A vers teológiai szempontból számos értelmezést és összefüggést felvet. A központi téma a föltámadás, amely a keresztény hit alapvető eseménye. A vers első szakaszában a költő leírja a földön tartózkodás időszakát, amely negyven napig tartott. Ez az időtartam összefüggésbe hozható a Biblia negyven napos eseményeivel, mint például Noé bárkája, amely negyven napig tartotta a vízözönt, vagy Jézus negyven napos böjtje a pusztában.
A vers második szakaszában a költő leírja, hogy a föltámadott játszott és mesélt a gyermekek között. Ez a kép arra utal, hogy a föltámadást követően Krisztus visszatér az emberek közé és közvetlen kapcsolatba kerül velük. A virág a derűs homlokra fontolás pedig a hit és az öröm kifejezője. Ez a rész összekapcsolódik a patrisztika, vagyis a korai egyházatyák nézőpontjával, akik hangsúlyozták a megtestesülés és a kereszténység húsvéti üzenetét.
A vers harmadik szakaszában a költő leírja, hogy a föltámadott látta a koponyák hegyét és az árnyakat. Ez a kép összefüggésbe hozható a skolasztika, vagyis a középkori teológiai tanulmányok nézőpontjával, amelyek a gyötrelmet és a szenvedést hangsúlyozzák a húsvéti üzenetben. A koponyák hegye a Golgota hegyére, vagyis a keresztre utal, amelyen Krisztus megfeszítve volt. Az árnyak pedig az emberiség bűneit és a halált jelképezik.
A vers utolsó részeiben a költő leírja a föltámadott testének könnyűvé válását és a mennybe emelkedését. Ez a rész összefüggésbe hozható a bibliatudománnyal, amely a Jelenések könyvében leírt mennybe emelkedést és a feltámadó test örökkévalóságát hangsúlyozza.
Ezen kívül még más teológiai és vallási összefüggések is felfedezhetőek a versben. Például a zöldben való járkálás és a fényben való fürdés a teremtés és az isteni jelenlét megélése lehet. A versben megjelenő szent tavasz a megújulást, a reményt és a lélekben való megújulást jelképezi.
Az "Ó élet, te szép!" kijelentés pedig a Krisztusba vetett hit ujjongásával és az örök élet reményével kapcsolódik össze.