Rátkay Sándornak

Magyar művésznek gond és baj a sorsa,
Magyar művésznek vergődés e lét,
A végzete halálig ostorozza
És áldozatnak hozza életét.

Magyar művésznek a magyar vidéken
A dicsőség is csak gyéren terem,
Megőszül és megrokkan észrevétlen
És tengődik babéron, kenyeren.

De van egy napja, mikor néki tapsol
Minden tenyér s minden díj néki jár,
Az örök koldús egy napig király.

S míg emlékezhet holtáig e napról,
Tovább robog a kordé, a dolog,
De van egy napja, mely rámosolyog.


Elemzések

A vers a magyar művészek sorsát és küzdelmeit állítja középpontba. Az első versszakban kifejezi a művész életének nehézségeit és áldozatot, amit a sors az életéért követel. Ez a képesség bemutatja a művész szenvedéseit és állandó küzdelmét a művészetért.

A második versszakban a magyar vidékön való sikertelenségre utal, ahol a művész életkora előrehalad és betegségek jelentkeznek, míg észrevétlenül a babérok között és megélhetés nélkül tengődik.

A harmadik versszakban a művész jubileumi ünneplése kerül előtérbe. A művésznek van egy napja, amikor minden tenyér tapsol neki és minden díj neki jár. Ez az ünnepi nap pillanatnyi elismerést és lehetőséget jelent a művésznek.

A negyedik versszakban a művész holtáig emlékezhet erre a napra, de az élet folytatódik és a kordé (élet) továbbrohan. Azonban van még egy nap, ami rámosolyog a művészre, amely újabb lehetőséget és boldogságot hozhat.

A versen keresztül a szerző megjeleníti a művész nehéz sorsát, a sikertelenséget a magyar vidéken, de egyben ad reményt egy jubileumi ünnepre és további boldogságra is. A vers az irodalomtudományi szempontból bemutatja a művészet és a művész tartalmas, de küzdelmes életét.

A vers elején az író a magyar művészek sorsát és létét említi. Ez a téma nem feltétlenül kapcsolódik közvetlenül a mai természettudományhoz, de általánosabb értelemben szólva is megfigyelhető a művészek nehézségei és küzdelmei az elismerésért és a jólétért.

A következő sorokban az író utal a magyar vidék dicsőségének hiányára a művészek számára. Ez az összefüggés talán azzal azonosítható, hogy a mai természettudomány legfrissebb felfedezései között sok olyan kutatás és eredmény található, amelyek a természeti környezetünket, a vidéket, a termőföldet, az éghajlatot, a növény- és állatvilágot vizsgálják. Ezek az eredmények és felfedezések segíthetnek a vidék fejlesztésében, a környezet megóvásában és a természet megismerésében.

A versben szereplő kifejezések - "megőszül és megrokkan észrevétlen" - arra is utalhatnak, hogy a művészek munkája és életük egyhangúvá, monotonná válhat. Ugyanez a helyzet lehet egyes tudományos kutatók esetében is, akik hosszú időn át végzik a kutatómunkájukat, amely nem mindig kap elismerést vagy nagy nyilvánosságot.

A vers folytatásában az író említ egy napot, amikor minden tapsol, és minden díj neki jár. Ez a részletek alapján arra utal, hogy a művész, a kutató vagy a tudós néha egyszerre kapják meg a várva várt elismerést, dicsőséget és jutalmat. Ez a pillanat lehet akár egy konferencia előadás, ahol a kutató munkáját bemutatja és nagy visszhangot kap, vagy egy díjátadó ceremónia, ahol a tudományos eredményeiért díjazásban részesül.

Az utolsó sorokban az író arról is beszél, hogy az emlékek élnek tovább a művészben, kutatóban vagy tudósban a sikeres napról. Ezt az összefüggést úgy lehet megérteni, hogy az ember emlékezete megőrzi a sikereket és a boldog pillanatokat, amik motiválhatják a további munkára.

Összességében, a vers természettudományos értelmezésében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a művészek, kutatók és tudósok életében is vannak sikerek és nehézségek, amelyek kapcsolódhatnak a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez és kutatási eredményekhez.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen több bibliai és vallásos motívumot tartalmaz. Az elementáris sorsban vergődő magyar művész sorsának bemutatása általános emberi problémákat is érint, de a végén egyfajta megváltás is megjelenik.

Bibliai szempontból az "életáldozat" kifejezés utalhat Jézus Krisztusra, aki az életét adta az emberiségért. A magyar művész is hasonlóan áldozatot hoz, önmagát felemelve és beleáldozva művészetébe. Ez a hozzáállás tehát vallásos vonatkozást kap.

Az öregedő művész magányossága és vergődése emlékeztethet a bibliai prófétákra és apostolokra, akiknek küldetésük és szenvedésük elismerése és elfogadása is hasonló nehézségekkel járt. A dicsőség gyéren terem a magyar vidéken, azaz a művészi tehetség és elismerés csak korlátozottan jelenik meg, azonban ezek a küzdelmek erősíthetik és megszentelhetik a művészt, amint az apostolokat is a szenvedésük.

A versben megjelenik a "király" és "koldús" motívuma is, amelyek szintén vallásos utalások. Az örök koldús egy napig király lehet, ami egyfajta felülemelkedést és megszentelést jelent. Ez is utalhat Jézusra és azt üzenheti, hogy a művész egy pillanatra megélheti a királyságot és a dicsőséget.

Az emlékezés és az idő is fontos szerepet kap a versben. Az emlékezet és a múlt megőrzése lehetőséget ad arra, hogy az áldozathozatal és a szenvedés mellett van még valami időn túli, ami meghaladja a küzdelmeket és az időt. Ez vallási értékrendet is képvisel, hiszen a hit és az emlékezés az örökkévalóság lehetőségét is jelentheti a hívő számára.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai a vers elemeinek értelmezéséhez további mélyebb elemzésekbe vezethetnek be. A bibliai utalások elemzése és a motívumok teológiai vonatkozásai alaposabb kutatást igényelnek, amelynek során össze lehetne hasonlítani a verset a bibliai szövegekkel és a teológiai tanításokkal. A patrisztika és skolasztika vonatkozásban az idézett szövegek és filozófiai gondolatok összehasonlítása, illetve a művészek és a művészet szerepe a vallási életben is kiemelt figyelmet kapna. Ezek a nézőpontok bővítenék a vers teológiai értelmezését és megvilágítanák a művészet és vallás kapcsolatát.