A Juhász Gyula "A csillagok szerelme" című versét teológiai szempontból is meg lehet vizsgálni. Az első négy sorban azt látjuk, hogy a vágyak hervadt levele hull a földre. Ez az általános emberi tapasztalat, hogy az elvágyódás, a vágyakozás idővel meghalványulnak és elhalnak. Ezt szimbolizálja az avarja sápadása és a dermesztett szemfedő, amely eltakarja az élőlények tekintetét. Ezen a ponton a vers még a halandó ember tapasztalatszintjén mozog.
Azonban a vers második részében a fának tulajdonított szimbolikus jelentőség már vallásos értelmezést kap. A fához kapcsolódik az ég (amely a vallásos hagyományokban Isten lakhelye), valamint a temető (amely a halál térsége). Az ég felé növő fa tehát a vágyaknak és az emberi szellemnek az Isten felé történő emelkedését szimbolizálja. A földje, a temető pedig az emberi halandóságot jelenti. Ezzel a képpel a vers áttér a vallásos vonatkozásokra.
A következő részben a madarak és a fák jelentése is tovább árnyalódik. A madarak az örömforrások, a távoli boldogság képviselői, míg a fa tavaszra lel, azaz megújul, ha egyszer kitelel, azaz túljut a hideg, sötét tél állapotán. Ez arra utal, hogy az emberi élet tele van nehézségekkel és szenvedéssel, de a remény és az öröm mindig jelen van, és lehetőséget ad a megújulásra.
A vers utolsó soraiban a csillagok szereplése jelentősen kibővíti a teológiai dimenziót. A csillagok a nemességet, az isteni ragyogást és a transzcendenciát szimbolizálják. A csillagok szerelme rámragyog, tehát az isteni szeretet sugárzik az emberre, akinek vágyai, reményei az égiekhez kapcsolódnak. Ez a sor tehát a vallásos tapasztalat és a transzcendens valóság közötti kapcsolatot képezi le.
Az említett teológiai szempontokon túl a versben megtalálhatóak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is, amelyek részben vagy egészben különböző keresztény teológusok és filozófusok gondolatait tartalmazzák. A bibliatudományokhoz kapcsolódik az ember halandóságának és vágyainak ábrázolása, amelyeket számos bibliai szöveg is kifejt és érint. A patrisztika és skolasztika gondolkodás pedig az isteni transzcendencia és a teremtés-szerep jelenik meg ebben a versben. A patrisztikában és a skolasztikában előtérbe került a teremtett világ és az ember visszahelyezése az isteni rendbe. A versben megjelenő fára például a patrisztika ripostozott a pogány kultuszfákra, és a csillagok szerelme ebben a kontextusban is megértelmezhető.
Összességében a Juhász Gyula "A csillagok szerelme" című versét teológiai és vallásfilozófiai szempontból is értelmezhetjük. A vers ábrázolja az emberi vágyak hervadását és a halandóságot, de emellett arra is reflektál, hogy az embernek van kapcsolata a transzcendencia és az isteni szeretet felé. A versben megjelenő szimbólumok és képek tárják elénk a világban jelenlévő különböző teológiai és filozófiai gondolatokat.