Keresés:

József Attila

TEMETÉS UTÁN

A láng ellibbent a sötétben,
      amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
      mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
      az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
      minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
      mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
      Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
      mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
      ki-ki magában, egyedül.

1935. aug. 12.

Írd meg a véleményed József Attila TEMETÉS UTÁN című verséről!
József Attila további versei: