József Attila "Világ megokolt útálata" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenik a vallással, istenképpel kapcsolatos kérdések és elgondolások.
Verse elején a költő azt állítja, hogy nincs semmi szép, mert nincs igazság. Ez a mondat Biblia megismerésével foglalkozó tudományágakra, mint a bibliatudományra utalhat. A bibliatudomány arra törekszik, hogy megértse, tisztázza és elemzése a Bibliában található szövegeket a kulturális, történelmi és nyelvi kontextusukban. A versben a költő közvetetten azt mondja, hogy a világban nincs igazság, mivel a Bibliával kapcsolatos ismereteink hiányosak vagy torzítottak.
A versben megjelenik a patrisztika nézőpontja is. A patrisztika a keresztény gondolkodás korai időszakára, különösen az első négy évszázadra összpontosít, amikor a korai egyházat vezető atyák történelmi és teológiai gondolatai alakultak ki. A versben a költő arra utal, hogy a "szép lélek-magasság" elvonult és "haldokol" mint egy ifjú apácaszív. Ez a kifejezés a lelki magasság, a spirituális fejlődés hiányára utalhat, ami a patrisztika szempontjából fontos dolog volt.
A következő sorban Don Quijot és Panza azonosításával a skolasztika nézőpontja jelenik meg. A skolasztika központi elemeként az értelem és hit kölcsönhatását hangsúlyozza. A versben a költő azt állítja, hogy "Okos Panzákkal harcolunk s bután." Ez a kifejezés utalhat arra, hogy a tudás és a realitás közötti kapcsolat hiányzik, ami a skolasztika szempontjából fontos volt.
A versben szerepel továbbá a hullák, a gyűlölet és az isteni undor motívuma, ami a negatív világképet és a túlságosan gonosz emberi természetet hangsúlyozza. Ez a vallási és morális gondolkodás korlátait, valamint az istenfélelem és a bűntudat mélységeit jeleníti meg.
Ezenkívül a versben a költő kérdéseket is felvet az élet és a világ keletkezésének fonákságáról és gondjairól. Az istenlét személyes és erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos elgondolásokkal vegyül, amelyek mélyedebben figyelmeztetnek az emberi természet problémáira.
Általánosságban a vers a vallási kérdésekkel kapcsolatos kételyeket, a világ rosszindulatát és az emberi lények önmagukkal és Istennel kapcsolatos kapcsolatát vetíti előre. A verse teológiai szempontból a szkepticizmus és az erkölcsi rendezetlenség kifejezése, míg a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontja a vallási elkötelezettség, a szellemi növekedés és az intellektuális tisztánlátás irányába teheti a költemény értelmezését.