelmére, a küzdelemre és az értékrendekre. A bibliatudomány, patrisztika, skolasztika nézőpontjai érdekes összefüggésekkel és interpretációkkal gazdagíthatják a vers értelmezését.