A József Attila által írt "Zuzmara" című vers teológiai értelmezése lehetőséget ad a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak vizsgálatára.
A "Zuzmara" című vers első néhány sora Bibliai utalásokkal kezdődik: "Fürtöm szöllőkhöz volt hasonló, s most hüvelyében rohadt borsó." Ez az utalás a Biblia Atyaisteni Megváltás tervére és az emberiség bűnbeesésére utalhat. Az ember eredeti állapota a Paradicsomban tökéletes volt, akár egy szőlőfürt, de az emberiség bűne miatt ez az ártatlanság elromlott, és mint a borsó, a tökéletes állapotunk hüvelyében rohadóvá váltunk.
A következő sorokban a vers szerzője elutasítja saját kortársait, és panaszkodik a maga "szögletes mulására". Ez a sor arra utalhat, hogy a szerző lázad az idejének konvenciói, szó szerinti és képletes értelemben is. A patrisztikus nézőpont azt mondhatja, hogy József Attila úgy érzi, hogy a kortárs társadalom elfordult Isten törvényeitől és értékeitől, és ő maga is azonosul ezzel az elidegenedéssel.
A versben említett "Csonka szerelmem forradása" is teológiai értelemben történhet. Ez azonban a szerző személyes tapasztalataira is utalhat. A patrisztikus nézőpont szerint a szerző úgy érzi, hogy szerelme és kapcsolatai hiányosságokkal és hiábavalósággal teli.
A következő sorokban az "éhből halottak fagyossága" megjelenik. Ez a sor vélhetően a jelenkori emberiség spirituális elhidegülését és az Istenhez való kapcsolat hiányát jelképezi. A patrisztika arra is utalhat, hogy a korrupt és erkölcstelen világban az emberek érzéketlenné és érzéketlenné válnak Isten iránt.
A szövegben említett "gyémántos, hűs heringen" lehet a szerző vágya a tisztaságra és az öntranszcendenciára, amíg "bútorai az égi fények". Ez a sor azt sugallhatja, hogy az emberi tapasztalat korlátozott és mulandó, míg a spirituális tapasztalat elmúlhatatlan és tökéletes.
A vers befejező része arra utalhat, hogy a vers szerzője, József Attila, a vers egyfajta tökéletességre törekszik, amit a "rózsák fehérebbek" képében mutat. Ez a skolasztikus nézőpontot idézheti, amely hangsúlyozza, hogy az ember törekedjen a tökéletességre és a legmagasabbabb ideálisra, azaz az Istennel való egységre.
Összességében a "Zuzmara" című vers teológiai elemzése több aspektusból megközelíthető, ami lehetőséget ad a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak vizsgálatára. A vers többféle értelmezési lehetőséget kínál, és a vers szerzője, József Attila teológiailag gazdag és mély gondolatait tükrözi vissza.