József Attila "Virág" című verse többféleképpen értelmezhető, és teológiai szempontból is számos értelmezési lehetőséget kínál.
A verse kezdő sorai arra utalnak, hogy a költő egy lángvirágról beszél, amit tűvel szúrt a szívére. Ezt a lángvirágot egyértelműen a szeretetre és hűségre lehet értelmezni, ami jelentős teológiai szimbólum. A tűzgyújtás a Bibliában is több helyen szerepel, leginkább az Istenhez való közeledés és imádság jelképe. A tűz a Szentlélek képéről is beszélhet, amely az egyik központi teológiai fogalom.
A következő sorokban a költő arról beszél, hogy a tűzvirág nem mindig volt jelen az életében, volt időszak, amikor nem tapasztalta a szeretetet és a boldogságot. Egy mennyei jel, vagyis isteni csoda hozta el neki a virágzást, amellyel azonban együtt járt a pokolvihar is. Ez a rész utalhat arra, hogy a szeretet és boldogság mellett a szenvedés és nehézségek is részei az életnek, és a hitben való erősödésre hívja fel a figyelmet.
A "fellegszirma fodrozva, rengve vonult" sorok arra utalnak, hogy a szeretet és boldogság pillanatai megremegették a költőt, és újuló energiákkal töltötték fel. Ez a rész a patrisztika nézőpontjából megközelítve is értelmezhető, amely hangsúlyozza az élet megújulását és Isten csodálatos műveit.
A versek további részeiben a költő arról beszél, hogy a gyomnyi virágpora talán meddő korommá válik, és a hajára száll. Ez a rész a patrisztika és skolasztika nézőpontjából értelmezve is arra utalhat, hogy az emberi élet rövid és múlékony, és néha az élet hiábavaló részeivel kell szembenézni.
A záró sorok, amelyek arról szólnak, hogy szeressük és viseljük a lángvirágot a szívünkön, azt jelzik, hogy az igazi boldogság és szeretet a hitben található. Ez a rész a bibliatudomány és a vallási filozófia nézőpontjából is hangsúlyozza, hogy az igazi boldogságot és kiteljesedést Istenhez való közeledéssel és az ő törvényeinek követésével érhetjük el.
Következtetésképpen a "Virág" című József Attila-vers teológiai szempontból nagyon gazdag, és a szeretet, hit és boldogság témájára reflektál. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira építve értelmezhető, de más vallásfilozófiai irányzatokat is megjeleníthet. A vers arra hívja fel a figyelmet, hogy a szeretet és boldogság pillanatai mellett a szenvedés is része az emberi életnek, és a hitben és Istenhez való közeledésben találhatjuk meg az igazi boldogságot.