A magyar múltnak két gazdag-szegénye,
Dús proletárja ébred e napon.
Csapongó dalban, ujjongó zenében
Szívünkbe szárnyal büszkén, szabadon.

Csokonai: ki százada ködéből
Boldog jövőbe nézett csüggedőn,
Petőfi: aki minden szolganépről
Tördelte jármát véres harcmezőn.

Ma felidézünk sírból és homályból
Két tiszta lélek, szabad szellemek,
Köszönt a munka népe, az a tábor,
Mely a jövőbe indul veletek.

Szabad jövőbe és boldog jövőbe,
Hogy álmotok valóra váljon ott,
A verseitek hangjánál előre
Hadd indulunk munkások, magyarok.

Mert nemcsak délibáb, nemcsak szivárvány
Az igaz költők álma és dala,
De szenvedések és küzdelmek árán
A diadalmas valóság maga!