A vers József Attila számára meglehetősen szokatlan, mivel teológiailag nézve kritikusabb hangot üt meg. A költeményben az emberi természettel és a társadalmi struktúrával kapcsolatos kérdések kerülnek szembe, amelyek összefüggésbe hozhatók a bibliatudománnyal, a patrisztikával és a skolasztikával.
A bibliatudomány szempontjából figyelhetjük meg a moralitást és erkölcsi kérdéseket, amelyek körülveszik a verset. A haramiák és boszorkák metaforái az emberek rossz oldalát képviselik, és rámutatnak arra, hogy minden ember bűnös és hajlamos a hazugságra és manipulációra. Ezenkívül a vers megkérdőjelezi az erkölcsi értékrendet, és felhívja a figyelmet a társadalomban tapasztalható hamisságra és képmutatásra.
A patrisztika nézőpontján keresztül az emberi természet és a bűn elemzése is kiemelhető a versből. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi természetben jelen van az örök megfeszítés - azaz az ember bűnös eredetű és hajlamos a bűnre. Ez megjelenik a versben a "haramiák" és a "boszorkák" közvetítésében, akik a bűnös emberi természetre utalnak. A vers szintén emlékeztet arra, hogy az ember képes megtéveszteni és manipulálni egymást, ami a bűn és a nyomorúság forrása lehet.
A skolasztika nézőpontjából a társadalmi struktúrák, az erkölcsi értékek és a hatalom jelentősége kerülnek előtérbe. A versben említett "alkudoznak, vagy bölcselnek" rész arra utal, hogy az emberek különböző módokon próbálják megszerezni a hatalmat és befolyást, ami gyakran a pénzhez és a gazdagsághoz kapcsolódik. A skolasztikus gondolatvilágban a társadalomrendet és az erkölcsi alapokat a hatalom szankcionálja, és az egyes emberek alárendelt szerepére összpontosít.
Ezen nézőpontok mellett további értelmezési lehetőségek is felmerülnek. Például a vers kritikája az erkölcsi korlátoknak és a hatalomnak lehet az eredménye, vagy arra utalhat, hogy az erkölcsi és társadalmi struktúrák korlátozzák az egyéni szabadságot és kreativitást.
Összességében József Attila "Világosítsd föl" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, és megfigyelhetők benne az emberi természet és a társadalmi struktúrák kritikái, amelyek összefüggésbe hozhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.